Hiczpán Lea: A meglepetés Karácsony

Hol volt, hol nem volt! Ott ahol a hó is ezer évig esik, volt egy kis fura ház. Abban egy család lakott, de nem akármilyen család volt az. Emberek voltak, de mégis állatok. Úgy kell elképzelni, hogy az embernek volt farka, vagy állat bajusza, de mégis ember volt. Még a háznak is volt szeme. Ebben a házban fura lények is éltek még, mint pl, gilisztakutyák, madármacskák …
Ezek ünnepelték a karácsonyt.
Fura hangon beszéltek, így, hogy  óóóóó, meg, így, hogy áááá…. és egyszer az egyik megszólalt:
– Mi tévők legyünk, ha nincs egy ajándék sem a fa alatt?
Hát, töprengtek egy kicsit, majd írtak egy rövidke kis levelet. Nem tudták, hogy kell feladni, ezért aztán légi postát küldtek, egy galambbal, aki felszállt egészen a mennyországig. Ez a galamb sem volt igazi galamb, nagyon hosszú farka volt, olyan hosszú, mint aranyhaj haja. Hát, ahogy repült a madár egyre csak feljebb és feljebb, talált egy gyönyörű szép kaput, ami mellett, egy gyönyörű szép, lány állt, egy őrző. Ő őrizte a kapu kulcsát. A galamb megbeszélte az őrző lánnyal, hogy ő nagyon fontos ügyben érkezett, így az őrző lány beengedte, ahol, egy angyal fogadta. Az angyalnak odaadta a levelet és már, huss, mintha ott sem lett volna, elszállt. Mikor visszaért, akkor mondta a gazdájának:
-Kurutty, kurutty, megérkezett a levél! Kurutty, kurutty, mindjárt jön a válasz rá. Kurutty, kurutty, lesz karácsonyunk.
Ezt kuruttyolta, amíg a gazdája Fucsi, Fucsika el nem határozta, hogy a fa alá rak ajándékokat, de azt a Jézuskának rakja oda, azaz az angyalnak, mert Ők így nevezték a Jézuskát. Hát, Fucsi elment és azt gondolta, hogy mindjárt visszajön, de nem jött olyan hamar, mert közben kiment a barátaival játszani. Nyálkafociztak, meg csupaszfutballoztak, és közben csöngettek. Futottak, futottak, de nem láttak senkit. Befutottak a házba. Meglepetésükre, ott egy szép nagy karácsonyfa állt, alatta nagyon sok ajándék. Az egyiken látták, hogy egészen nagy, és gondolták, ez biztosan valami kutya, vagy dinoszauruszt, el sem tudták képzelni mi is lehet az. Odalopakodtak a fához, mert mintha azt látták volna, hogy van ott valaki, de nem volt. Aztán, mikor mégis odaértek, akkor meg kibújtak a fa alól Fucsi barátainak a barátai. Kibújt onnan Luku, kibujt onnan Facsorú. Facsorú éppen Lukuval és Csikivel társalgott, és nekik elmondta, hogy mi az a nagy ajándék, de nem mondta el a házigazdának, hanem szépen elkezdték kibontani az ajándékokat.  Volt az ajándékok között távirányítós autó, volt társasjáték, Lukubaba, és még egy kiesett gülüszemű csigusz bigusz is. Mikor, már csak egyetlen egy ajándék maradt, a legnagyobb, még mindig el sem tudták gondolni, hogy abban mi lesz… és, mikor kibontották azt, a legnagyobb meglepetésükre kiugrott belőle a Jézuska és a Télapó. Annyira meglepődtek, hogy Luku és Csiki, azóta is mesélik az osztálytársaiknak, hogy mi is történt velük, ezen a csodálatos karácsonyon.
Itt vége, fuss el vége!

Döbrönte Petra: A vidám szomorúfűz

Volt egyszer egy kicsi szomorúfűz. Egy csillogó vizű patak mellet éldegélt. Három lányka járt el hozzá minden nap és sokat játszottak nevettek a tövében. A szomorúfűz mindig boldog volt.
Egy nap eljött hozzá két kis madár, és az egyik ezt kérdezte:
– Te egy szomorúfűz vagy igaz?
– Igen.- felelt a kis fűz.
– Nem kéne mindig boldognak lenned! Igaz Csipcsirip?- kérdezte testvérét.
– Igaz Fütyfürüty!
– De miért? – kérdezte meglepetten a kis fűzfa.
– Hiszen benne van a nevedben. SZOMORÚfűz! – szólt Fütyfürüty.
– Igen légy szomorú! – tette hozzá Csipcsirip.
– Na, mi megyünk, hív a mamánk. Ne felejtsd, légy szomorú!- azzal elröppentek.
A kis fa nem értette. Még hogy ő szomorú? Még soha nem volt az. Amikor eljöttek hozzá a lányok nem nevetett. Akart, de nem tette. Ő egy szomorúfűz. – figyelmeztette magát – így hát próbált szomorú lenni. Meglátta ezt a fűz mamája.
– Gyermekem ne legyél bánatos!
– De…- szólt a kisfia.
– Butaság!- mondta a mamája- Miért tennéd?  Mit gondolsz, ha egy gombát úgy hívnak, hogy – Mérges Galóca, akkor szerinted muszáj mindig mérgesnek lennie és nem lehet boldog?
– Nem.
– Akkor elmélkedj el ezen, és ne legyél gondterhelt!
– Megpróbálom anya!
És innentől kezdve újra örült a levelei között átszűrődő napsugárnak, a simogató szellőnek, az ágai közt fészkelő madaraknak. Örült mindennek! Örült az áradásnak és kacagott, hogy ilyenkor gyökereit csiklandozta a zubogó víz, de még a szárazságnak is, mert ekkor árnyékában babáztak a kislányok. És télen mikor befagyott a kis patak, még a fiúk is lejöttek csúszkálni. Ezután már nem figyelt a buta locsogásra csak a szép énekeket hallgatta.

