Burghardt Klára: Rudi manó kertecskéje

Rudi manó háza előtt picinyke virágoskert díszítette a bejáratot. Apró köveket terített az útra, köré pedig az erdőből páfrányt, kankalint, íriszt hozott. Őzike barátja segített neki a kiásásban. Mindent gyökeresen szedett ki. Otthon megint őzike kaparta ki az ágyást, és ketten ültették el a sok szép évelő növényt. „- Milyen gyönyörű lesz ez tavasszal! „- mondta őzikének Rudi manó.

„- Kell ide néhány tő rózsa is! Akkor egész évben virulnak majd a virágok!”- mondta a jó barát.

És így is tettek. Az ágyásokba csiga bigáék költöztek, aminek Rudi manó nem nagyon örült, de ők megígérték, nem bántják a virágokat. Bizony már okoztak kárt itt-ott az erdőben! Nos, manócska bizalmat szavazott nekik. „- De jaj, ha a leveleket lerágják! Akkor menniük kell”- ezt gondolta manócska.

Az ablakokat kankalinok, és muskátlik díszítették. Barátságosan hívogatón nézett a házacska a kis patakra.

„Szép-szép a sok virág! De egy veteményes kertecske is jó lenne! „- gondolta magában Rudi manó! A gondolatot tett követte. Az első őszön elhívta patás barátait, segítsenek neki egy kis kertet ásni. Jött az őz, és jött a szarvas, de jöttek mások is. még az ásóbéka is felajánlotta Rudinak a segítségét. Vaddisznó és szarvas koma szántottak, őzike földet túrt. Hamarosan takaros kis kertecske állott a ház mögött. Az ősz folyamán erre jártak nagydolgukat végezni az állatok, így a kert tavaszra meg lett trágyázva is. Télen hó feszítette szét a barázdákat. „Milyen porhanyós lesz majd a földem tavasszal”- örvendezett manócska.

Így is lett. Szarvas koma agancsa volt a gereblye, s szép sima lett a veteményes kertecske földje. Jó, zsírós, termékeny föld lett belőle!

Magokat is kapott barátaitól, maga is gyűjtögette, szárította őket a télen. Most lehetett veteményezni. A napocska már meleget adott, de még a tavasz virágzott erdőn-réten!

Rudi manó vetett répát, sárgát, és fehéret, zellert, karalábét. Ültetett paprikát, paradicsomot. Az egyik sarokba burgonyát vetett. „- Káposzta is kellene bele!”- szólt neki kecske barátja, aki a hegyről látogatta meg őt.

-„Jól van, kecske komám, káposztapalántát is ültetünk.”- ígérte Rudi neki.

„- Én a répának örülök a legjobban!”- szólt a nyuszi.

-„Köré pedig kukorica jöjjön!”- kiáltotta boldogan őzike.

„Lesz itt minden”- szólt manócska. „- Hisz mindnyájan segítettetek, ez mindnyájunk kertje lesz!”-

És így is lett. Egyik ásott, a másik kapált, gereblyézett, vizet hordott. locsolkodott. Gyönyörű nagyra nőttek a növények, mindenki, főként Rudi manó örömére. Ha ebédet főzött, innen hozott zöldséget a leveshez, főzelékhez. És vígan telepedtek le együtt az ebédhez.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s