Fedák Anita: Felelés az űrben

Az egész osztályt betöltötte a felhangzó csengő éles berregése. Mindenki izgatott volt. Tudták, hogy ma felelés lesz. Egyesek fel-alá szaladgáltak a tanteremben, mások a padon ülve próbálták átismételni a tananyagot. Néhányan megpróbálták Pukkancs Pannát, az osztály apróra nőtt nebulóját belepréselni egy iskolai hátizsákba, majd miután ez sikerült felakasztották a fogasra. Pukkancs Panna annyira belemerült az e-tankönyvébe, hogy észre sem vette a helyváltozást. Szundi Kende az osztály mókamestere az e-térképek közzé bújt reménykedve, hogy Europi bácsi a földrajztanár nem veszi majd észre és remélhetőleg megússza a mai órát.

A mikopter, amiben a felelés zajlott már útra készen állt. A naposok még egyszer ellenőrizték, hogy minden a legnagyobb rendben van-e. És ekkor betoppant Europi bácsi három furcsa figurával.

– Ezek az új cserediákok, egy Földközi+ projekt keretében vannak nálunk négy hétig – mutatott rájuk a tanár bácsi. – Ő JuPéterke Jupiterországból, ez a csinos kislány VéNusika Vénuszországból és a kedves arcú szomszédja UránuSzandra, az Uránuszról. Mindnyájan beszélik a földi nyelvet és remélem míg nálunk tartózkodnak sok mindent megtanulnak és sok barátot is szereznek a Földünkön.

Europi bácsi egy gyors mozdulattal kirántotta Szundi Kendét az e-térképek közül és egy flega mozdulattal az első padba billentette. Az osztályon halk moraj futott végig. A tanár szó nélkül leporolta szkafanderét és a mikopter felé vette az irányt. A cserediákok szó nélkül követték és beültek a hátsó ülésekre.

Dundi Bandi, az osztály legkövérebb tanulója abban a reményben, hogy a mai órát megússza, megkönnyebbülten vette elő a tízóraira hozott 32 szilvás gombócot és azonnal fogadni akart Mamlasz Karesszel, hogy egy ültében megeszi, amikor eldördült Europi bácsi hangja:

– Bandi fiam, gyere ki. Ma te felelsz Magyarországból. Tudom, hogy a legnehezebb téma, de remélem tanultál.

Dundit olyan váratlanul érte a felszólítás, hogy az éppen bekapott szilvás gombócot egészbe nyelte le. Olyan képet vágott, hogy az egész osztályt a padlón hempergett a nevetéstől. A cserediákok csak nyihogtak egy aprót, mert még sem viselkedhettek úgy, mint a földi gyerekek. Illedelmesen ültek tovább, mégis csak a bolygójukat képviselték.

– Ta…ta… tanár bácsi kérem, izé… én otthon hagytam az űrtávcsövemet.

– Nem baj fiam, akkor kérd kölcsön valamelyik társadét.

Többen is felugrottak, hogy eleget tegyenek a felkérésnek. Senki sem sajnálta az űrtávcsovét, ha így megússza a felelést. Dundi Bandi nagyon lassan és kelletlenül átvette Hárpi Árpitól a felé nyújtott tárgyat és még lassúbb léptekkel indult a mikopter felé. Bármennyire is el volt keseredve, arra volt esze, hogy odasúgja Kópé Péternek:

– Légyszi’ add kölcsön a súgó-kütyüdet.

– Jó, de nehogy lebukjál vele. – nyújtotta a pad alatt a ketyerét a barátjának.

Míg a tanár beírta a hiányzókat, Dundi a fülére szerelte a szerkezetet és már sokkal magabiztosabban ült a tanár mellé az űrhajó vezetőfülkéjébe.

– Nocsak írd fel az űrtáblára krétával mi volt a házi feladat, hogy a cserediákjaink is lássák – szólt a diákra a tanár. Europi bácsi valamiért még mindig ehhez a már száz éve alig használt régi eszközhöz ragaszkodott, pedig a digitális táblák ott sorakoztak az űrhajó hátsó részében.

– Magyarország hegy- és vízrajza – írta szorgalmasan Dundi a témát.

– Jól van. Innen a Holdról kitűnő a rálátás akár el is kezdheted fiam. 384.700 km-re vagyunk a Földtől, mutasd meg nekem a Balatont.

– Tanár az a kék izé ott jobbra azt hiszem – kezdte a feleletét bizonytalanul Dundi Bandi. –

– Ejnye fiam, te bizony nem készültél mára. Amit te a magyarok tengerének néztél az a Ceres bolygóról ajándékba kapott iskolai uszodánk. Ennél valamivel kisebb az a tó. Na de nézzük, meg tudod-e mutatni hol van a Kékestető?

– Tanár úr azt tudom, azt a Mátrában kell keresni. – lelkesedett a nebuló, aki barátja súgását hallgatta a súgó-kütyüben.

A cserediákok éppen megtapsolták a jó feleletet, amikor a tanár gyanút fogott.

– Add csak ide az űrtávcsöved, hadd nézzem mivel foglalkozik az osztály többi tagja. Aha, jól sejtettem. A Kópé gyerek súg neked. Na, akkor meg is kapja érte a magáét. Téged pedig büntetésből kiteszlek a Marson és ott maradsz uzsonnáig. Addig is fényesre tisztítod a kémiai labor minden markőzetét a holnapi vegytanórára. De a gyémántokkal nagyon vigyázz nekem, nehogy ismét gyémánpor felhő kerüljön a cipődre, mint a múltkor.

– Jaj, ne, csak azt ne – rémüldözött a nebuló. – A múltkor is teljesen beborította ruhámat a brill-por és az osztály azon gúnyolódott, hogy sugárzom, mint egy atombomba. Ígérem a következő órára mindent megtanulok.

Europi bácsi hátra fordult és megkérdezte a csere-diákokat mit tegyen? Hagyják a Marson vagy vigyék vissza az osztályba a csibészt. Mivel a gyerekek minden bolygón gyerekek és összetartanak, kérték a tanárt, hogy Dundit vigyék haza és kapjon még egy esélyt a felkészülésre.

Dundi nagyon hálás volt az új barátainak, hogy kiálltak érte, és szünetben már együtt lakmároztak a finom szilvás-gombócból, amit a más bolygóról érkezettek két pofára ettek.

És a következő órára valóban megtanulta a tananyagot, mert rájött: jó dolog a súgó-kütyű, de a tudás még nagyobb sikerélmény. Meg aztán a legközelebb a felelésnél már nem biztos, hogy ott lesznek a cserediák barátai más bolygóországokból…

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s