Fedák Anita: Karácsonyi mese

Karácsonyi jelmezes jelenet kisiskolásoknak

Szereplők:

Grimm bácsi:

Piroska:

Farkas:

Hófehérke:

Boszorkány:

Nagymama:

Királylány:

Vadász:

Bohóc:

Hamupipőke:

Törpék (Szende, Szundi, Morgó, Hapci):

Grimm néni:

Jancsi/Juliska:

Tündér

(A díszlet egy erdei tisztást ábrázol fákkal körülvéve)

  1. jelenet

Grimm bácsi (berohan, nagyon kétségbe van esve) : Ó, mekkora baj érte ősz fejemet! Egy pillanatra nyitva hagytam a karácsonyra elkészített mesekönyveimet, és valaki elrabolta az én kedves mesehőseimet Jaj, jaj nekem (egy nagy zsebkendővel törölgeti a homlokát).

Hamupipőke (bejön, az egyik cipője hiányzik): Mi történt Grimm bácsi? Csak nem a róka vitte el a Grimm néni tyúkjait?

Grimm bácsi (elkeseredve): Nem, dehogy, kedves Hamupipőke. A mesefiguráim tűntek el a könyveimből. Képzeld el, éppen csak létrehoztam őket, hogy a karácsonyi ajándékkönyveket megtöltsem velük, és valaki kilopta őket az oldalakról.

Királyfi (futva bejön): Ó kedves Hamupipőkém, már mindenhol kerestelek. A kristálycipődet hoztam utánad.(odaadja a cipőt, amit Hamupipőke felhúz. Majd meglátja a bánkódó Grimm bácsit). Hát veled Grimm bácsi mi történt, hogy ennyire lógatod az orrodat?

Grimm bácsi: Jaj, ne is kérdezd, kedvenc Királyfim. Valakik ellopták a meséimből a hősöket. Segíts megtalálni, kérlek. Ráadásul Grimm néni rám bízta a mákdarálást.

Hamupipőke (nyugtatgatja Grimm bácsit): Legyél csak nyugodt, kedves Grimm bácsi, a mákdarálást rábízzuk Jancsira és Juliskára. Mi pedig, azok a mesehősök, akiket nem loptak el a gazfickók, segítünk neked a társainkat megtalálni. Hahó, Jancsi! Hahó, Juliska!

Királyfi: (kimegy és visszajön egy mákdarálóval és egy nagy tállal. Utána jön Jancsi és Juliska): Még szerencse, hogy Jancsi és Juliska nem került a tolvajokhoz, így most segítenek a Grimm családnak. De aztán a bejgliből mi is kérünk.

Jancsi (leül a darálóval a sarokba): Én darálom a mákot.

Juliska (mellé ül): Én meg darálom majd a diót.

(Ők maradnak, a többiek kimennek)

  1. jelenet

(Bejön Hófehérke a Törpékkel, a Tündér, a Nagymama (össze van kötve a kezük), a Farkas és a Bohóc. )

Bohóc (ugrándozva, jókedvűen): No, majd én megmutatom, hogy az igazi mesék a bohócokról szólnak(innentől méltatlankodva). Ilyen mostohán bánni a legszínesebb figurákkal, kihagyni minden jó kis történetből. Ez igazságtalanság. A Boszorkánynak segítek, mert ő is meg van sértődve. Miért Hófehérke szebb nála? Miért Piroska eszi meg a nagymamával a sok süteményt? Miért, miért, miért?  

Farkas (dörzsöli a kezét): Igazad van, Bohóc pajtás. Ezeket a mesehősöket majd nagyon unják a gyerekek, és most átírjuk az összes történetet, hogy karácsonyra a gyerekek csak gonoszságokat olvassanak.

Bohóc: Mégpedig úgy, hogy a mézeskalács-házikót én fogom örökölni a nagymamától és Piroska nagymamája nekem süti majd a legfinomabb mákos bejglit.

Farkas: És én? És én milyen szerepeket kapok majd a mesékben?

Bohóc (töri a buksiját): Hát te… Mondjuk… Á, megvan. Te leszel az erdő királya. Na mit szólsz hozzá?

Farkas: Nagyon jó lesz. (bólogatva)

                                               (Bejön a Boszorkány)

Boszorkány: Na, hadd nézzem, mindet összefogdostátok nekem? Hé-hé-hé. Itt csak négy törpe van. Hol van még három?

Törpék egyszerre: A fiúk a bányában dolgoznak.

Boszorkány: Ne hazudjatok, most karácsony van. Ilyenkor mindenki ajándékok után szaladgál, meg ünnepel. Fújj, de utálatos szokás. Brrrrrrr…. Na jó. Itt a zacskó arany, menjetek dolgotokra (átnyújt egy zacskó aprópénzt a Bohócnak). Majd én tudom, mit csinálok ezekkel a bitangokkal.

Bohóc: Álljon csak meg kedves boszorkány asszonyság. Nem erről volt szó. Úgy beszéltük meg, hogy átírjuk a meséket és a gyerekek minket fognak szeretni, nem Piroskát vagy Hófehérkét.

Boszorkány: Micsodaaaaaaaaaa? (csípőre tett kézzel, méltatlankodva). Még, hogy téged, te színesre mázolt krumpliorrú pojáca, meg ezt a rusnya szőrpamacsot? Engem, csakis engem fognak szeretni a gyerekek. Én leszek minden mesének a főszereplője, és nem fognak mást olvasni, csak azt, ami rólam szól. Értitek? (odatuszkolja a többi mesefigurához a Farkast és a Bohócot is). Na, most mind megvagytok és lapátra kerültök. Aztán pedig be a kemencébe és karácsonyi vacsora lesz belőletek. Féltek?

Mind: Igen, félünk.

Boszorkány: Akkor jó. Én most egy kicsit szundítok, mert nagyon elfáradtam. De ti nehogy szökni próbáljatok, mert duplán sütök meg mindenkit (leheveredik és elalszik).

III.                jelenet

(Bejön a Királyfi, Grimm bácsi, és a Vadász)

 Vadász: Na itt vannak. Jól sejtettem. Már megint a gonosz boszorkány keze van a dologban. Itt egy zsineg, gyorsan kötözzük meg. (megkötik az alvó boszorkányt, mire az felébred).

Boszorkány: Azonnal vegyétek le ezt rólam, én semmit nem csináltam.

Grimm bácsi: Akkor hogyan kerültek ide az én mesekönyvemből eltűnt hősök? Tudd meg, hogy ezért száműzlek a mesékből és helyetted a gonosz varázsló lesz minden mesetörténetem hőse.

Tündér: Ne tessék elküldeni kedves Grimm bácsi: ha nem gonosz boszorkány a mesékben, kinek a három kívánságát fogom teljesíteni?

Hófehérke: Drága, aranyos Grimm bácsi, ne tedd lapátra a boszorkát, mert akkor én soha nem találkozom a Királyfival.

Jancsi és Juliska: Tessék, őt szabadon engedni kedves Grimm bácsi, mert akkor soha nem jutunk el a mézes-kalács házikóhoz.

Piroska: Ha nem lesz Boszorkány és más gonosz hős a történetekben, a gyerekek soha nem találkoznak a rosszal és unatkozni fognak. Egész nap csak az interneten fognak játszani és más mesehősöket keresnek.

Nagymama: Maradjanak ezek a rosszaságok a mesékben, mert akkor mit fog olvasni az én kis unokám a mesekönyvekben?

Grimm bácsi: Igazatok van. Nem fognak majd olvasni. A számítógép elrontja majd a szemüket és nem kapnak szép színes mesekönyveket karácsonyra. Na, jó, legyen kedvetekre. Meg úgyis karácsony van. Mindenkit meghívok a Grimm anyó sütötte mákos bejglire, legalább nem zsörtölődik velem, hogy megint hiába süt annyit. Hahó, Grimm anyó, merre vagy?

(Bejön Grimm néni)

Grimm néni: Na végre már, hogy én is bejöhetek. Úgy megijedtem, hogy elbújtam a Farkastól. Itt a finom mákos és diós bejgli, fogyasszátok egészséggel.

(VÉGE)

Fedák Anita: Az ajándék

(Anyák napi vidám színdarab)

 

Szereplők:

Anya –

Nagymama –

Bori (Pisti nővére) –

Zsófi (Pisti húga) –

Zsuzsi (szomszéd pajtása) –

Pisti –

Jóska –

Marci (Pisti barátai) –

Kellékek: focilabda, ruhaszárító, ruha, ruháskosár, csipeszek, keksz vagy aprósütemény, tányér, nagytál, habverő, liszt, két üveg baracklekvár, sütő-tepsi, 2 fakanál, kötény, cukor, tojás, 2 cserepes virág.

 

  1. jelenet : Nagymama, Bori, Zsuzsi, Zsófi, Pisti.

(A nagymama csipeszekkel a nyakában ruhát tereget)

Nagymama: Milyen szép időnk van ma. Jó, hogy kimostam a ruhát. Amíg az én haszontalan Pisti unokám alszik, meg is szárad.

Bori (beszalad Zsófival): Nagyi, várjál, segítünk neked!

Nagymama: Köszönöm, kis unokáim, de korán van még, menjetek vissza, aludjatok még egy kicsit. Megfáztok a kora reggeli hidegben.

