Burghardt Klára: Rudi manó szülinapja

Hát eljön ez a nagy nap is! Rudi manó napokon belül felnőtt korba lép!

A hír futótűzként terjedt az erdőben, réteken, és mindenki lázasan tárgyalta, mivel lephetnék meg kedvenc kis barátjukat?

Medve koma egy csupor mézzel szeretne majd neki kedveskedni, mókus koma gombatortát süt majd, madártojással, gyümölcsökkel díszítve, őz és szarvas a legszebb ágak leveleit gyűjti össze, róka koma sült szárnyast tálal fel, vaddisznó pajtás makkfigurákkal örvendezteti meg!.

De mindenki megmozdult: „- Hogyan díszítjük majd fel Rudi manó házát? Ki csalogatja el őt otthonról addig, amíg a többiek díszítgetnek? Milyen indokot találjunk ki? Hol terítsünk ennyi vendégnek? Hány tücsök muzsikáljon? Jó lenne egy hatalmas gyümölcstorta is! Ki süsse majd meg? „- záporoztak a kérdések egymás között.

Mindebből Rudi manó annyit vett csak észre, hogy barátai itt-ott csoportokba verődnek, és halkan, de izgatottan suttognak. Ha kíváncsi volt, és odament hozzájuk, elküldték őt. Bántotta ez, hisz nem is sejthette, hogy miért nem fogadják be eddig annyira jó barátai!

Szomorúan ült ki a háza előtti kis padra! Nagyon egyedül érezte magát. Ilyent még sosem érzett. „Vajon mivel bántottam meg őket?”- ezen töprengett. De nem találta a választ.

Még 3 nap volt a születésnapjáig.

„- Így senki nem jön majd a szülinapomra!”- gondolta szomorúan.

Alig volt kedve takarítani, készülődni. „Ugyan, kinek?”-

De azért nekicihelődött, felsöpört, letörölte a port, és felmosott. Már nem volt kivel beszélgetnie a patakparton. Mintha eltűnt volna mindenki!

Senki nem szólította meg, senki nem kiáltott utána:”- Hogy vagy, kis manó?”-

Nem értette a dolgot semmiképp.

Ez így ment 3 napon át. Teljesen elveszettnek érezte magát Rudi manó!

Szülinapja reggelén egyszer csak korán kopogtattak nála.

-„Ugyan, ki lehet ez ebben a korai időben? „- mászott ki álmosan az ágyból. De örült, hogy végre valaki kíváncsi rá. Így ajtót nyitott. Szemecskéi még nagyon kicsik voltak, így alig látta a hegyi kecskét, kedves jó barátját. Azt gondolta, szülinapján köszönti őt ilyen korán. De erről szó sem volt! Mint aki ezt nem tudja, vidáman kiáltott kecskekoma: „- Rudikám, öltözz gyorsan, megyünk a hegyre kirándulni! Ma nagyon szép időnk lesz, nem illik ilyenkor a házban lustálkodni!” –

Már fogta is Rudi manó ruháját, hogy mielőbb kimenjenek a házból.

Szegény manó csalódottan felöltözött, alig tudta savanyú ábrázatát elrejteni barátja elől.

-„ Hát még ő sem tudja, hogy ma van a szülinapom?”- sóhajtott nagyot manócska.

Aztán elindult barátjával. így nincs is értelme otthon maradnia, hisz nem jön senki őt köszönteni. Nehéz szívvel és léptekkel indult útnak. Mentek réten, erdőn át, egyre magasabbra. Alig beszélgettek, mindketten gondolataikba fordultak.

Kecske koma azt gondolta át, mit is mondtak neki a többiek, mikorra érjenek haza?

Manócska az önsajnálatba burkolódzott.

A hegy tetején megpihentek kissé, ettek egy kis gyümölcsöt, amit útközben szedegettek. Leheveredtek, és kecskekoma alvást rendelt el. Manócska még mindig álmos volt, most a fáradtság is hozzájárult, így hamar el is szenderült!

Ám ezalatt odalent, erdőben és mezőben felbolydult az élet!

Kicsi és nagy szaladt-futkosott, sütött-főzött, és díszített!