Rasztovits Dóra: TÜNDÉRVARÁZS

Hol volt,hol nem volt,volt egy ország,a Bábország.
Minden báb valamilyen különleges tulajdonsággal rendelkezett,például  jövőbe látott,vagy ismerte a bábok gondolatait.Egyszer egy boszorkány szállt az országra,amikor éppen kinevezték volna a főbábot királynőjüknek.A boszitól mindenki megijedt,pedig ő csak segíteni szeretett volna a báboknak az ünnepély díszletében.Azt senki nem sejtette,hogy ő igazából egy régen elvarázsolt jótündér volt.A jóboszorkány éjjel titokban varázslattal megteremtette az ünnepélyt,otthont adott az otthontalanoknak,megszépítette az országukat,vagyis csodálatos szép dolgokat hozott létre.Az egyik báb-Varázsbarát-egyedi képessége nem volt más,mint hogy a rosszban is meglátta a jó cselekedetet,és Varázsbarát rögtön észrevette a boszorkány jóságát.
Jutalmul a bábok őt nevezték ki királynőjüknek,és elnevezték Varázskatának.
Boldogan,szeretetben és békében éldegéltek a bábok ,jóságos királynőjükkel.

EREDETMONDÁK a Vajdaságból

Csonti Melinda tanítónő eredetmagyarázó mondája:
Miért hunyja be a macska a szemét, ha kenyeret eszik?
Ezt a mondát is tatámtól hallottam, amikor nekem is mint kisdiáknak gyűjtenem kellett eredetmondát.
Megfigyeltétek-e már, hogy a macska, behumja a szemét amikor kenyeret eszik?
Ez azért van, mert eszébe jut, hogy nyáron, amikor learattak az emberek és felvitték a búzájukat a padlásra, ő odajárt „piszkolni”. Most pedig a búzából készült kenyeret eszi.
Elszégyenli magát, ezért csukja be a szemét kenyérevés közben.
Bali Ferenctől gyűjtötte Szín Melinda Jázován 1979-ben.

Csúfnév magyarázó mondák a felsőhegyi Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola 4. osztályos tanulói tollából (Vajdaságból)

Bilicki Szilárd: A piros kölyök
Élt egyszer egy gazdag ember, aki nagyon szerette a falusi pálinkát.
Egyszer azt gondolta, hogy elmegy a faluba és hoz onnan friss és édes pálinkát. Sajnos nem kapott senkitől sem a faluban. Erre feldühödött és elment a piacra-mert pont aznap volt a heti piac. Egy árustól megkédezte, hogy nem tudja-e miért nem tud kapni sehol pálinkát. Ő erre azt felelte, hogy nem tudja, mert csak barackot árul. Az ember ennek is nagyon megörült, mert már ez is valami-gondolta. Azonnal odahívatta a  szakácsát és megparancsolta neki, hogy csináljon a barackból erős pálinkát. Amikor készen lett, mind megitta. Úgy lerészegedett, hogy mindenhol tiszta piros lett. Az egész falu rajta nevetett és elnevezték piros kölyöknek a gazdag embert.
Ettől fogva csak a csúfnevén emlegették a környéken.

Deák Barbara: Csovek (Ember)
Az én tatám neve Deák László, de a faluban csak úgy emlegetik, hogy csovek., ami szerbül annyit jelent, hogy ember.
Az eset úgy történt, amikor erre a névre szert tett, hogy egy szerb bácsi kereste  a tatám apukáját. Ő nem tudta, hogy hívják a dédimet, de amikor meglátta, azt mondta:
-Evo je moj čovek! (Itt van az én emberem!)
Innen ered ez a név, ami átöröklődött már apukámra is. Így jár a falunkban a csúfnév generációról generációra.

Batárh Adrián: Bocsádi Károly
Volt valamikor egy ember, akit Szabó Károlynak hívtak. Ő dolgozott egy gazdánál, akinek sok méhecskéje volt.
A munkások reggeli közben mindig meséltek egymásnak. Egyik beszélgetés közepette szóba jöttek a méhecskék és Károly bácsi is okosat akart mondani. Így hát elmesélte, hogy ahol ő katona volt, arra a méhek sokkal nagyobban voltak és azokat úgy hívták, hogy bocsádi méhecskék.
Ezután rajta maradt az a név, hogy Bocsádi Károly, amiért nagyon haragudott. De még a dédunokán is rajta maradt ez a név.