Zsófi: Dehogy fázunk, nagyi, de ha megengeded, hogy segítsünk, eláruljuk neked a titkunkat. (A kislányok segítenek teregetni). Ma adjuk át az ajándékunkat édesanyának. Tudod, anyák napjára. De meglepetés lesz, kérlek, ne áruld el neki. Még karácsonykor ültettük el a virághagymákat.

Bori: Neked is ültettünk, nagyika, de az is meglepetés.

Nagymama: Kis bogaraim, hogy ti milyen jó gyerekek vagytok. (Megsimogatja a kislányok buksiját).

(Ebben a pillanatban egy futball-labda pattan közéjük. Rögtön utána jön Pisti, nyakában síppal és felkapja a labdát.

Pisti: (belefúj a sípjába): Nagyi! Védekezz! Rúgok neked egy gólt!

Nagymama: Jaj, jaj, Istenem, a mosott ruháim…

Pisti: Ti meg lányok éppen jók lesztek focikapunak. (Megfogja a két lány kezét és kapufának akarja őket beállítani). Nagyi, akarsz kapus lenni? Ez nagy megtiszteltetés!

Nagymama (mérgesen): Nem kérek belőle, köszönöm.

Zsófi: Menj inkább máshová focizni, hadd száradjon a ruha.

Pisti (méltatlankodva): Ruha?! Kit érdekel? Hogy képzeled? Vigyétek innen és terítsétek máshová. Nekem edzenem kell!

Nagymama: No, megállj! Amiért ilyen szemtelen vagy, elkobzom a labdát és vissza sem adom, amíg apád haza nem jön. (elveszi a labdát, és beteszi a terítős kosárba, majd mérgesen kimegy a lányokkal és a mosott ruhákkal).

Pisti: Na de nagyi, hogy képzeled ezt? Elvenni a labdámat, hallatlan. (durcásan a mellén keresztbe teszi a kezét és leül egy székre)

 

 

  1. jelenet: Anya, Pisti.

 

Anya: (kezében tányér süteménnyel): Pistikém, kisfiam…

Pisti (durcásan): Mi van?

Anya: Gyere anyuci kisbogara, egyél egy falatkát. (kényezteti a kicsi fiát).

Pisti: Nem kell!

Anya: Csak ezt az egy falatkát az anyuci kedvéért. Na, hamm bekapja… (beletesz Pisti szájába egy kis falatot).

Pisti (rág és megint tátja a száját): Telefonáltál apunak a bicajjal kapcsolatban?

Anya: Máris megyek és telefonálok, csak egyél még néhány falatot reggelire, anyuci kicsi kincse, kicsi bogárkája… (tömi a szájába a süteményt).

Pisti (tele szájjal): De figyelmeztetlek, ha holnapra nem lesz meg a bicikli, én világgá megyek és nem eszem egy hétig semmit. Akkor aztán megnézhetitek magatokat. (nyúl a tányér után és elveszi az egészet).

Anya: Jaj, nehogy ilyen butaságon járjon az eszed. Persze, hogy meglesz az a kerékpár. Apu holnap hazajön, és délután már együtt válasszuk ki a hőn áhított biciklidet. Jó lesz, én kicsi csillagom? (simogatja a buksiját).

Pisti: Ühüm. Jó lesz. ( És hátra megy a tányérból eszegetve.)

Anya (a közönséghez fordulva): Ugye milyen aranyos az én kisfiam? Rohanok telefonálni. (kimegy).

 

 

III. jelenet: Pisti, Jóska, Marci.

(Pisti bejön, leül bánatosan és nagyokat sóhajt. Bejönnek a haverjai. Jóska és Marci két nagy vagány, peckesen lépkednek).

Jóska: Csőcsákány, haver!

Marci: Szevasz! Na mi van? Jössz focizni?

Pisti: Nincs labdám, a nagyi elvette.

Marci (rágózva): Biztosan már megint valami rossz fát tettél a tűzre. Hihihi…

Jóska: Kár, hogy nem jöhetsz focizni. Mit szólsz az új szerkómhoz? Új MP3-asom is van. Most hozták anyáék Törökből.

Jóska: Nekem meg egy új mobilt osztrákból. (kivesz a zsebéből egy rágót). Kérsz egy rágót?

Pisti: Nem. Nincs kedvem semmihez. Ráadásul ma anyák napja és nincs semmi ajándékom anyukámnak. Pedig ő pont most próbálja rávenni aput, hogy vegyék meg nekem a biciklit.

Marci: Á, olyan uncsi vagy. Na menjünk fészbukozni, te meg lógasd tovább az orrod. (Kimennek)

 

 

  1. jelenet: Zsuzsi, Pisti

(Bejön Zsuzsi a szomszéd kislány: szeplős, két copfos szalagokkal)

Zsuzsi: Mi az Pisti, olyan levertnek látszol?

Pisti: A nagyi elvette a labdámat, de most nem is az a bak, azt úgy is visszaadja. Hanem holnap anyák napja, és semmi ajándékom nincs a számára. A sok focizástól nem volt időm készíteni neki semmi meglepetést.

Zsuzsi: Meglepetés? (gondolkodik egy kicsit). Izé…… Hát….. Nekem lenne egy ötletem. Mit szólnál egy finom lekváros lepényhez.

Pisti: De hát én nem tudok ilyet csinálni.

Zsuzsi: Ha akarod, megtaníthatlak sütit sütni, csak hozzad a hozzávalókat. (sorolni kezdi). Kell liszt, cukor, tojás és a legfontosabb: két üveg baracklekvár.

(Pisti kiszalad és hozza a hozzávalókat, majd a kért dolgokat lerakja az asztalra.)

Pisti: Zsuzsi, ha megtanítasz kalácsot sütni, neked adom az összes CD-met, és egy hétig viszem a táskád az iskolába.

Zsuzsi: Nem kell nekem semmi. Inkább megkóstolom a lekvárt, nehogy híg legyen (ujjával nyalint az üvegből). De fincsi, nyam-nyam. Na még egy kicsit (újra eszik a lekvárból).

(Pisti közben tálat hoz, habverőt, fakanalat, kötőt kötnek maguk elé és kendőt a fejükre).

Pisti: A nagyi is így szokta. Amúgy nem kell mérni semmit? A nagyi mindig megmér mindent.

Zsuzsi: Badarság, régimódi szokás. A modern háziasszonyok már nem mérnek, inkább mindent megkóstolnak. (most már kanállal nyalogatja a lekvárt).

Pisti: De biztos, hogy így kell csinálni?

Zsuzsi: Most te érttel hozzá vagy én? A legfontosabb a lekvár, hogy két üveggel legyen. (nyalint).

Pisti: (szemrehányóan néz a kislányra): Nagy a gyanúm, hogy mindjárt csak egy üveg lekvár marad.

Zsuzsi: Ne beszélj annyit, inkább kevergesd ( a tálba önti a lisztet, nagy lisztfelhő támad, köhögni kezdenek, majd szorgalmasan kevergetnek. Arcuk már csupa liszt). Hol a tepsi? Na jó, akkor ezt most tegyük bele. A lekvárt a végén kell beletenni. (ismét nyal az üvegből).

Pisti: (kiviszi a tepsit, Zsuzsi közben szorgalmasan nyalogatja a lekvárt, Pistinek is ad belőle egy kanállal, vidáman lógatják a lábukat). Te Zsuzsi, mintha égett szag lenne. (szimatolnak).

Zsuzsi: Jaj, jaj, gyorsan vedd ki a sütőből a tepsit, mert odaég!

(Pisti kiszalad és egy fekete, összeégett kormos tepsivel jön vissza. Rémülten nézik, mi lett belőle).

Pisti: (kétségbeesve) Ez tiszta fekete lett.

Zsuzsi: Az nem baj, majd megszórjuk porcukorral, akkor majd nem látszik. A lekvárt nem is kell beletenni. (Hóna alá veszi az üvegeket és somfordál kifelé).

Pisti: Hé-hé-hé. Várjál csak, Zsuzsi! Ne hagyj itt ezzel az égett süteménnyel. Zsuzsi! Te engem becsaptál!

Zsuzsi: (ijedten) Pisti, izé… én… nem akartam semmi rosszat csinálni. Bevallom, nem is tudok kalácsot sütni. De a nagyikádnak olyan finom a lekvárja, hogy nem tudtam ellenállni. (szipogva). Én még kislány vagyok.

Pisti: Hogy én ezért mit fogok kapni anyáéktól!

(Bejön Bori, Zsófi, Anya, Nagymama).

Nagymama: (összecsapja a kezét) Mi ez a rendetlenség, hogy néztek ki? Mit csináltál, Pisti?

Pisti: Drága Anyukám, én megígérem, hogy többet nem leszek rossz. Csak most ne szidj össze. Kitakarítom a szobámat és szófogadó is leszek.(Pityeregni kezd). Még focizni sem fogok egy hétig, csak most ne haragudj rám.

Anya: Jól van, kisfiam, szavadon foglak. Ha megígéred, hogy ezen túl nem leszel gézengúz. (Nevetve magához öleli).

(Bori és Zsófi közben előveszik a hátuk mögé rejtett virágot és előre lépnek).

Bori: Én tudom, hogy nem rossz az én öcsém, hiszen hárman neveltük Zsófival neked anyukám és nagymama ezt a szép virágot. Drága Édesanyánk, boldog Anyák napját kívánunk! (átadja a virágot).

Zsófia: Édes, kedves, drága nagyika! Boldog Anyák és Nagymamák napját kívánunk! (megfogja Pisti kezét és együtt lépnek a nagyihoz, átadva a virágot).

