Burghardt Klára: Rudi manó kis tornáca

Rudi manónak nagyon tetszett házikója. Sertepertélt körülötte, gyönyörködött benne minden oldalról. Naponta többször is körbejárta. De valami hiányzott még ahhoz, hogy tökéletes legyen!

Ahogy a patakocskától felfelé jött, és dombon álló házikójában gyönyörködött, arra gondolt: „- De jó is lenne a ház elé kiülni, milyen szép a kilátás!”-

Összehívott 4-5 barátot, és elmondta nekik is ötletét. Mivel az őzike, a szarvas, a medve, és róka koma is sokat időzött Rudi manónál, ők is törték a fejüket, hogyan oldják meg.

„ Jó lenne, ha napsütéskor árnyékban ülhetnénk, esőben meg fedél lenne a fejünk felett!”- szólt megfontoltan szarvas koma.

„- Ez jó lenne bizony! Akkor építsünk tetőt! „- gondolkodott hangosan medve koma.

„- Kőből épüljön, vagy fából?”- kérdezte manócska.

-„ Mi épüljön fából?”- pottyant be a társaságba hód papa.

„- Tetős kiülőt tervezünk manócska háza elé”- válaszolt szarvas koma.

„- Annak terasz a neve, hallottam egy embertől!”- válaszolt okosan hód papa, s folytatta: „- Ez nem gond. Sok nagy ág fekszik a víz mentén. Mi lerágjuk a kérget a családommal, te szarvas koma, és te medve koma ideszállítjátok a fákat, és összefogva felállítjuk a terasztetőt. Vékony ágakkal összekötjük az oszlopokat. a tetőt is előbb keskeny fával borítjuk. Többen hozzanak a patak mentén nádat, azzal fedjük majd, nem ázik majd alatta manócska, és mi sem, ha meglátogatjuk őt!”

Ez a beszéd nagy tetszést aratott! Mindenki megtapsolta az ötletet! Hiszen ez nem is olyan nehéz!

A házikó körül még feküdtek kövek a házépítésből. Nos, ezek lettek a faoszlopok lábai. Jött segíteni, aki csak ráért. a kisebb állatok a kicsi köveket hordták. Medve koma, szarvas koma azonban nagy terhet cipelt, ki is merültek alaposan. De hódék is szorgalmasak voltak. Manócska volt a főfelügyelő, megint számolt, méricskélt, benézte, hogy egyenesen áll-e a fa, elég erős-e a tetőhöz?

Ment a munka, mint a karikacsapás.

Estére egy takaros előtér állott manócska háza előtt, nádtetővel borítva. Sebtében hoztak székeket, volt, aki a földre ült. És innen néztek le a völgyben folyó patakra, a szemben húzódó hegyoldalra, a fenyőerdőre. Mindnyájukat elbűvölte a látvány.

„- De gyönyörű az otthonunk!”- kiáltott fel őzike!”- Mindnyájan meghatódva bólintottak.

Manócska legtöbbször itt reggelizett, ebédelt, és vacsorázott. Kis asztalkát és székeket, padot tett ki, amit hód barátja hozott ajándékba. Szívesen látta itt vendégül barátait, s azok jöttek is.

Esőben, erős napsütésben is öröm volt kiülni ide.

Manócska terasza lett kedvenc társasági helyük ettől kezdve.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s