Nagy Némedi Norbert: Rigó
A faluban sok néninek és bácsinak van csúfneve. Az egyik ilyen név a Rigó.
Volt egy kőműves bácsi, aki nagyon sokat fütyült. Ezért a munkatársai elnevezték Rigónak.
Vanaki a faluban aki csak így ismeri, pedig nem szereti, ha így hívják.

Polyák Ákos: Szúnyog
Volt egyszer egy sovány ember, akit úgy csúfoltak a faluban, hogy Szúnyog.
Ez az amber nagyon diétás volt és egy idő után nem bírt mozogni. A diétát nem akarta abbahagyni, egészen addig, míg meg nem hallotta, hogy legújabban Sovány Szúnyognak hívják. Ennek hallatára elhagyta a diétát és újra csak Szúnyog lett. Időközben rájött, hogy jó dolog az evés és elkezdték biztatni. Innentől Kövér Szúnyogra változott a neve. Mivel nem akart kövér ember lenni, ezért ma mégiscsak Szúnyognak hívják az emberek.

Tóth Bojnik Denisz: Szarka
Anyuék úgy mesélték, hogy a faluban azért hívják Szarkának a Szarkát, mert Horváth Laci anyukájának a mostohaapját Szarka Ignácnak hívták. Innen kedték el apukáját is hívni Szarka Mihálynak. A munkahelyén mindenki csak így ismerte. A rendes nevén nem is szólították. Így örökölte el a fia is a nevét. Őt is csak ezen a néven ismerik a faluban.

Mikus Ervin: Szarka, Pufi és az Erős János
Él a faluban egy Szarka nevű. Ezt az embert már gyerekkora óta így hívják.
Nem azért Szarka, mert hogy lop, csupán a nagyapja vezetékneve volt ez. Ő ezt nem igen bánja.
Van más furcsa nevű ember is a faluban. Az egyiket úgy hívják, hogy Pufi. Kövérségéről kapta a nevét. Ugyanis gyermekkorában szerette a hasát.
Egy másik embert meg Érős Jánosnak hívták. Ő egy nagyon vékony alkatú ember volt. Nevét a munkájából kifolyólag kapta. falverő munkás volt, aki egész nap a földet lapátolta, talicskázta és tömögette.
Sorolhatnám még a csúfnevek eredetét, mert sok van a falunkban, amit általában megörökölnek az utódok, de majd legközelebb folytatom.

Boros Gyevi Gábor: Sánta Géza
A falumban sok csúfnév van. Ezek közül választottam egyet. Volt egy bácsi, akit úgy hívtak, hogy Bicskei Géza. Őt az anyukám is ismerte. Őt a faluban csak úgy emlegették, hogy a Sánta Géza. Ez onnan eredt, hogy sánta volt.
Ő a Március 27. utcában lakott. Gyrerekei még most is ott laknak. Szerencsére  ők már egészségesek, de a falu őket is csak az apjukon keresztül emlegeti: a Sánta Géza fia, lánya vagy unokája.

Lajkó Fanny: Postás Béla
A csúfnevet nem a szülők adják, hanem az emberek. Ezzel azonosítják be az embert, mert van, hogy több ugyanolyan nevű is él a faluban.
Van olyan csúfnév, akinek a foglalkozása adta a másik nevét, van akinek a kinézete,és van aki a tulajdonsága alpján kapja.
Póstás Béci a fogalalkozásáról kapta a nevét, mert postás. Pedig szülei a juhász vezetéknevet adták neki. Már az ő apja is postás volt, s adta magát, hogy a gyerekei is azok legyenek. Mivel a faluban nem ő az egyetlen Juhász Béla, ezért hogy pontosabb legyen ráragasztották a Postás Béla nevet.

Rác Szabó Viktória: Buksi
Még régen, amikor a mama és a tata újságkihordók voltak a faluban, akkor a tatámat elnevezték Buksinak.
Azért kapta ezt a becenevet, mert az emberek úgy gondolták, hogy ő milyen okos, mert meg tudta jegyezni, hogy ki milyen újságot rendelt.
Szerintem ez kevés, hogy egy embert elnevezzenek, de ebbe beleszólásom nincs és sajnos neki sem.

Szabó Violetta: Szúnyog
Hogy honnan ered az a név, hogy Szúnyog? Ha kíváncsiak vagytok, elmesélem.
Volt a világon egy Sándor nevezetű ember. Ez az ember nagyon erős volt. El is híresztelte magáról ezt. Mindenki el is hitte. Egyszer barátokat hívott el magához és kártyázás közben egy szúnyog szállt rá. Annyira erőszakos volt ez a jószág, hogy nem hagyta kártyázni. Csak a szúnyogot leste, vadászta innen fogva. Meg is jegyezték a többiek, hogy jobban érdekli a szúnyog, mint a kártya. El is nevezték innentől fogva Szúnyognak. Innen ered a Szúnyog neve a faluban.