VÉGE

Szoboszlai Beáta: Holdbolyhok

Családi meseszíndarab
Előszó
Mesélő:- Szervusztok gyerekek. Remélem mindannyian jó kedvvel jöttetek ide, de ha mégsem az se m baj. Talán, pont a mese közben jön majd meg. Tudjátok, oly sokszor járt már ember a holdon, de sosem találtak egyebet, kietlen krátereknél és fagyos kőzeteknél. Tudjátok kik és mikor jártak először a holdon?… Na segítek egy kicsit, volt egy mondata is, ami azóta híres lett ám: „ kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek”… Bizony, ez Neil Armstrong legendás mondata, ami 1969 július 21- én hangzott el, nem sokkal azután, hogy kilépett az űrhajóból. Na tudja valaki hogyan hívták a hajót?..Apollo-11, így hívták Neil Armstrong űrhajóját, amiben nem utazott ám egyedül. Vele volt Edwin Aldrin is, ő volt a másik űrhajós, aki első körben járhatott a holdon. Na de térjünk vissza a mesénkhez, hiszen ezért vagytok itt, vagy talán nem?

1.    felvonás
Sötét kép tárul elénk. A távolban látszik a föld és néhány csillag. A holdon vagyunk. Minden szürke és hideg. A hold talaján egy űrhajó hever. Lezuhant, látni lehet a leszakadt oldal rakétáját. A mesélő kimért higgadtsággal közel sétál hozzá és rámutat.
Mesélő:- Látjátok gyerekek? Ez a landolás nem volt olyan sikeres, mint annak idején Neil Armstrongnak. Az űrhajós sem mondhatja el, hogy először jár a holdon. Na, de hát nem is ezért van itt. Kőzeteket jött gyűjteni, hogy elemezhessék őket. A legújabb földi hóbort ugyanis az, hogy építkezni akarnak a holdon. Először egy kutató bázist, aztán be akarják népesíteni. Ehhez viszont rengeteg vizsgálatra és elemzésre lesz szükségük. Ilyen landolás után, viszont nem tudom, hogy mennyire lesz sikeres ez a küldetés. Talán a véletlen műve, talán a sors akarta így, de elszabadult egy műhold a pályájáról és egyenesen ennek a hajónak ütközött. Ti nem láthattátok, de hatalmasat robbant- csap a kezeivel egyet- és a robbanás egy óriási féreglyukat nyitott meg a hold vonzáskörében. Ez pedig egyenesen beszippantotta az űrhajót, majd a holdra csapódott. Nem is lenne ezzel nagy baj, mert az űrhajós hamarosan sértetlenül kimászik majd, de ez a hold kissé másabb, mint az, amit mi megszoktunk- mondja miközben az állát vakargatva szétnéz.
Hirtelen egy piros szőrös lény sétál elő és a mesélő mellé áll. A testét mindenhol hosszú, piros szőr fedi.
Szőrös lény:- Persze, hogy más, mivel ez a valódi, rejtett hold, amit eddig ügyesen eldugtunk a te kíváncsi fajtád elől.
Mesélő:- Hát te meg ki vagy?
Szőrös lény:- Én vagyok a mesélő.
Mesélő:- Nem! Én vagyok a mesélő.
Szőrös lény:- Nem. Te a földi mesélő vagy. Én pedig a holdi.
Mesélő:- Én úgy tudtam, hogy én vagyok az egyetlen mesélő.- mondja, közben elővesz egy papírt a zsebéből.- A munkaköri leírásomban nem szerepel, hogy társsal fogok dolgozni.
Holdi mesélő:- Az enyémben viszont benne van.- mondja, miközben előránt egy hosszú papír tekercset a bundája alól.- A galaktikus szövetség szabályai értelmében én vagyok a mesélője minden holdi színdarabnak. Kivéve, ha a színdarab egy másik bolygóról érkezik. Ugyanis ez esetben társ mesélőként kell részt vennem a munkákban. Holdiul, köteles vagy velem együtt dolgozni.
Mesélő:- Az én szerződésemben nem áll ilyesmi, tehát nem vagyok köteles.
Holdi mesélő:- Csakhogy az egy földi szerződés és te pedig a holdon vagy. Itt csak a galaktikus szerződéseket fogadjuk el. Mivel az enyém az, osztozunk.
Mesélő:- Na hát ezt nem hiszem el. Gyerekek ti akarjátok, hogy két mesélő legyen? Maradjon a szőrmók?
Holdi mesélő:- Még szép, hogy maradjon. Annyi érdekes dolgot fogok mesélni nektek, csak győzzétek megjegyezni- legyint.
Mesélő:- Hát jó, de aztán ne okozz csalódást! Ezek a gyerekek és a szüleik, azért jöttek, hogy lássanak egy jó darabot! Ugye?- Kérdi a közönséget.
Holdi mesélő:- Akkor ne is húzd az időt. Lássuk, hogyan érzi magát az asztronauta!
A két mesélő elsétál, két ellenkező irányba. Az űrhajóból lassan előbújik a pilóta. Űrruha van rajta, hatalmas sisakkal. A fejét fogva körbe sétál a hajón. Itt-ott belerúg egyet.
Asztronauta:- Jajj- sóhajtja.- Nem épp ilyen landolásra számítottam. Ekkora űrben, hogy pont engem trafáljon el, egy műhold- levegőbe csap.- Nem hiszem el, hogy ez történt- körbe néz. Látja a földet a távolban.- Legalább jó helyen vagyok, ez csak a hold lehet- sóhajt.- Hívom a vezérlőt.
Az asztronauta visszamegy a hajóba. A mesélő elősétál.
Mesélő:- Szőrmók!- kiabál.
A holdi mesélő lassan előjön.
Holdi mesélő:- Nem kell kiabálni, itt vagyok.
Mesélő:- Hogy is van ez a rejtett hold dolog? Az általunk ismert hold ugyanis lakatlan, de te mégis itt vagy és valami galaktikus szövetségről beszélsz, pedig mi úgy tudtuk, hogy az is lakatlan- mondja összezavarodva.- Szerintem ezt a gyerekek sem értik.
Holdi mesélő:- Nos, barátom mindent el fogok mesélni, de röviden legyen elég annyi, hogy a féreglyuk valójában egy dimenzió kapu volt, amit a robbanás nyitott meg. A holdnak azon dimenziója, amit ti ismertek valóban lakatlan, de a rejtett dimenzió az lakott. Sőt az egész galaxis ezt a rejtőzködő dimenzió technikát alkalmazza a kéretlen látogatók miatt. Mindjárt meg látod- mondja.
A szőrmók vállon karolja a mesélőt és elsétálnak. A háttérben három szőrös fickó jelenik meg. Pont úgy néznek ki, mint a holdi mesélő csupán a színük különbözik. Az egyikük zöld, a másik sárga, a harmadik pedig szürke. Óvatosan közelítik meg a hajót.
Szürke:- Látjátok? Én mondtam, hogy láttam valamit lezuhanni!
Zöld:- Hihetetlen. Le mertem volna fogadni, hogy megint csak egy hulló csillagot láttál.
Sárga:- Ami azt illeti… én is.
A szürke elégedetten mosolyog. A másik kettő közelebb merészkedik.
Sárga:- Érdekes, ilyen hajót még sosem láttam.
Zöld:- Mert ez holdon kívüli, idegen technológia.
Szürke:- Elég sok holdon kívüli parkol az űr állomáson.
Mindketten a szürkére néznek.
Zöld:- A galaktikus szövetségesek hajói nem számítanak idegeneknek te űrmarha.
Szürke:- Viszont holdon kívüliek.
Zöld:- Holdon kívüliek, de nem idegenek. Ez a hajó, hogy te is megértsd ostoba kis barátom, nem szövetségi bolygóról származik, tehát idegen.
Sárga:- Jól van ne piszkáld már. Szürke szegény nem tehet róla.
A három fickó vizsgálgatni kezdi a hajót. Körbe sétálják. Közben újra előjönnek a mesélők.
Mesélő:- Most már mindent értek, köszönöm, hogy beavattál.
Holdi mesélő:- Nincs mit. Tudjátok gyerekek itt a holdon több -féle színű szőrmók él. A sárgák az okostojások, általában mindenhez értenek, de a műszaki dolgokhoz főleg. A zöldek, igazi humorzsákok. Mindig viccelődnek és szívódnak másokkal és gyakran undokok is kicsit. A pirosak a bölcsek. Megfontoltak, higgadtak. A szürkék pedig kissé ostobák. Nem figyelnek oda semmire, gyakran hibáznak és elég ügyetlenek is. Na meg ott vannak a kékek. Ők a rend őrei. Rendmániások és betartatnak minden szabályt, amit a feketék hoznak. A feketék, pedig igazi hatalom mániás, zsarnok banda. Ők ülnek a holdamentben. Persze akadnak félvérek is, ők igazi ritkaságnak számítanak.
Mesélő:- Akárcsak nálunk a hármas, vagy négyes ikrek.
