Fedák Anita: A haszontalan Fütyüli

Rigó mama legkisebb fiacskája Fütyüli
Száját tátva, fütyörésző édesanyját figyeli.
– Próbáld te is! – szól a mama – könnyen megy majd a nóta.
De, Fütyüli, húzódozik, fogócskázni jobb volna.
Rigó mama elé rakja a hatalmas kottákat,
De, Fütyüli, rossz kedvében az ágak közt kószálgat.
–  Mondd csak, mama, mért kell nekem olyan nagyon figyelni?
Nem mindegy, hogy tudok-e vagy ha nem tudok fütyülni?
Veréb se tud, sem a Fecske, mégis éli világát.
Rigó mama nagy szemekkel méri végig a fiát.
– Na de ilyet – szól elhűlve, s megvakarja kobakját:
– Minden rigó a világon kell, hogy tudjon fütyölni,
Még te is te haszontalan, csintalan kis Fütyüli.
Ki ébreszti reggel Pankát, Pistit, Ferkót a suliba?
S ki tesz diót hálából majd a fészkedbe, dugiba?
Ezen szavak már hatottak a kópé kis rigóra,
Leugrált a lombos ágról: „elkezdődhet az óra!”
S ma már, hogyha hallanátok a kis rigót trillázni,
Rávágnátok: „Így dalolni nem tud más, csak Fütyüli.”

Szapáry Ria: Álmodás

Szeretném,ha szeretnének,
Éjjel,nappal ölelnének,
Csókokkal elhalmoznának
Soha meg nem bántanának
Szeretném, ha szeretnének,

Velem jókat nevetnének,
Kényeztetve ringatnának,
Minden széppel halmoznnak

Jó lenne, ha szeretnélek,
az utadra engednélek,
soha meg nem bántanálak,
ezért jó is lennék Nálad.

Szapáry Ria: Vártalak,csak vártalak

Vártalak,csak vártalak mindig is
Csodáltalak,
Nem jöttél el csak tiéd
Az a szó,hogy mond miért?

Sajnos szép volt ami volt
A jövő az mind kitolt.
Jó lett volna tudni még
Hogy alakul még a miért?

Furcsa lett az életünk
Sok-sok kérdés jött velünk
Mikor lesz itt boldogság
elégedett okosság.

Amerre csak járok én
Mindenütt csodálom rég
Hogy lehet ó hogy lehet
Felejteni a szépeket

Vártalak, csak vártalak ,
Az idő meg elszaladt
Most már sajnos feladom
Nem köt már fogadalom .

Szapáry Ria: Ábrándozás

Mi lenne,ha egyszer úgy szólnál hozzám,
Hogy nem fájna minden szavad?
Mi lenne ha egyszer úgy érezném,hogy
Szeretsz ,és nem bántani akarsz?

Jó lenne egyszer vidáman nevetni
Veled,
És amit netán mondani fogok
Örömöt okozna
Neked.

Oly kevés az idő ezen a földön,és
Nagyon kevés az öröm,
Tegyünk róla,hogy legyen másképp
Hisz rajtunk múlik semmikön.

Egyszer egyszer elhallgatni, mit
a másik is szeret,
feladni fájó egoizmust,és
meghallgatni titeket.

Tolerálni a más baját is
elismerni ha lehet,
Netán el is fogadni,hogy
másnak is nehéz lehet.

Biztos,hogy ehhez sok idő kell
És megfelelő bölcselet,de
ehhez még sok jót kivánni
most az egyszer nem merek.

Krasznai Aladárné: Gyermeknapra

Kilenc hónap álmodás

Röpke-sok várakozás

Türelmetlen nappalok

Tudom jól boldog vagyok

Végre eljön az idő

Észrevétlen megjön Ő

Pihés, pelyhes kis csoda

Álmaid legjobbika

Sok álmatlan éjszaka

Pihenés az nincs soha

Mégis mikor ránk nevet

Úgy érzed, hogy Ő szeret

Ez az érzés oly csodás

nincs ettől szebb álmodás

Ezért aztán köszönöm

Hogy eljöttél

Örömöm!

Imre Medárd : Érzelem-szivárvány

Csend van, s mégis hangzavar
Megnyugtat, de közben felkavar
Éjszaka, s mégis napsugár
Elveszett, de holnap rám talál.

Mosolyog, s mégis gyűlöl
Gyógyít, de közben megtör
Vonzó, s mégis taszít
Sötét, de még így is vakít.

Kedves, s mégis csak elárul
Rád se néz, de közben bámul
Melege van, mégis fázik,
Megveted, de sajnos hiányzik.