NÉVMGYARÁZÓ MONDÁK a Vajdaságból

A negyedik osztályban vettük át háziolvasmányként dr. Jung Károly válogatásában A zentai kőkecské-t.
Ehhez kapcsolódóan egy előadást hallgattunk meg a falunkbéli Szabó Dékány Zsófiától, aki Szegeden a Gál Ferenc Hittudományi Főiskola ó és középkori egyháztörténelemből magisztrál. Ezek után gyűjtöttek be a tanulóim mondákat és írták meg a névmagyarázó mondáikat a falunk nevének eredetéről és eredetmagyarázó mondákat az itt ismert csúfnevekről.
Csonti Melinda tanító néni
Szabó Dékány Zsófia tanítónő és hittantanár: Két kolostor Észak-Vajdaságból
Vajdaságban OROSZLÁMOS az egyik legrégebbi kolostorhely.
Eredetmondája:
Mindez 1008 körül történt.
A legenda szerint István király hadjáratot indított Ajtony fejedelem ellen, aki őt semmibe vette. Rokona Csanád vezetésével Révkanizsánál (Törökkanizsa) átszállította seregét a Tiszán, de Csanád nem bírt a túlerővel és kénytelen volt visszavonulni. Mivel a Tisza-Maros köze igen mocsaras terület volt, a magyarmajdányi “partokat” találta megfelelő magasnak ahhoz, hogy seregével éjszakára letáborozzon és kipihenje magát.

Sátrában buzgón imádkozott. Fogadalmat tett a vitézek égi patrónusának, Szent György lovagnak, ha győzelmet arat ellensége fölött, azon a helyen ahol térdel, monostort fog emeltetni hálája jeléül. A szent megsegítette. Miután elaludt, álmot látott. Álmában oroszlán jelent meg előtte. Arra buzdította, hogy keljen föl és az éjszaka leple alatt támadja meg az ellenségét- akkor győzni fog. Csanád föleszmélt. Érezte, itt a pillanat, amit meg kell ragadnia. Álmát elmesélte vezéreinek, akik égi jelet látva benne, nyomban rohamra vezényelték embereiket. Még azon az éjjelen megtámadták Ajtony csapatait. Azok fejvesztve menekültek a váratlan támadás elől. A sötétben vívott rövid, de véres ütközet Csanád győzelmével végződött.

Csanád, miután eltemették Ajtony földi maradványait, visszatért arra a helyre, ahol álmában megjelent neki az oroszlán. Odaérkezve megjelölte a halmot, és azt Oroszlányosnak nevezte el. Nem sokkal ezután felépült a monostor. Csanád elment Esztergomba a királyhoz. Ezután bencésekkel tért vissza Oroszlányosra, ahol a püspök felszentelte a Szent György tiszteletére épített Oroszlánmonostort.
Annak idején a templomszenteléseket a legnagyobb ünnepek között tartották számon. Királyok, püspökök jelentek meg a monostoregyházak fölszentelésén.  Nem kizárt tehát, hogy maga Szent István király is megfordult a magyarmajdányi halmokra épült óriási épületkolosszusban.
A mai napig is előfordul, hogy a magyarmajdányi, rábéi szántogatók ekéje csontokat, oszlop- és fundamentum maradványokat fordít ki a földből. Ez is bizonyítja azt a tényt, hogy ezen a vidéken egykoron csata dúlt.
A kolostor 1280-ig állt fenn, mikor is a kun lázadás elpusztította. A monostor lerombolása után 1337-ben magát a falut, Oroszlámost is felosztották. 1550-ben a törökök kézre került.

A CSÉSZTÓ ÉS PAPHALOM
CSÉSZTÓT, mint falut egy 1521-ből származó dézsmajegyzék említi. A Csésztó mai helye Zentától északnyugatra fekvő lapos rét, a Tisza egykori morotvája.
Tőle nyugatabbra található az un. PAPHALOM, ahol a kutatások szerint a környék egyik legrégebbi kolostora állott. Már a neve is utal a halom egyházi jellegére.
Egy helyi monda szerint egyszer Mátyás király a paphalmi kolostorban szállt meg. A „paphalmi barátoknál” pedig a vidék legfinomabb csukamájából evett.
Történelmi eredete van az eseménynek, mert 1463 szeptemberében Mátyás király Szegedről Futak felé utaztában Zentán időzött, de ezen kívül mást sehol sem dokumentáltak.