Holdi mesélő:- Hát, ha ez nálatok ritkaságnak számít, akkor igen. Itt a holdon, ugyanis elég gyakoriak a hármas ikrek. Ami azt illeti, ez a három kis fickó is éppen az. Hármas ikrek. Kíváncsi vagyok, mit fog szólni az asztronauta, ha meglátja őket.
Mesélő:- Az biztos, hogy nagyot fog nézni, hiszen ő még nem tudja, hogy hová került, de mondd csak! Mi az a holdamnet?
Holdi mesélő:- A holdamnet egy hatalmas épület, ahol a feketék dolgoznak. Ott hozzák meg a holdi törvényeket, megvitatják a terveiket és irányítják a világunkat.
Mesélő:- Szóval olyasmi, mint nálunk a parlament.
Holdi mesélő:- Azt csak te tudhatod, én nem ismerem a te világodat.
Mesélő:- Gyere! Elmesélem milyen- karon fogják egymást és újra elsétálnak.
Az űrhajós lassan elősétál a hajóból. A három szőrmók a hajó mögül figyeli. Nagyot sóhajt a sisakja mögött és csípőre teszi a kezeit.
Asztronauta:- Nem értem, hogy miért nincs vonal a központtal. A rádió sértetlen, az adóvevők is. Talán a hold árnyékol? Később még megpróbálom, szerencsére levegőm még van elég. Addig is jobb, ha belekezdek a munkába- mondja, miközben megfordul és visszaindulna a hajóra. Csakhogy meglátja a hajó mögül kikandikáló zöld szőrmók egy részét.
Hirtelen mozdulni sem mer, aztán lassan oldalazni kezd a lény felé. Amikor megpillantja teljes egészében a zöld idegent, ijedtében hátra ugrik és kiált egyet.
Zöld:- Semmi pánik űrbolyhok vagyunk, pontosabban holdbolyhok- neveti.
Az űrhajós még hátrább áll és fenyegetően maga elé tartja az ökleit.
Asztronauta:- Ne gyere közelebb! Fekete öves vagyok többféle harc stílusban.
Zöld:- Na és? Nekünk meg fekete szőrös az apánk- nevet.
Sárga:- Mondtam már, hogy ne hencegj apával, tudod, hogy ő sem szereti!- mondja, miközben lassan ő is előjön.
Asztronauta:- Hányan vagytok még?- Kérdi ijedten.
Szürke:- Nem is tudom, talán több millióan, de igazából sosem számoltam még meg- mondja a harmadik és a többi mellé áll. A másik kettő ránéz.
Sárga:- Úgy értette, hogy itt most hányan vagyunk te űrmarha.
Az asztronauta értetlenül néz a szürke lényre.
Asztronauta:- Kik vagytok ti és hogy kerültetek ide?
Zöld:- A kérdésed nem igazán helyes. Te ki vagy és mit keresel itt?- Kérdi miközben az ujjaival mutogat körbe- körbe.
Asztronauta:- Én? Talán nem a holdon vagyok?- Kérdi meglepve.
Sárga:- Ott vagy. Ez a hold.
Szürke:- Isten hozott a holdon, de sajnos itt tilos parkolni ez természetvédelmi terület.
Zöld:- Nem parkol. Lezuhant, te űrmarha. El sem hiszem, hogy egy szőrös pocakban növekedtünk- mondja a fejét rázva.
Asztronauta:- Nem értem. Mi folyik itt? A hold lakatlan. Nem volt nyoma rajta életnek soha.
Sárga:- ó, ha te úgy tudtad, hogy a hold lakatlan, akkor csak is földi lehetsz- mondja örömmel.
Zöld:- Azta. Igazi földi? Olyat eddig csak a tévében láttam.
Szürke:- Nem kéne orvoshoz vinnünk? Olyan fényes az arca, talán megsérült.
Mindannyian a szürkére néznek.
Zöld:- Az nem az arca, te űrmarha, ha nem a sisakja. A földiek ilyenben járnak a világűrben, mert szükségük van levegőre.
A szürke épp kérdezne valamit, de a sárga elcsitítja.
Sárga:- Hogy zuhantál le?
Asztronauta:- Ütköztem egy műholddal, aztán beszippantott egy fekete lyuk féleség és itt landoltam.
Zöld:- Ütköztél egy műholddal? Remélem, hogy nem azzal, amelyik a kedvenc adásaimat sugározta, különben véged- mondja fenyegetően.
Sárga:- Értem. A műhold felrobbant és megnyílt a dimenzió kapu, ezért juthattál ide.
Asztronauta:- Dimenzió kapu? Mondd! Te mégis miről beszélsz?
Sárga:- A hold, amit te ismersz, csupán egy hamis dimenzió, amit mi hoztunk létre. Azt a célt szolgálja, hogy távol tartsa tőlünk az idegeneket. A valódi holdra, ahol mi is élünk csak egy dimenzió kapun keresztül lehet eljutni. A kapu eredetileg, egy kulcsként használt rádió hullámra nyílik meg. A robbanás valahogyan előidézhette ezt a hullámot.
Asztronauta:- Ez teljesen lehetetlen. Ilyen nem létezik. Hamis dimenzió és dimenzió kapu? Ugyan már- legyint.
Sárga:- Tudom ez most nehéz neked, de hidd el, hogy ez az igazság.
Zöld:- Hagyd tesó, úgy se fogja megérteni. Menjünk inkább haza.
Szürke:- Nem hagyhatjuk itt.
Zöld:- Dehogynem. Ő egy ember és az emberek boldogulnak egyedül is. Láttam a tévében egy csomó ilyen túlélő műsort róluk. Na menjünk- mondja és elindul.
Sárga:- Most az egyszer igaza van. Tényleg nem hagyhatjuk magára.
Zöld:- Fogadjunk, hogy nem bírsz azzal az okos kis agyaddal és meg akarod szerelni a gépét?
Asztronauta:- Meg tudnád javítani?- Kérdi meglepve.
Sárga:- Az nem olyan egyszerű, ahhoz kellenének alkatrészek is. Viszont, attól tartok, hogy a hadsereg is látta, hogy lezuhantál.
Asztronauta:- Van hadseregetek is?
Zöld:- Persze. Talán nálatok nincsenek kékek?
Asztronauta:- Éppen vannak. Bár nem mind kékek.
Sárga:- El kellene tüntetnünk a gépet és téged is.
Asztronauta:- Mégis hogyan?
Zöld:- Éppenséggel van nálam egy kis festék szóró, ha érdekel- mondja fütyörészve és előveszi a zsebéből a festékes flakont.
Sárga:- Zöld! Honnan szerzel ilyesmit? Tudod, hogy tilos a festékszóró használata.
Az asztronauta meglepve figyeli a testvéreket.
Asztronauta:- Miért tilos nálatok festeni? A színek jók, ti is színesek vagytok.
Zöld:- nevet- Ez nem ám olyan festék szóró- mondja sejtelmesen.
Sárga:- Ez egy speciális festék. Láthatatlanná teszi, amire ráfújod. A zöldek gyakran szórakoztak azzal, hogy befújtak üzleteket, iskolákat vele, ezért az állam betiltotta a használatát.
Zöld:- A feketék nem értik a viccet- mosolyog.
Sárga:- Most kapóra jön, de ha apa megtudja, hogy ilyesmit hordasz magadnál, nagyon mérges lesz.
Ami tilos, az tilos- mondja, majd az űrhajóshoz fordul.- Neked pedig szerzünk egy marsi ruhát. A sisakod pont olyan, mint az övék, csak a ruhád másabb.
Asztronauta:- A Marson is élnek?- Kérdi ámulva.
Sárga:- Persze, hogy élnek. Ők is rejtett dimenzió technikát alkalmaznak, akár csak a többi bolygó a galaxisban.
Asztronauta:- Ez elég fura. Biztosan csak álmodom- mondja halkan,- vagy piszok nagy ütés érte a fejem.
A zöld hirtelen elé ugrik és megijeszti.
Zöld:- Bú- az ember odébb ugrik és kiált egyet.- Nincs neked semmi bajod- neveti!
Sárga:- Elég a tréfából. Inkább menjünk innen, minél hamarabb- mondja és kikapja a testvére kezéből a flakont. A hajó felé tartja és fújni kezd.
Szürke:- Ez nem működik- mondja fejet rázva.
Zöld:- Kell neki néhány perc, hogy hasson, aztán egy napig láthatatlan marad. Milyen vicces volt, amikor befújtam az ajtót a suliban- nevet.- Mindenki felkenődött rá, így- a levegőben mutatja, hogyan mentek az ajtónak a társai. A kezeit kitámasztja, a lábait felhúzza és kilógatja a nyelvét.
A sárga a fejét rázza, míg a szürke hasát fogva nevet rajta.
Sárga:- Te miért nevetsz?- Kérdi.- Te is felkenődtél az ajtóra.
Szürke:- Tudom, de olyan viccesen mutatja.
Asztronauta:- Mondd! Tényleg meg tudnád javítani a hajómat?- Kérdi a sárgától.
Sárga:- Sárga Samu boltjában elég sok alkatrész van, ha találok olyat, amire szükség van, akkor építhetek neked új rakétát a hajóhoz. Viszont, az beletelik pár napba és addig valahogyan el kell rejtenünk.
Asztronauta:- Azt hittem barátságos népek vagytok.
Zöld:- Mi azok vagyunk, de a kékek és feketék már kevésbé.
Sárga:- Jobb, ha nem tudnak rólad, menjünk.
A sárga kézen ragadja az űrhajóst és elindulnak a város felé.

