Burghardt Klára: Rudi manó szobácskája

Készen állt immár a kis házikó. Öröm volt benne laknia a kis manónak!

Szobácskája ragyogott, hisz éppen egy kis tisztáson állt a ház az erdő közepén. Akármerre fordult a nap, mindig besütött az egyik oldalon. Így Rudi manó szobácskája állandóan napfényben fürdött.

Első nagy ablaka a gyorsan folyó patakra nyílott. Madárdalra, vízcsörgedezésre ébredt reggelente. Ágyacskája a sarokban állt. Nagyot nyújtózkodott, boldogan tárta ki ablakait, és köszöntötte első vendégeit, a kis rigókat az ablakpadkán. Aztán vígan ugrándozva a patakhoz ment, ruháját megigazította, arcát felfrissítette, haját megfésülte, és még fogat is mosott! A csillogó víztükör volt a tükre.

Egy szekrényke, egy asztalka, 4 székecske körülötte, egy kis komód, és a sarokban a kályha alkotta szobája bútorzatát. Függöny nem takarta ablakait, de az erdő fái gyönyörű függönyként tekintettek be hozzá.

Minden nap kitakarította házacskáját, sepregetett, port törölgetett, fel is mosott. A patakról hozta a vizet kis edénykében, így sokszor meg kellett tennie az utat. De nem, bánta, útközben meg-megállt, és beszélgetett, hol a nyúllal, hol a hóddal, hol a hangyával.

Esténként korán nyugovóra tért, s a tücsök szép hegedűszólójára el is szunyókált.

Reklámok

Burghardt Klára: Rudi manó kis tornáca

Rudi manónak nagyon tetszett házikója. Sertepertélt körülötte, gyönyörködött benne minden oldalról. Naponta többször is körbejárta. De valami hiányzott még ahhoz, hogy tökéletes legyen!

Ahogy a patakocskától felfelé jött, és dombon álló házikójában gyönyörködött, arra gondolt: „- De jó is lenne a ház elé kiülni, milyen szép a kilátás!”-

Összehívott 4-5 barátot, és elmondta nekik is ötletét. Mivel az őzike, a szarvas, a medve, és róka koma is sokat időzött Rudi manónál, ők is törték a fejüket, hogyan oldják meg.

„ Jó lenne, ha napsütéskor árnyékban ülhetnénk, esőben meg fedél lenne a fejünk felett!”- szólt megfontoltan szarvas koma.

„- Ez jó lenne bizony! Akkor építsünk tetőt! „- gondolkodott hangosan medve koma.

„- Kőből épüljön, vagy fából?”- kérdezte manócska.

-„ Mi épüljön fából?”- pottyant be a társaságba hód papa.

„- Tetős kiülőt tervezünk manócska háza elé”- válaszolt szarvas koma.

„- Annak terasz a neve, hallottam egy embertől!”- válaszolt okosan hód papa, s folytatta: „- Ez nem gond. Sok nagy ág fekszik a víz mentén. Mi lerágjuk a kérget a családommal, te szarvas koma, és te medve koma ideszállítjátok a fákat, és összefogva felállítjuk a terasztetőt. Vékony ágakkal összekötjük az oszlopokat. a tetőt is előbb keskeny fával borítjuk. Többen hozzanak a patak mentén nádat, azzal fedjük majd, nem ázik majd alatta manócska, és mi sem, ha meglátogatjuk őt!”

Ez a beszéd nagy tetszést aratott! Mindenki megtapsolta az ötletet! Hiszen ez nem is olyan nehéz!

A házikó körül még feküdtek kövek a házépítésből. Nos, ezek lettek a faoszlopok lábai. Jött segíteni, aki csak ráért. a kisebb állatok a kicsi köveket hordták. Medve koma, szarvas koma azonban nagy terhet cipelt, ki is merültek alaposan. De hódék is szorgalmasak voltak. Manócska volt a főfelügyelő, megint számolt, méricskélt, benézte, hogy egyenesen áll-e a fa, elég erős-e a tetőhöz?