Csonti Melinda tanítónő névmagyarázó mondája:
Szülőfalum Jázova. Bánátban van a Tiszától nem is olyan messze. Tatámtól hallottam ezt a történetet, hogy hogyan is lett Jázova Jázova.
A történet a zentai csata idején született. A zentaiak nagyra vannak, hogy tőlük kergették ki a törököt végleg erről a vidékről, de azt kevesen tudják, hogy a csata nem csak Bácskában, hanem a Bánáti oldalon is folyt. Szavoyai Jenő nem csak Bácskában vívta a török ellen a csatáját a Tiszánál, hanem mifelénk is, mert a Tiszát akkor még nem szabályozták le. Szabadon folydogált és éltette az árterületeit. A mi falunkat régen Hódegyházának hívták, mert lapályos, vizes terület volt a Tiszának köszönhetően. Élhettek itt hódok, ha már benne van a falunk nevében, ahhoz meg víz is kell. Egyszóval zentai csata a bánsági oldalon is folyt. Mifelénk főleg a török sereg volt. Itt sátoroztak a szülei is az egyik vezérnek, akit Zóvónak hívtak. Ő elesett a csatában és amikor az anyukája jajszóval siratta, akkor keletkezett Jázova neve, mert úgy siratta, hogy „Jaj, Zóvó, Zóvó!”
Eltemették a határban. Ma ott egy halom van. Én is tudom a helyét, mert Bérdói határban a halomtól nem messze van dédanyám fél lánc földje. Nos, ezt mesélte Bali Ferenc nagyapám, amikor még én is Jázován éltem 1979-ben.
Felsőhegy nevének mondája a felsőhegyi Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola 4. osztályosainak tollából (Vajdaságból)
NÉVMGYARÁZÓ MONDÁK:
Mester Dániel:
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy település. Itt az emberek szőlőtermesztéssel foglalkoztak.
Egy szőlős gazdának eszébe jutott, hogy kellene adni nevet a falunak. Mivel dombos terület ez a föld, ezért nevezték el Felsőszőlőhegynek. Később a szőlőt kiszedték és helyét felszántották. Ekkor lerövidült a neve is. Így lett Felsőhegy.

Mikus Ervin:
Jézus a földön jártakor látta, hogy szegények az emberek. Látott egy magas területet, amit beültetett szőlővel. Ennek az emberek nagyon megörültek, mert csinálhattak belőle pálinkát. A szőlőről és a dombról elnevezték Felsőszőlőhegynek. De jött egy napon egy betegség, mert az emberek nem voltak szorgalmas templombajárók, s kipusztult a szőlő. Azóta sincs itt szőlő ültetve. Sajnálták is az emberek ezt, mert már úgy kellett vásárolniuk a pálinkát más faluból. A nevét is lerövidítették. Kivették a szőlőt belőle és így lett Felsőhegy a falu neve.

Polyák Ákos:
Amikor a törökök kiűzettek a Karlócai béke által, a szerb határőrök is elmentek erről a vidékről.
Helyettük jöttek magyarok szlovákok, jászok, kunok. Talán kevés holmit hoztak, de azért mindenki hozott egy-egy szőlővenyigét szeretett hazájából. Óvták, védték és termesztették itt is a szőlőt. El is terjedt, mert mindenkinek ízlett. A szőlő településünk nevébe is bekerült, így lett Szőlőhegy a neve. Mivel dombos a vidék, ezért kapta jelzésül a Felső előtagot, mert egy másik településen volt az Alsószőlőhegy. Mindaddig Felsőszőlőhegynek hívták a falunkat, míg ki nem pusztult a szőlő egy betegség folytán. Ezután már csak Felsőhegy lett a neve.

Szabó Violetta:
Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, volt egyszer egy falu. Ezt Felsőszőlőhegynek nevezték, mert az egész domb be volt ültetve finomabbnál finomabb szőlővel.
Onnan ered a neve- ha tudni szeretnéd, akkor  elmesélem-, hogy egyszer Mátyás király erre járt. Ahogy nézte, nézegette a falut egyszer csak ráesteledett. Szállást kért és kapott is szívesen. Ebből látta, hogy itt jóakaratú emberek laknak. Egy nap megkérdezte a szállásadóját, hogy a vacsorához felszolgált bort az itteni szőlőből való-e? mivel tényleg finom volt az itt termett szőlőből a bor, ezért megkedvelte, s vitetett fel belőle a palotájába is, amikor tovább vándorolt.
Útközben érte a felesége levele, hogy a faluból nem tudnak több bort küldeni, mert kipusztította egy betegség a szőlőt. Az emberek nagyon sajnálták ezt, hogy királyuknak nem küldhetnek több finom bort. Válaszul megnyugtatta levelében a király őket és elnevezte a falut innentől fogva Felsőhegynek. Innen a neve a falunak.

Deák Barbara:
1. tudományos kutatás alapján:
Egyszer régen meséltek a mamáék Felsőhegyről.
A falunk kialakulására vonatkozó megbízható adatokat 1783-ból találták egy katonai térképen. A falu helyén „szőlőskertek” voltak.
Az egyházi adatok szerint akkor még Szőlőhegy volt a neve. 1808-ban volt már kápolnája is, amit Szent Orbán (a szőlő védőszentjéről) tiszteletére emelték.
1856-ban birtokfelmérés keretében elkészült a falu kataszteri térképe, ahol már kirajzolódott a település mai szerkezeti felépítése. Az Észak-Dél irányban húzódó mintegy 2 km-nyi utca mentén házsorok jelentek meg Felsőhegy elnevezéssel. A falu elnevezése egészen biztosan a földrajzi helyzetéből és a szőlőművelésből alakulhatott ki.