2.    felvonás
A helyszín Luna. A hold fővárosa. Ránézésre kőkorszaki látványt nyújt a kőházaival, de fejlett technikája már az utcákon megmutatkozik. A levegőben fénylő reklám táblák lebegnek. Az utca lámpák kicsik, olyanok akár a repülő csészealjak és lebegnek. Az utcán kevesen járnak, már késő van. A három szőrmók és az űrhajós egy szikla mögött figyelik a várost.
Sárga:- Maradjatok itt, én hozok marsi ruhát neki- mondja, majd az egyik bolt felé siet és bemegy.
Zöld:- Amúgy van neved is, neki?- nevet.
Asztronauta:- Persze, hogy van. Neve mindenkinek van. Még nekem holdon kívülinek is- gúnyolódik.
Szürke:- Ez vicces- nevet.- Holdon kívülinek hívnak és holdon kívüli vagy- tovább nevet.- Micsoda egybeesés- nevet.
Zöld:- Egybeesés? Inkább a te fejedre esett rá valami.
Szürke:- Ezt most miért mondod?- Kérdi mérgesen.
Zöld:- Mert ez nem a neve, csak azt mondta, hogy neki holdon kívülinek is van neve. A nevét viszont még nem árulta el.
Szürke:- Oh, értem.
Asztronauta:- A nevem az Lajos, de mindenki csak Lalának hív.
Zöld:- Lala? Ez tetszik, olyan dallamos. Lalalalala- énekli.
Lala:- Na és titeket, hogy hívnak?
Zöld:- Én Zöld vagyok, ő meg Szürke- mondja és a testvérére mutat.
Lala:- Azt látom, de mi a nevetek?
Zöld:- A színünk a nevünk, viszont van személyi azonosítónk. Az enyém Zana, az övé Szoni.
Lala:- Akkor nektek a személyi azonosítótok olyan, mint nekem a nevem.
Zöld:- Neked talán nincs személyi azonosítód?
Lala:- Nekem személyi számom van.
Zöld:- Nekünk születési számunk van. Látod?- mondja és a karját mutatja.- Lézerrel égetik bele, miután a világra jöttünk. Ezek azt jelentik, hogy én vagyok az első Zöld Zana, aki a harmadik holdezred, hetedik hónapjának, tizenhetedik napján született, hajnali háromkor.
Szürke Szoni:- Neked nincs születési számod? Akkor, hogyan azonosítanak?
Lala:- Ö… Engem a személyi számom alapján azonosítanak, de van még elég sok -féle számom is, ami alapján azonosítani tudnak.
Szürke Szoni:- Miféle számok?
Lala:- Ott van például a beteg biztosítási számom, vagy az adó számom, bankszámlaszámom, telefon számom- mosolyog.
Zöld:- Minek ennyi szám? Csak belegabalyodtok.
Lala:- Ez nem az én dolgom, jobb, ha nem is megyünk bele.
Közben megjelenik a sárga is, kezében egy szürke ruhával.
Zöld:- Ő pedig Sárga Szem. Ő a második Sárga Szem, aki a harmadik holdezred, hetedik hónapjának, tizenhetedik napján született, hajnali fél háromkor.
Lala:- Köszönöm, ezt a rengeteg információt, elég lett volna annyi is, hogy Szem- mondja a kezeit felemelve.
Sárga Szem:- Látom meg ismerkedtetek. Itt a marsi ruha, remélem jó rád. Vedd fel gyorsan.
Az űrhajós gyorsan belebújik. Szürke színű vastag, termoruha, ami olyan, mintha fóliából lenne.
Zöld Zana:- most már pont olyan vagy, mint aki a Marsról jött.
Sárga Szem:- Igen, csak kicsit magasabb.
Lala:- Így néz ki, egy marsi fickó?
Sárga Szem:- Igen, csak kisebbek. Belülről nem tudom mennyire vagytok egyformák, mert sem őket, sem pedig téged nem láttalak még.
Zöld:- A marsiak a forró levegőhöz szoktak, ezért nem bírják a mi kis hűvös klímánkat- nevet. Ezért, hordják ezt a vastag termoruhát, ami melegen tartja őket.
Lala:- Ami azt illeti, tényleg elég meleg. Kezd melegem is lenni.
Sárga Szem:- Most már jöhetsz te is, így senki nem fog megismerni- mondja és elindul.
A többiek követik. Sárga Samu boltjához mennek. A kőház falán egy villogó felirat olvasható: „ Sárga Samu szerelő műhelye”.
Sárga Szem:- Ez az, én ide most bemegyek, ti várjatok meg itt- mondja és már bent is van az üzletben.
Lala:- Mi miért nem mehettünk be vele?
Zöld Zana:- Hidd el jobb, ha kimaradsz két sárga társalgásából. Főleg, ha szerelésről van szó. Elég uncsik.
Szürke Szoni:- és érthetetlenek- nevet.
Zöld Zana:- Az csak nektek, szürkéknek az.
Lala:- Ami azt illeti én is konyítok valamit a szereléshez. Bár a fő területem az a geológia és a biológia. Főként az idegen földönkívüli kőzetekkel és mikroorgazmusokkal foglalkozom.
Szürke Szoni:- Jó sárga lenne, egy kukkot sem értek abból, amit mond!
Zöld Zana:- Köveket és bacikat vizsgálgat, röviden ennyi.
Lala:- Valójában azok nem bacik, hanem…- Zana lecsitítja.
Zöld Zana:- Első szabály, egy szürkének sose próbálj megmagyarázni semmit.
Lala:- Jól van, ha te mondod- mondja vállat vonva.
Hirtelen néhány kék jelenik meg az utca végén egy fekete szőrmókkal. Zana észreveszi őket és gyorsan a bolt felé tolja az űrhajóst.
Zöld Zana:- Jobb, ha mégis Sárga után mész. Biztosan megérted őket.
Lala:- Na, ne lökdöss már- mondja, majd ő is észreveszi a kékeket.- Oh, értelek, tényleg jobb lesz, ha megyek- feleli és bemegy.
A kékek egyesen Zöldhöz és testvéréhez mennek. A fekete akik velük van, előre sétál és kihúzott egyenes háttal, szigorú tekintettel meg áll előttük.
Fekete:- Mit kerestek itt?
Szürke Szoni:- Sárgát várjuk és- Zöld köhögni kezd, csak úgy krákog.
Zöld Zana:- Ú, de kaparja valami a torkom, kh,kh,khááá.
Szürke Szoni:- Ugyan mi kaparná, az előbb még semmi bajod nem volt?
Zöld Zana:- Khh, biztos a rágó zselé ment a toooo-rkomra,khh.
Szürke Szoni:- Hold Isten, meg ne fulladj tőle- mondja és gyorsan a testvére mögé áll. Átkarolja a hasát és rángatni kezdi.- Gyerünk köpd ki.
Zöld Zana:- Elég már, ne rángass.
Szürke Szoni:- de megfulladsz.
Zöld Zana:- Már lenyeltem, hagyj már- mondja, miközben a szürke kezét csapkodja.- Elég.
Fekete:- Nos. Mi volt ez?
Zöld Zana:- A torkomra ment a rágóm. Sárgát várjuk, bement néhány alkatrészért az új járgányához.
Fekete:- Minek neki alkatrész hozzá? Most javította fel, vagy nem?
Zöld Zana:- Átépíti, mert sportosabbá akarja alakítani- vigyorog.
Fekete:- Nagyon gyanús vagy nekem fiam!
Zöld Zana:- Ugyan már apa, mindig ilyen vagyok, vagy nem?- mosolyog.
Fekete:- Nagyon remélem, hogy nincs nálad semmi illegális.
Zöld Zana:- Ugyan mi lenne? Törvénytisztelő vagyok.
Fekete:- Annyira törvény tisztelő mint, amikor a parlament lépcsőjét befújtad láthatatlanná tevő festékkel?
Zöld Zana:- Á, az sem én voltam.
Fekete:- Mégis a te táskádban találtuk meg a festék szórót.
Zöld Zana:- Mondtam, hogy azt valaki oda tehette. Nem az enyém volt.
Fekete:- Aham. Kutassátok át- mondja az egyik kéknek.
A kék lassan motozni kezdi a szőrmókot.