A hód család hatalmas favázat épített a réten. Őzike és szarvas koma gyűjtötték a leveleket, egyik szebb volt, mint a másik! Ezzel a sátortetőt borítottak be.

Madárkák rózsaszirommal szórták tele a leveleket. Mókusok gyermekláncfűből Rudi manó házát körbe füzérezték! Szentjánosbogarak költöztek a fűzérbe, ők lesznek este a lámpások!

A házba vezető út színes virágszirom – tengerrel lett borítva.

Hatalmas fűasztal várta az ünnepeltet és az összes vendéget a sátor alatt.

Tücsöksereg hangolta a hegedűjét muzsikára.

Róka koma családjával szárnyas hadat sütött! A faluban csirkevész tört ki! Kipirosodott orcával hordta az egész család a finom sülteket a fűasztalra. Aztán figyelő szemmel álltak őrt, nehogy valaki megegye Rudi elől! Neki kell megvágnia az első szeletet, és a tortát is. Erről szegény manócska mit sem tudott odafenn!

Kecskekoma ébredt fel először a hegyen. Már a lemenő napot látta, így felébresztette manócskát: „- Igyekezzünk lefelé, mert mindjárt lemegy a nap!”-

Manócska feltápászkodott, és minduntalan azt gondolta:”- Mit is jelent ez a kirándulás?”-

Szófogadóan követte kecske komát lefelé a hegyről.

Ahogy leértek az erdőbe, mintha kihalt volna! „- Hol van mindenki? De furcsa! Nem hallom a madarakat, sem a többiek hangját! Hova tűnt el mindenki? ”- furcsállotta Rudi manó, de nem szólt hangosan.

Amikor a nagy rétre értek, már szinte sötét lett. Mintha finom illatot érzett volna, de nem látott senkit sem manócska.

Ám amikor kecske koma nagyot mekegett, kigyúltak a fények, s egyszerre egy egész had állat kiáltott fel egyszerre: „- Boldog szülinapot, kedves Rudi manócskánk, kedves Barátunk!”-

Rudinak tátva maradt a szája az ámulattól! Ilyen szépet még sosem látott!

A szíve boldogsággal telt meg, elfelejtette egy pillanat alatt az elmúlt napok keserűségét, Nála boldogabb nem volt Erdő országban!

A fűasztal közepére állította őt a szarvas, és mindenki hozta az ajándékát. Az örömtől kipirulva fogadta őket. Egymás után kezet fogtak vele, egyenként újra köszöntötték őt, s annyi ajándéka lett, hogy majdnem rogyadozott az asztal! A tücskök zenélni kezdtek, a madarak énekeltek hozzá, ők ezzel köszöntötték kedves kis barátjukat.

Mindenütt virágillat, és ételek illata terjengett. Még sosem volt ilyen szép az erdő, s a rét!

„- Mindenki telepedjen ide, a vendégeim vagytok ma estére!”- kiáltotta manócska.

Nagy ujjongással neki is álltak az állatok a magoknak, szárnyasoknak. Jó étvággyal, és jókedvvel falatoztak!

Az evés sokáig tartott. A sok étel lassan elfogyott.

Hódék tábortüzet gyújtottak. Fény járta be a fák sötétjét

Mindenki tele hassal üldögélt a tűz mellett, és nevetgéltek, amikor Rudi elmesélte, hogy érezte magát az elmúlt napokban. Társai egymás szavába vágva elmondták, csak manócska szülinapját szervezték meg. erről ő nem tudhatott.

„- Minden meg van bocsájtva!”- kiáltott boldogan Rudi manó.

Amikor késő éjjel barátai a házába kísérték, Rudinál boldogabb manó biztosan nem volt a Föld kerekén! Szeretettel kezet fogtak, elbúcsúztak tőle, és fáradtan hazamentek. Manócska lefeküdt, de a boldogságtól sokáig nem jött álom a szemére. „- Milyen csodálatos barátaim vannak! Hogy is gondolhattam, hogy cserbenhagynak!” –gondolta.

Az ünnep képei folytatódtak benne, amikor elaludt, s manócska végig mosolygott álmában.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s