2. legenda alapján:
Egyszer régen mesélték a nagyszüleim, hogy miért is lett Felsőhegy a Felsőhegy.
Valamikor itt az emberek sok szőlőt termesztettek. Ezért elnevezték a települést Felsőszőlőhegynek, mert „hegyen” (dombon) van. 1808-ban már kápolnája is volt a falunak. Zenta abban az időben nem Zenta volt, hanem Alsőszőlőshegy. Az első bízható adat 1783-ból való.
Régen minden háznál volt szőlő. Az emberek szinte csak ebből éltek, de egy napon kiirtotta szőlőjüket egy betegség s anélkül maradtak. Ekkor változott meg a neve is Felsőhegyre. Nekem ezt mesélték az öregek.

Boros Gyevi Gábor:
Ez a történet az 1700-1750-es években esett meg, amikor még a falunkat Felsőszőlőhegynek hívták. Ekkor élt egy Máté nevű kisfiú, akinek a szülei szőlőtermesztéssel foglalkoztak. Egy nap, amikor a játékból hazatért, látta, hogy szülei szomorkodtak. megkérdezte tőlük, hogy miért bánkódnak, de nem kapott választ. Másnap a többiekkel játszva megtudta, hogy megtámadta a szőlőt egy olyan betegség, aminek nem tudják az ellenszerét. Már mindennel próbálkoztak, de nem használt semmi. Így várható, hogy ki fog pusztulni a szőlő. Ekkor jött rá, hogy szülei ezért szomorúak, hiszen ők a szőlőből éltek. Mi lesz most velük? Ő is elszomorodott.
A szőlőhegyeket felszántották a következő évben és paprikát és paradicsomot kezdtek rajta termeszteni  Ezt vitték a piacra. Ebből éltek és élnek ma is az itteni emberek. Elhagyták a falu nevéből a szőlőt, hogy ne emlékeztesse őket a szomorú időkre. Csak a Felsőhegyet használják azóta is.

Bilkicki Szilárd:
Egyszer egy öregember vándorolt ere a vidékre jó termőföldet keresve.
Mikor meglátta ezt a dombságot, arra gondolt, milyen jó lenne itt szőlőt termeszteni. Nemsokára neki is fogott a munkának. Megművelte a földet, elültette a szőlővesszőket. lassan elkezdett szépen teremni a finom gyümölcs. A környékbéli emberek is kedvet kaptak a termesztéséhez. ők is elkezdtek ezzel foglalkozni. Jól termett a szőlő, ezért elnevezték a falut felsőszőlőhegynek. Egyszer azután vége lett a szép életnek, mert az összes szőlőt tönkretette egy csúf betegség. Így lett a falu neve végül csak Felsőhegy.

Kolompár Zoltán:
A győztes zentai csata után megszűnt vidékünkön a török rabság. Az itt élőszerb határőrök nagy része is elvándorolt munka hiányában. Egy részük szétszóródtak a környéken és tanyákat építettek maguknak. Mezőgazdasággal kezdtek el foglalkozni. Röviddel ezután Magyarországról bevándorlók érkeztek. Jöttek jászok, kunok, szlovákok, alföldi magyarok. Az itt élők nem nagyon akarták befogadni az újonnan érkezőket. Állandóan viszálykodtak. Ennek híre eljutott Krisztus urunk fülébe is. Magához intette Szent Pétert és elindultak rendet tenni. Álruhában mentek, hogy ne ismerjék fel őket. Minden házba bekopogtak és kértek egy-egy bögre tejet. Ahol kaptak, ott megtudták, hogy jó szívű emberek lakják. Ajándékba ezért búcsúzásul Krisztus Urunk minden jólelkű embernek adott egy-egy szőlővenyigét. ezt a kertekben el is ültették és édes szőlő termett sok házban a faluban. Az emberek egyre többször nevezték a falut Szőlőhegynek. Később ez Felsőszőlőhegyre változott, mert dombon volt. A laposban maradt részt a mai Zentán, pedig lett az Alsószőlőhegy.
Amikor kipusztult egy betegség miatt az összes szőlő, akkor a falu neve Felsőhegyre rövidült. Máig így hívják.

Lajkó Fanny:
Miért lett a falunk neve Felsőhegy? Ha nem tudjátok, majd mindjárt elmesélem.
Egyszer régen az igazságoz Mátyás király erre járt és látta, hogy mennyi szőlő van itt. Egy háznál szállást és vacsorát kért. ott kérdezte, hogy hogy hívják ezt a szép falut? A gazda válaszolta, hogy Felsőszőlőhegynek. Mátyás tanakodva tovább kérdezte, hogy miért hívják vajon ennek?
-Azért felséges királyom-válaszolta a gazda-, mert a felső azt jelenti a névben, hogy fent van a dombon, a szőlőt pedig biztosan ki tudja találni, hogy hogyan került a nevébe. Tovább ment a király, de megígérte, hogy őszre útbaejti őket ismét, hogy megkóstolja. Be is tartotta a szavát, de az emberek szomorúan fogadták. Amikor megkérdezte, hogy mi a bajuk, azt válaszolták, hogy:
-Egy betegség pusztítja a szöllejüket.
Mátyás, hogy nem búsuljanak tovább az emberek átnevezte a falut Felsőhegynek.
Aki nem hiszi, az járjon utána, vagy kérdezze meg magát Mátyás királyt, de ha nem találja, olyat kérdezzen aki még látta Mátyás királyt!