Zöld Zana:- Na, de apa. A fiad vagyok! Nem hiszel nekem?
Fekete:- Fekete vagyok. Senkinek sem hiszek.
Kék:- Tiszta uram.
Fekete:- Helyes. Remélem az is marad- mondja, miközben közel hajol a fia arcához.- Most nem érek rá rátok figyelni, amint Sárga végez menjetek haza. Késő van.
Zöld Zana:- Persze, de mond csak. Keresetek valamit, vagy mi ez a nagy felhajtás?
Fekete:- Ez holdbiztonsági ügy. Semmi közöd hozzá- mondja és el indulnak.
Zöld Zana:- Végül is én is holdi vagyok, tehát közöm az van hozzá- kiált az apja után.
A fekete mérgesen visszanéz. A kékek megállnak. A fekete visszasétál és vállon ragadja a Zöldet.
Fekete:- Ne feleselj velem az embereim előtt. A munkám nem rád tartozik.
Ezután mogorván elsétál.
Szürke Szoni:- Te Zöld! Nem is volt nálad rágó. Akkor mit nyeltél félre?
Zöld Zana:- Te űrmarha! Majdnem kifecsegted, hogy az űrhajóst is várjuk Sárgával. Muszáj volt valamit tennem.
Szürke Szoni:- Ezért félre nyeltél egy rágót?
Zöld Zana:- Nem- kiáltja.- Nem volt nálam rágó, te űrmarha.
Szürke Szoni:- Akkor mit nyeltél félre?
Zöld Zana:- Semmit, csak úgy csináltam- mondja a homlokára csapva.
Sárga és Lala kijönnek a boltból.
Sárga Szem:- Láttam itt volt apa a kékekkel.
Zöld Zana:- Igen, biztosan a lezuhant hajót keresik. Nem árult el semmit, de az arcára volt írva, hogy történt valami.
Sárga Szem:- Sejtettem, hogy ők is észrevették. Óvatosnak kell lennünk.
Lala:- Az a fekete fickó az apátok volt?
Szürke Szoni:- Igen, ő az apukánk, bár elég goromba.
Sárga Szem:- Persze, mert fekete gyereket akart, erre kapott hármat is, de egyik sem lett az.
Zöld Zana:- Azért hősiesen reménykedett, míg be nem színesedtünk- nevet.
Lala:- Beszínesedtetek?
Zöld Zana:- Igen. Miért mit gondoltál, hogy így születtünk színesen?
Lala vállat von és kérdően néz a többiekre.
Sárga Szem:- Minden holdi fehéren születik és később változik meg a színünk, a tulajdonságainktól függően.
Szürke Szoni:- Akkor mehetünk haza?
Sárga Szem:- Haza?- kérdi meglepődve.
Zöld Zana:- Apa azt mondta menjünk haza, ha kijöttél.
Sárga Szem:- Ja, értem. Viszont ez nem is rossz ötlet. Apa biztosan nem fog ma hazajönni, mert keresni fogják, hogy mi zuhant le. Anya pedig mindig szívesen látja a barátainkat vendégségbe.
Zöld Zana:- Úgy érted vigyük haza?
Sárga Szem:- Jobb ötletem nincs. Sárgának sincs meg minden alkatrésze, amire szükségem lenne. Holnap kap majd árut, addig nem tehetek semmit. Várnunk kell.
Szürke Szoni:- Anya, hogy meg fog lepődni, ha haza viszünk egy holdon kívülit!
Mindannyian a szürkére néznek.
Szürke Szoni:- Most miért néztek így?
Sárga Szem:- Mondd Zöld. Van még abból a finom, különleges cukorkádból?- Kérdi kacsintgatva.
Zöld Zana:- Persze, de sajnos csak egy maradt és meg akartam enni.
Szürke Szoni:- Én szívesen megeszem, hogy ne vesszetek össze rajta.
Sárga Szem:- Tényleg? Milyen kedves vagy.
A Zöld odaadja a cukrot a Szürkének. Közben elégedetten mosolyog. A Szürke szopogatni kezdi, majd hirtelen nagyra nyitja a szemeit.
Szürke Szoni:- Ennek pont olyan az íze, mint a némító cukornak- mondja és mondaná tovább is, de sajnos elmegy a hangja.
A Sárga és a Zöld elégedetten kacagnak és összecsapják a kezeiket.
Zöld Zana:- Egy napig nem lesz bajunk vele- nevet.
Lala:- Némító cukor?
Zöld Zana:- Egyike a tiltott szereknek. Egy teljes napra megnémítja, azt aki elszopogatja. Persze ezt is betiltották a feketék.
Sárga Szem:- Teszem hozzá azután, hogy valaki egy egész tállal betett a holdrament tárgyaló termébe. Gondolom mondanom sem kell, hogy a tárgyalásból tátogás lett- mondja, miközben a Zöldre néz és közben az ujjait nyitogatja, a tátogást szimbolizálva.
Zöld Zana:- Mondtam, hogy a feketéknek nincs humor érzéke- mondja Lalára nézve, közben a vállait húzogatja.
A Szürke továbbra is tátog, de senki nem érti. A kezeit az ég felé tartja és össze vissza hadonászik, mérgesen.
Sárga Szem:- Gyertek. Menjünk akkor haza.
Zöld Zana:- Nem mintha érdekelne, de Lalának elég levegője van a sisak alatt, hogy kibírja reggelig?
Lala:- Sárga már gondoskodott erről- mondja és előhúz egy oxigén palackot a háta mögül.- Nem épp földi levegő, de elvileg ugyanolyan oxigén, mint a miénk!
Zöld mosolyog. Sárga kézen fogja a Szürke testvérét és elindulnak haza felé. A mesélők újra előjönnek.
Holdi mesélő:- Tudjátok Sárgának igaza van, a katonaság valóban észrevette a zuhanást és azt is tudják, hogy megnyílt a dimenzió kapu. Olyan sokféle műszerük van, hogy mindent kijelzett, még azt is, hogy hol ért holdat a hajó.
Mesélő:- Szerencsére, viszont a ti különleges festéketek elrejtette a szemük elől. Hiába keresték.
Holdi mesélő:- Bizony, de tudod még nagyobb szerencse volt, hogy nem sétáltak neki, mert akkor egyből rájöttek volna, hogy mi van a dologban. Ennek ellenére a hadsereg neki indult átkutatni a környéket, a holdvédelmi miniszter kíséretében.
Mesélő:- Aki történetesen az ikrek apja.
Holdi mesélő:- Igen, ráadásul majdnem le is buktak.
Mesélő:- Zöld ügyesen megoldotta, de mondd. Nálatok tényleg zseléből van a rágó?
Holdi mesélő:- Miért talán nálatok nem?
Mesélő:- Hát, nálunk elég sok -féle rágó van. Most nem is jut eszembe hirtelen, de gyerekek- szólítja a közönséget.- Segítenétek nekem? Mondjátok el milyen rágógumikat ismertek!…. Ó tényleg, már én is emlékszem.
Holdi mesélő:- Na és ti miből készítitek a rágógumit?
Mesélő:- Van egy fa, annak a nedvéből készül. Tudja valaki, hogyan hívják ezt a fát?- Kérdi a közönséget.- Kaucsuk, bizony ez a neve. Kaucsuk fa.
Holdi mesélő:- Na hát, ti fából készítitek- mondja meglepődve.
Mesélő:- Miért, ti talán nem?
Holdi mesélő:- Mond, láttál erre fákat?
Mesélő:- Tényleg, nem láttam egyet sem. Akkor miből készítitek a rágógumit?
Holdi mesélő:- A holdcsuk kukac váladékából.
Mesélő:- Fújj, egy kukac váladékából?- Fintorog.
Holdi mesélő:- Bizony és képzeljétek. Ez a kukac foszforeszkál a sötétben és e miatt a váladékából készült rágó is foszforeszkáló lesz. A legjobb a ragacsos zselés állaga. Ez a kedvencem benne, amikor csak úgy ragad a fogaimhoz- meséli ábrándozva.
Mesélő:- Azt hiszem eleget tudtam meg a rágózási szokásaitokról. Inkább nézzük, mit szól a mama a vendéghez- mondja, majd el sétálnak.