Ment a munka, mint a karikacsapás.

Estére egy takaros előtér állott manócska háza előtt, nádtetővel borítva. Sebtében hoztak székeket, volt, aki a földre ült. És innen néztek le a völgyben folyó patakra, a szemben húzódó hegyoldalra, a fenyőerdőre. Mindnyájukat elbűvölte a látvány.

„- De gyönyörű az otthonunk!”- kiáltott fel őzike!”- Mindnyájan meghatódva bólintottak.

Manócska legtöbbször itt reggelizett, ebédelt, és vacsorázott. Kis asztalkát és székeket, padot tett ki, amit hód barátja hozott ajándékba. Szívesen látta itt vendégül barátait, s azok jöttek is.

Esőben, erős napsütésben is öröm volt kiülni ide.

Manócska terasza lett kedvenc társasági helyük ettől kezdve.

Burghardt Klára: Rudi manó házikója

Sűrű erdő közepén, egy tisztáson, kicsiny kő házikóban élt a kis manó. Az erdő állatai, növényei jól ismerték őt, szerették is, mert Rudi manó szorgalmas, kedves, barátságos kis manó volt.

Így amikor földalatti búvóhelyéből előjött, hogy házat építsen, mindenki felajánlotta neki a segítségét. Jött a medve, a szarvas, a legnagyobb kövekkel, jött a nyuszi, hozott sarat, ezzel tapasztotta össze az őz a köveket. Jött a róka, sündörgött, nem nagyon ízlett neki a munka, de a medve nyakon kapta:”Eredj róka koma, hozzál vizet, szomjazunk!”

Manócska az élen járt a munkában, méricskélt, fel-alá járt, és irányította a munkásokat. Ő ebben jeleskedett. Olyan kicsi volt, hogy egy követ sem tudott felvenni a földről.

Nem is kellett magas házat építeni neki, reggel kezdték, estére már állt is!

A falak szépen illettek egymáshoz. Kihagyták az ablaknyílásokat, és eltették másnapra a tetőcske építését.

Lassan leszállt az est, a tücsök elővette hegedűjét, az állatok egy tisztásra heveredtek, és együtt elaludtak. Manócska még tervezgetett. Aztán ő is elszenderült.

Másnap reggel fürgén keltek.

Hód komáék korán jöttek,

hoztak fát a tetőcskéhez.

Hód apó adogatta,

fia pedig mind felrakta.

Mókus koma szegecselt.

Gólya koma kelepelt.

Hozott nádat sietve,

repült vízhez,

repült ide.

 

 

 

 

Mire dél lett, állt a ház.

Még az ablak, még az ajtó hiányzott.

-„De gyerekjáték ez már!”-

Rudi manó így kiáltott.

Gyűjtött fát az erdőben,

s lobban-sebben

a nyílásokba betette.

Ajtókeret, ablakkeret,

és üvegszilánk beléje.

Jöhet eső, jöhet hó,

nem ázik, nem fázik

a kismanó!

Erdő minden állata

áldomását ihatta.

Örült állat, örült manó.

-„Jó barátok lettünk, hahó!”-

Burghardt Klára: Rudi manó története

Erdő sűrű közepén

állt egy mesés házikó.

Ottan élt – éldegélt

egy ici – pici kis manó.

Házikója kőből épült,

tetőcskéje nádból készült.

Ablakai kicsinyek,

innen fáknak integet.

Integet a kisrigónak,

pacsirtának,

mókusoknak.

Kis manócska pöttöm törpe,

kicsiny keze, kicsiny körme.

Lába, karja, mind rövid,

hajacskája kopasz, tövig!

Ám, de cifra kiskabátja,

és bőszárú a nadrágja!

 

-„Kis manócska, mi a neved?”-

– „Rudi vagyok, csak így nevezz!”-

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