Nagy Némedi Norbert:
A zentai csata után, a győztes Savoyai Jenő borivással ünnepelte a győzelmét. annyira megtetszett neki az itteni bor, hogy több szőlőt ültetett az itteniekkel. Így lett a település neve Szőlőhegy. Mivel a dombon van, ezért lett változott a neve Felsőszőlőhegyre. Miután pedig kipusztult a szőlő egy járvány végett, a neve is lerövidült Felsőhegyre.

Rác Szabó Viktória:
Réges régen Mátyás király, amikor itt járt, rengeteg szőlőt ültettek. Ezt a falut ezért el is nevezték a környékbéliek Felszőszőlőhegynek. Mikor egy napon a Filoxera betegség megtámadta a falut, kipusztult a szőlő. Ezért hívják ma a falut csak Felsőhegynek.

Tóth Bojnik Denisz:
Honnan eredt Felsőhegy története? Tőlem megtudhatjátok!
Régen, amikor még a falunkat Felsőszőlőhegynek hívták, itt járt Mátyás király és szállást kért az emberektől. Szívesen adtak is neki. Megkérdezte a szállásadójától, hogy ők termesztik-e azt a sok szép szőlőt, amit a dombon látott. Tanácsot kért tőlük, hogy hogyan neveljen ő is otthon szőlőt. El is mondták sorban a szőlőnevelés csínyját-bínyját.
Amikor elaludt a király és hajnalban felébredt, kinézett az ablakon. Látja ám, hogy a szőlő kipusztult. Igen csak meglepődött. Azt hitte, hogy ő hozta a szőlőre a vészt. Meg is változtatta másnap a falu nevét Felsőhegyre.

Bálint Viktor:
A Tisza mellett volt egy domb Az emberek úgy gondolták, hogy szőlőt ültetnek bele. Kérték az Istent, hogy segítse őket.
Nagyon jó termések voltak. A napszámos emberek kezdtek kitelepülni a szőlőbe. El is nevezték ezt a részt Szőlőhegynek. Mivel fent volt a dombon, ezért még ezt hozzátoldották a nevéhez, így lett belőle Felsőszőlőhegy. A sok jó termő év után elfelejtettek hálásak lenni az emberek és Isten megbüntette őket ezért. Betegséget küldött a szőlőre, amitől kipusztult. Bánatukban ugyan kérték Isten segítségét, de magukra maradtak hűtlenségükért.
Mivel nem akartak elköltözni, de már szőlő sem volt a faluban, ezért új nevet adtak a falunak: Felsőhegy. Így keletkezett szülőfalum neve.

Baráth Adrián:
Felsőhegyet azelőtt felsőszőlőhegynek hívták. Azért, mert sok szőlő volt itt valamikor.
Amikor jöttek a törökök, hoztak magukkal egy vírust, amitől az itteni szőlő tönkrement. Így lett a Felsőszőlőhegy nevéből Felsőhegy.

Vastag Annamária:
A nagyszüleim még régen mesélték, hogy hogyan keletkezett a falum neve.
Régen itt olyan emberek laktak, akik szőlővel foglalkoztak. Így elnevezték Felsőszőlőhegynek, Zentát pedig Alsó Szőlőhegynek. Ezután jöttek a törökök és elhozták a vírust. amitől kipusztult a szőlőhegy.
Az itt élő emberek ezért felhagytak a szőlővel és mással kezdtek el foglalkozni…