3.    felvonás
Az ikrek otthonában vagyunk. A lakás kőből van, a falak szürkék. A fiúknak egy közös szobájuk van, a szülőké vele szemben található. Középen pedig egy hatalmas nappali van, amiben ott a konyha is. Az anyuka éppen főz, akár a mesélő ő is Piros. A három szőrmók belép a szobába. Az űrhajós egyelőre kint marad.
Sárga Szem:- Szia Anya!
Piros Anya:- Sziasztok fiúk. Merre járatok ma?
Zöld Zana:- Sétáltunk egyet a parkban.
A szürke kézzel-lábbal integet és tátog. Az anyukája észreveszi.
Piros Anya:- Jajj. Már megint némító cukrot ettél?
A zöld és sárga csak mosolyognak az orruk alatt, a szürke pedig vállat von és a fejét rázza.
Piros Anya:- Zöld, hányszor mondjam még neked, hogy ne etesd ilyesmivel a testvéredet?
Zöld Zana:- de hát ő ajánlotta fel, hogy megeszi!
Szürke Szoni:- Bólogat hevesen, helyesli a testvére szavait.
Piros Anya:- Egyáltalán, mit keresett nálad némító cukor? Apádék betiltották!
Zöld Zana:- Ó még régről maradt a zsebemben. Észre sem vettem.
Piros Anya:- Ó tényleg? Ezek szerint talán hónapok óta nem volt kimosva a ruhád sem?
Zöld Zana:- Dehogynem volt. Csak benne maradt a cukor- magyarázza.
Az anyuka csak a fejét rázza. Zöld pedig huncutul vigyorog. A Sárga lassan közelebb megy az anyjához.
Sárga Szem:- Tudod, hogy nagyon szeretlek anya?
Piros Anya:- Ó te kis hízelgő. Én is nagyon szeretlek- feleli nyájasan, aztán keményít a hangnemén.- Na mondd mit akarsz?
Sárga Szem:- Jött egy barátunk a Marsról és elromlott a hajója. Nem tud haza menni és nincs hol aludjon ma éjszaka. Ugye itt maradhat nálunk? Holnap reggel korán megjavítom a gépét és indul is haza.
Piros Anya:- Na és hová dugtátok el?
A szürke hevesen mutogat az ajtó felé. Az anyuka oda néz.
Piros Anya:- Na mi lesz? Hívjátok be, had nézem meg, kit akartok a házamba fogadni!
Zöld az ajtóhoz rohan és behívja az űrhajóst. Lala lassú léptekkel besétál. Sárga mellé áll és meg sem mer szólalni, de azért kezet nyújt az anyukának. A Piros hölgy értetlenül áll, majd Zöld felé fordul.
Piros Anya:- Te fiam. Mit nyújtja itt a kezét ez a fickó?- Súgja.
Zöld Zana:- Nem tudom ez valami új dolog lehet. Még nekem sem mutatta.
Lala zavartan elhúzza a kezét és a háta mögé teszi.
Sárga Szem:- Anya ő Lala, Lala ő anya.
Zöld Zana: -Ez tök jó- neveti. Anya ő Lala, Lala ő Anya, Lala anya Lala, nyanyalalalnyanya-énekli.
Piros Anya:- Jajj Zöld- sóhajt.- Örülök, hogy meg ismerhetlek Lala. Még a fiuk sosem meséltek rólad, honnan ismeritek egymást.
Zöld Zana:- Jajj Anya, már hogy ne meséltünk volna róla- legyint.- Ő az a marsi srác, akivel egy táborba voltunk tavaly.
Piros Anya:- Ő lenne az? Ez biztos?
Zöld Zana:- Miért ne lenne biztos? Mi voltunk ott nem te.
Piros Anya:- Igen, de azt meséltétek, hogy ő alacsony és kövér. Még gúnyolódtál is, hogy csoda, hogy belefér a termoruhájába.
Sárga Szem:- Azóta megnőtt, hiszen látod mekkora.
Zöld Zana:- Igen, jól megnőtt. Hold kosarazni kezdett és hirtelen megnyúlt. A sok mozgástól pedig le is fogyott. Mi is alig hittünk a szemünknek mikor megláttuk.
Piros Anya:- Na mindegy, de szólhattatok volna hamarabb is, hogy jönni fog. Akkor beszereztem volna neki egy termo kabin kapszulát.
Sárga Szem:- Nem tudtuk ezt előre, úgy volt, hogy csak jön és megy.
Zöld Zana:- Aztán itt maradt a nyakunkon.
Piros Anya:- Jajj Zöld, ne gúnyolódj.
Zöld Zana:- Én aztán soha- legyint.- Inkább megyek és nézem a kedvenc sorozatom. Túlélő ember a földi csatornán- gúnyolódva Lalára néz.- Ebből azt hinné a holdbolyh, hogy minden ember ilyen talpra esett.
Ezután a szőrmés kőfotelbe huppan és bekapcsolja a tévét, ami fura kerek alakú és lebeg a levegőben. A kedvenc műsora helyett viszont csak zúg a csatorna.
Zöld Zana:- Anya mi van ezzel?
Piros Anya:- Ma bemondták a hírekben, hogy felrobbant egy földi műhold és e miatt nem lesz látható egyetlen földi adás sem.
Zöld Lalára néz mérgesen.
Zöld Zana:- Ez esetben a szobámban leszek és várom Lalát, mert beszédem van vele- majd elmegy.
Sárga Szem:- Anya, akkor maradhat Lala?
Piros Anya:- Ma igen. Szerencsétek van, mert apátok szólt, hogy ne várjuk haza ma. Sőt még talán holnap sem, mert fontos holdvédelmi intézni valói támadtak.
Sárga Szem:- Mi -féle fontos dolga akadt?
Piros Anya:- Ismered apád, sosem árul el semmit a holdbiztonsági ügyekről, de szerintem a műholddal lehet kapcsolatban.
Sárga Szem:- Tényleg?
Piros Anya:- A szomszéd Sárga néni szerint lehet, hogy hozzánk csapódott be a műhold! Állítólag látta is, bár először azt hitte, hogy hulló csillag. Utána a hírekben hallotta, hogy mi lett a műholddal, azóta biztos benne, hogy műholdat látott.
Sárga Szem:- Ez érdekes, na akkor megyünk is Zöld után- mondja és már siet is Lalát kézen fogva.
Piros Anya:- Na várj csak fiam! Hova ez a nagy sietség?- Sárga hirtelen megijed és hátra fordul.- Nem esztek előbb? Most lett kész a finom holdmoha leves!
Sárga Szem:- Holdmoha? A kedvencem, de inkább később ennénk.
Piros Anya:- Jól van, menjetek csak.
A fiuknak nem kell kétszer mondani, már bent is vannak a szobájukban. Zöld mérgesen toporog az ajtó előtt.
Zöld Zana:- A kedvenc sorozatomat, miattad nem tudom megnézni, mert neked pont az én műholdamba kellett bele ütköznöd!
Lala:- Hidd el nem direkt csináltam!
Zöld Zana:- Könnyű mondani, de nekem oda az egyetlen kikapcsolódásom.
Sárga Szem:- Zöld, majd lesz helyette másik műhold. Ne aggódj.
Zöld Zana:- Nagyszerű és addig mit csináljak?
Sárga Szem:- Nekem lenne egy ötletem! Hold kövezzünk!- Szürke örömében ugrál és tapsikol- TE hiába örülsz sem kérdezni, sem válaszolni nem tudsz most.
Zöld Zana:- Annak mi értelme, már mindent tudok rólatok!
Sárga Szem:- Rólunk igen, de róla nem és ő sem rólunk- mondja Lalára mutatva.
Lala:- NA várjatok csak! Mi az a hold kövezés?
Zöld Zana:- Hold gyerek játék. Van egy magas falú fém tányér, aminek az oldalán van egy lyuk. A közepén pedig egy rúd. Beleteszünk egy követ és megpörgetjük. Körbe ülünk rajta és aki elé a kő kiesik belőle, attól a pörgető kérdez valamit.
Lala:- Hiszen ez pont olyan, mint nálunk a felelsz, vagy mersz!
Sárga Szem:- Az milyen?
Lala:- Végül is majdnem ugyan olyan, csak mi üveget pörgetünk és előbb meg kérdezzük azt, akire az üveg szája mutat, hogy felel, vagy mer-e, ha felel akkor kérdezzük, de ha mer, akkor valami őrültséget csináltatunk vele.
Zöld Zana:- Ez már tetszik. Mi lenne, ha kipróbálnánk, csak a kővel?
Sárga Szem:- Miért is ne? Hozom a tányért és a követ, addig üljetek le.
Sárga kutakodni kezd a szekrényben, addig a többiek körbe ülnek a szoba közepén. Hamar elő is jön és leteszi a tányért középre. Bele dobja a követ és megpörgeti. A tányér úgy pörög akár egy búgó csiga, de hamarosan lelassul és akkor kirepül belőle a kő, egyenesen Zöld lába elé.
Sárga Szem:- Na testvérem! Felelsz, vagy mersz?
Zöld Zana:- Nem vagyok zselé én merek- mondja bátran.
Sárga Szem:- Na akkor ugrálj, huhogj és vakargasd a hasadat.
Zöld Zana:- Jól van. Ide süss- feláll és megteszi, amit a sárga mondott. Ugrál, huhog és vakargatja a hasát is, így megy körbe a szobán kétszer. A többiek jót nevetnek. Aztán leül és pörget. A tányér ismét forog, majd kirepül a kő és megáll Lala előtt. Zöld vigyorogva kérdezi tőle.- Felelsz, vagy mersz?
Lala:- A tekinteted alapján inkább felelnék- mondja félve.
Zöld Zana:- Akkor áruld el nekem, miért kellett tönkre tenned a műholdamat?
Sárga Szem:- Jajj Zöld!
Lala:- Azért tettem tönkre, mert hirtelen elszabadult a pályájáról és egyenesen belém csapódott. Szerencse, hogy túléltem, de te csak aggódj a buta műsorod miatt.
Zöld Zana:- Aggódom is. Csak a hold isten tudja, hogy mikor láthatom újra.
Most Lala pörgethetett. A tányér ismét pörgött, majd Szürke lába elé esett a kő.
Lala:- Most mi legyen?
Zöld Zana:- Mivel beszélni nem tud, egyértelmű, hogy merni fog és majd én kérdezek helyette- mondja a kezeit dörzsölgetve.
Lala:- őŐ, akkor mutasd meg, hogy táncoltok a holdon!
Szürke feláll és a kezeit az ég felé emeli, majd rázni kezdi ide-oda a bundáját.
Sárga Szem:- Rossz embert kértél erre. A szürkék borzalmas táncosok, ahogy láthatod.
Zöld Zana:- Nem baj, legalább ismét én jöhetek- Szürke még mindig rázza magát.- Na ülj már le, elég lesz. A tányér ismét pörög, majd a kő Sárga elé esik.- Na te kis okostojás, ha már így alakult elárulnád nekem, hogy mik a terveid Lalával?
