Burghardt Klára: Rudi manó barátai

Néha meghívta barátait egy délutáni beszélgetésre is, és ők jöttek örömmel Rudi manóhoz, mert szépen tudott mesélni. Mókus koma, madárkák, és a vén bagoly a fa tetején hallgatták őt, őzike a fűbe heveredett, lompos róka a bokor mögött settenkedett, süni koma kicsinyeivel a fűben lapult. A vaddisznó csíkos kicsinyeivel a háttérben röfögött.

Egérkék futkostak, vígan kergetőzve, csak a sas madár nézett le komoly szemekkel rájuk!

Mackó koma, és a szarvas, az erdő hatalmasai csendben álltak hátul, néha mormogva egyet-egyet, mire teljesen csend lett! Hiába, ők az erdő királyai!

Amikor mindenki megérkezett, Rudi manó mesélni kezdett. Mesélt messzi vidékekről, síkságokról, hegyekről, tengerekről, tavakról, és patakokról. A leginkább akkor maradtak csendben az állatok, amikor az Emberről beszélt manócska.

„- Honnan tudhat ennyit róla Rudi manó? ”- ezen töprengett néhány állat, akik még soha nem láttak embert, még sosem hagyták el az erdőt.

„Anyukám mesélt Róla! Én még nem találkoztam emberrel, azt hiszem, nagyon félnék tőle!”- mesélte manócska.

„ Vannak jó emberek is!- szólt közbe szarvas koma.

„Minden télen eleséget hoznak ki nekünk az erdőbe! Nem hagyják, hogy éhen halljunk! Nagy szánnal jönnek, többen is. mi a távolból figyeljük őket. Kukoricát, magvakat szórnak az etetőbe, szalmát is hoznak alomnak. Mi csak akkor megyünk oda, ha az emberek elmentek. De jól esik a gondoskodásuk. „

„- Jaj, de izgalmas lehet!”- ugrándoztak a kisebb állatok. Az idősebbek szigorúan tekintettek rájuk.

„Ó, én nem szeretem őket!”- kiáltott közbe most róka koma nyafizva.

„- Amikor esténként a faluba megyek, megkörnyékezem a tyúkólakat, azonnal rám támad az Ember kutyája, majd széttép! Akkor még az Ember is kijön, és puskát tart felém, alig tudok elmenekülni! „

„- Megérdemled! – szólt le a vén bagoly a fáról. „ – A tyúk az Ember élelme, húst és tojást ad neki. A kutya pedig az Ember leghűségesebb barátja, persze, hogy megvédi, ami az övé!”-

„ – Mi csak a vadászidényt nem szeretjük!”- szólt csendesen őzike. „- A puskák zaja, és elesett társain vére nagyon bánt minket. Olyankor menekülünk, ahogy tudunk!”-

„Szarvasbőgéskor mi is célpont vagyunk a puskáiknak!” –mondta szarvas koma.

Így beszéltek, beszélgettek. Egyik szó követte a másikat. Egyik történet a másikat.

„De jó is, hogy ennyi barátom van! Engem nem bánthat senki, ők megvédenek engem! „- sóhajtott boldogan manócska.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s