Deák Csenge: Boróka megmenti a vizet

Egyszer régen, nagyon régen volt egy palota, melyet amerre a szem ellát víz vett körül. Itt élt Boróka hercegnő, akinek mindene megvolt, amiről csak álmodott, de egyvalami mégis hiányzott az életéből .A mesebeli herceg. Sokat töprengett, hogy vajon miért ilyen szerencsétlen, miért nem talál rá a szerelem? Mikor ezek a gondolatok foglalkoztatták kiment a vízhez, melynek látványa mindig megnyugtatta, és itt találkozhatott kedves barátaival is, a vízben élő állatokkal.
Ám egy nap furcsa zajra lett figyelmes, a következő pillanatban pedig már csuromvizes volt. Látja ám, hogy a víz közeledik feléje, hatalmas karcsapásokkal, rettenetes tempóban. Boróka ilyet még nem látott, nem is értette, mi baja lehet a víznek, amiért így menekül.
– Hova ez a nagy sietség?- kérdezte Boróka.
– Elköltözöm oda, ahol vigyáznak rám.
– Hát én vigyáztam rád, naphosszat ültem a parton és csodáltam szépségedet.
– Te igen, de alattvalóid nap, mint nap szeméttel árasztanak el, nem törődve azzal, hogy mekkora kárt okoznak nekem.
A hercegnő nagyon elszomorodott, mert ha még a víz is elhagyja, akkor örökre magányos marad. Ezért elhatározta, hogy barátaival segítenek megszabadítani a sok szeméttől. Hívószavára az összes állat megérkezett. A hercegnő elmesélte, hogy mit mondott a víz, majd együttes erővel fogtak hozzá megtisztításához. Mindent kihordtak a partra, amit csak találtak.
Másnap az alattvalókat a szemét fogadta, mely hegyként magasodott a parton. Felháborodásuknak hangot is adtak, és ekkor jelent meg a hercegnő. Kijelentette, hogy a hercegség nem tűri tovább a szemetelést, és akit rajtakapnak, az számítson súlyos büntetésre. Hisz azt mégsem engedheti, hogy a víz miattuk meneküljön el. Most pedig kedves népem még egy feladat vár ránk! Meg kell oldanunk e szemét további sorsát. És ekkor a tömegből előlépett egy alattvaló, aki közölte, hogy ő tudja a megoldást.
– Mi lenne az?- kérdezték többen is.
A bátor jelentkező elmesélte, hogy nem messze van egy birodalom, annak pedig egy hercege. Neki pedig egy sárkánya. Az a sárkány szeméttel táplálkozik, így ott mindig tiszta a környezet. De olyan nagy étke van ennek a sárkánynak, hogy már a birodalom sem tudja ellátni élelemmel. Folyton éhesen ődöng a palota udvarában.
– Akkor hozzátok elém ezt a sárkányt!- adta parancsba Boróka.
Hamarosan az alattvaló a birodalom hercegével és a sárkánnyal tért vissza. Volt is nagy nevetés, hahotázás mikor meglátták. Már azt is furcsállották, hogy szemetet eszik, de, hogy öt feje van és mind más színű, hát ezt felettébb érdekesnek találták. A herceget elöntötte a méreg.
– Eljöttem segíteni és még ki is nevettek. Ki látott még ilyet?
Elmagyarázta, hogy ez egy szelektív sárkány, aki a kék fejével papírt, a sötétzöld fejével színes üveget, a citromsárgával műanyagot, a szürkével fémet, a fehérrel pedig átlátszó üveget eszik. A herceg meg is parancsolta, hogy tüstént lásson is neki az evésnek. A sárkány pedig csak falt és falt, hisz hetek óta nem jutott elegendő táplálékhoz. Hamarosan el is fogyasztott mindent, Boróka hercegnő birodalma pedig megszabadult a szeméttől.
Közben a szerelem is rátalált Borókára, hisz a herceggel egymásba szerettek. Csaptak is nagy lakodalmat, vigadtak is a két hercegségben hét nap hét éjszaka. A sárkány is boldogan ropta örömében, mert ezután mindig lesz elegendő tápláléka, nem kell éhesen kóvályognia a palota udvarán. A víz boldogsága is határtalan, hisz sejtelmes kék, csillogó felszínét nem csúfítja immár semmi.
A tisztaságnak azóta, nincsen párja, ha nem hiszed, járj utána!

Madléna Lili: A három testvér

Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy rókapár. Egyszer ennek a rókapárnak született három kis rókája. Rókusz, Csibész a két fiú kölyök, és a kis Cuki, az egyetlen lány.
Egy nap az apukájuk hozott egy tyúkot vacsorára. Leültek, hogy elfogyasszák a finom vacsit, de Rókusz elszólta magát:
– Én kapom meg a tyúk combját, mert én vagyok a legnagyobb!
– Ez nem ér! Ugyanakkorák vagyunk!  – szólt vissza mérgesen Csibész (köztudott a rókáknál, hogy a tyúk legfinomabb része a combja).
– Miért nem osztja el anya? – kérdezte Cuki csöndesen.  – Ő biztosan el tudja osztani igazságosan!
A két vitatkozó rögtön elhallgatott, így anyukájuk elkezdte szétosztani:
– Na, mivel Rókusz magasságban és nagyságban a legnagyobb, ezért ő kapja a tyúk fejét és nyakát, mert neki már nem kell sokat nőni.
– Hé! Ez nem ér! – szólt Rókusz.
– Psszt! – suttogta Cuki.
– Csibész kapja a testét a tyúknak, mert csak a szája nőtt nagyra, nem pedig ő maga. – mondta mosolyogva az anyaróka.
Ezen mindenki jót nevetett.
– És végül Cuki kapja a combját, neki még sokat kell nőni, mert még olyan picurka!
Ebben mindannyian megegyeztek, a kis rókák ették a nekik kijelölt tyúk vacsorát, a szülők pedig egy fél-fél kacsát ettek, amit előző nap hozott az apuka róka.
Mindenki boldog volt és ilyenkor szokták mondani: boldogan éltek, amíg meg nem haltak.