Sárga Szem:- Holnap beszerzem az alkatrészeket, aztán építek neki rakétákat, amikkel felszállhat és haza mehet. Ennyi és nem kérdezted, hogy felelek, vagy merek-e?
Zöld Zana:- Nem mindegy? Már feleltél.
Sárga vállat von és pörget. A kő Lala elé esik.
Sárga Szem:- Felelsz, vagy mersz?
Lala:- Felelek.
Sárga Szem:- Miért jöttél a holdra?
Lala:- A Földön én űrhajós vagyok, ez a munkám. A munkám pedig feladatokkal jár. A mostani feladatom az volt, hogy utazzak a holdra és vizsgáljam a talaját.
Sárga Szem:- Miért kellett vizsgálnod a talajunkat?
Zöld Zana:- Ez nem ér, ez már másik kérdés.
Sárga Szem:- Ne csináld már. Téged talán nem érdekel?
Zöld Zana: (gondolkodik)- Na jó, ez engem is érdekel.
Lala:- Azért kellenek a vizsgálatok, mert a földiek építkezni akarnak a holdon- mondja nagy sóhajjal.
Zöld Zana:- Építkezni? Itt? Nem elég nektek egy bolygó?- Kérdi dühösen.
Szürke is zaklatottan kapálózik. Sárga higgadtan ül, de Zöld tovább dühöng.
Zöld Zana:- Nem hiszem el, hogy befogadtunk és segítettünk neked, míg te csak azért vagy itt, hogy előkészítsd a terepet az építkezéseitekhez!
Lala:- Én csak a munkámat végzem. Nem tudtuk, hogy lakott a hold.
Zöld Zana:- Attól, hogy lakatlannak hittétek még nem kell elfoglalni.
Sárga Szem:- Nyugi, még anya meghallja.
Hirtelen betoppan az édesanyjuk a szobába.
Piros Anya:- Késő! Anya már meghallotta. Szóval melyikőtök meséli el, hogy mi folyik itt?- Kérdi mérgesen.
Lala:- Sajnálom asszonyom- mondja bűntudattal.- Nem vagyok marsi.
Piros Anya:- Igen, ezt már az első perctől tudom. Nem vagyok szürke.
Zöld Zana:- Akkor jobb lett volna, ha nem engeded meg, hogy itt maradjon!
Piros Anya:- Ne terheld rám a te felelősségedet! Kíváncsi voltam miben sántikáltok, ezért engedtem meg. Ő az, akit apádék keresnek?
Sárga Szem:- Igen ő az.
Lala:- Én a Földről jöttem. A holdra indultam vizsgálatokat végezni, hogy megtudjuk alkalmas e a terep az építkezéshez. Viszont összeütköztem egy műholddal és lezuhantam.
Sárga Szem:- A műhold robbanása megnyitotta a dimenzió kaput, ezért jutott ide.
Zöld Zana:- Most bezzeg egyből bevallja, hogy miért jött! Előttünk meg titkolózott, hogy kihasználjon minket!
Lala:- Nem titkolóztam, ti nem kérdeztétek korábban, hogy miért jöttem ide!
Piros Anya:- Elég legyen! Az én házamban nincs veszekedés. Lala bármiért is jött ide, nem hiszem, hogy rossz szándékai lennének.
Lala:- Valóban nincsenek. Én tisztelem az idegen létformákat és sosem tudnék ártani nekik.
Zöld Zana:- Csakhogy itt te vagy az idegen kis barátom- gúnyolódik.
Lala:- A Földön mindenki úgy tudja, hogy egyedül vagyunk a galaxisban.
Zöld Zana:- Egyedül egy ekkora galaxisban? Ugyan már ilyet is csak a földiek hihetnek- legyint.- Önző, pucér lények vagytok.
Piros Anya:- Zöld, most azonnal fejezd be a vádaskodást! Nem mondhatsz ilyeneket, olyan emberekről, akiket nem is ismersz!
Zöld Zana:- Na, ha annyira jó fejek szerinted, akkor eddig miért nem vették be őket a galaktikus szövetségbe? Miért rejtegetjük előlük a valódi holdunkat?
Piros Anya:- Azért, mert még nincsenek felkészülve erre a technológiára! A galaktikus szövetségbe csakis tízes fejlettségi szintű bolygók léphetnek be! Néhány évtized múlva a Föld is eléri ezt a szintet és akkor a szövetség betekintést enged majd nekik az eddig rejtett galaxisba!
Zöld sértődötten odébb áll és megáll háttal a többieknek.
Zöld Zana:- Nem értem miért kezditek védeni ezt a hold foglalót!
Piros Anya:- Mert ez a találkozás, egy virágzó kapcsolat kezdete lehet- mondja és lassan a fia mellé sétál. Átöleli és megsimogatja.- Megértem a felháborodásod, de neked is be kell látnod, hogy a mostani viselkedésünk fogja megalapozni egy eddig idegen fajjal való kapcsolatunkat. Fontos, hogy építsük a jövőt és barátokat szerezzünk, ne ellenségeket!
Zöld Zana:- Akkor most mit vársz tőlem anyám?
Piros Anya:- Nyújts segítő kezet. Nem kell szeretned, vagy megbíznod benne, de ne tégy keresztbe neki!
Sárga Szem:- Holnap úgy is hazamegy!
Zöld Zana:-  Mit érünk vele, ha haza megy? Az emberek itt akarnak építkezni, úgy is vissza jönnek majd, ha nem ő, akkor más.
Lala:- Hacsak…
Zöld Zana:- Hacsak, mi?
Lala:- Hacsak azt nem írom a jelentésemben, hogy a holdi talaj alkalmatlan az építkezéshez!
Zöld Zana:- Na persze és te bele is fogod írni mi?
Lala:- Miért ne írnám? A mai nap alatt többet láttam, tudtam meg és hallottam, mint az egész földi űr tudomány évtizedek alatt. Biztosra veszem, hogy kifizetődő lesz kivárnunk azt a bolygó szint lépést, bár nem tudom most mennyinél járunk. Lehet, hogy addigra én már nem is leszek, de megelégszem a tudattal is, hogy az unokáimnak ilyen nagyszerű szövetségesei lesznek.
Piros Anya:- Bölcsen beszélsz! Tudod, ha holdi lennél, biztosan piros bundád lenne- nevet.
Sárga Szem:- Szerintem inkább narancs sárga, mert ő egy különleges ember. Nem tudom milyen a többi, de remélem olyan, mint te.
Lala:- Ezt sajnos nem mondhatom el Sárga barátom. Nálunk minden ember más. Nem mindenki megértő és bölcs. Vannak rosszak, gonoszak, ostobák és önzők is. Akad persze sok jó és bölcs ember is, de nem mindenki olyan, mint én. Lehet, hogy külsőre kedvesnek tűnik valaki, de belül romlottabb, mint egy kukacos alma, ezért jobb vigyázni.
Zöld Zana:- Akkor a te fajtád is színes, mint az űr szivárvány! Csak nektek nem színesedik el a testetek.
Lala:- Jó is lenne, ha elszínesedne. Akkor legalább mindenki tudná, hogy kivel áll szemben, de így báránybőrben is rejtőzhet farkas.
Piros Anya:- Nos akkor tegyük össze a kezeinket és tegyünk ígéretet- mondja a kezét a többiek felé nyújtva.
Sárga Szem:- Milyen ígéretet?
Piros Anya:- Ígéretet, arra, hogy te, Zöld és Szürke segítetek haza jutni Lalának. Lala pedig alkalmatlannak minősíti a bolygónkat az építkezésre. Én pedig arra, hogy segítek nektek. Nehogy apátok és a sereg rátok bukkanjon.
Lassan mindenki az anya kezére teszi a kezét.
Zöld Zana:- A sereg most is keresi őt. Hogyan fogjuk kilőni a hajóját, úgy hogy ne vegyék észre?
Sárga Szem:- Holnap van a holdbolyh ünnep. Kicsit felturbózzuk az esti tűzijátékot. Észre sem fogják venni, hogy kilőjük!
Lala:- Holdbolyh ünnep?
Zöld Zana:- Bizony, akkor megláthatod, hogyan táncolnak igazán a holdiak!
Piros Anya:- Jól van fiúk. Most pihenjetek, holnap kemény napotok lesz- mondja majd kisétál és elmegy ő is lefeküdni. A fiuk is lefekszenek.
A mesélők újra előjönnek.
Mesélő:- Tudjátok gyerekek. Lalának igaza van. Nem minden ember olyan ám, amilyennek látszik! Nem véletlenül mondják a szüleitek, hogy nem szabad szóba állni idegenekkel és hogy pláne nem szabad elfogadni tőlük semmit! Sosem tudhatjátok, hogy egy idegen, aki megszólít benneteket, valójában milyen szándékkal közeledik. Ezért fontos, hogy legyetek óvatosak.
Holdi mesélő:- Még jó, hogy nálunk holdiaknál a színünk elárulja a tulajdonságainkat is. Bár az is igaz, hogy nálunk elég barátságosak a holdbolyhok! Meglátjátok majd, milyen fantasztikusan színes lesz a holdbolyh fesztivál. Minden holdévben ez a legszupibb nap. A bolyhok táncolnak és van tűzijáték is, de az idei azt hiszem sokkal nagyobb durranás lesz.
Mesélő:- és mondd csak. Mit ünnepeltek ilyenkor?
Holdi mesélő:- A holdalapítást.
Mesélő:- Akkor ez olyan, mint nálunk az állam alapítás ünnepe. Tudja valaki mikor van ez nálunk?…Igen így van! Augusztus 20-án. Ilyenkor nálunk is tűzijátékok vannak és Debrecenben, ami a Föld egy kicsiny városa, ilyenkor van a virág karnevál. Virágokkal díszítik a hatalmas hungarocel szobrokat és autókra téve felvonulnak velük a városon. Ez egy piciny város, hatalmas látványossága! Mindenfelé utcabálok vannak és az emberek ünnepelnek.
Holdi mesélő:- Biztosan szép lehet. Szívesen megnézném egyszer.
Mesélő:- Talán egyszer láthatod, de addig nézzük a tiéteket- mondja majd újra elsétálnak.

4.    felvonás
Reggel van. A helyszín újra a város. Mindenhol holdbolyhok serénykednek. Papírokkal, lufikkal díszítik a város főterét. Sárga Samu is a boltját díszíti. A három testvér és Lala lassan elősétálnak és oda mennek hozzá.
Sárga Szem:- Szia Samu, holdreggelt.
Sárga Samu:- Holdreggelt nektek is.
Sárga Szem:- Mondd. Megérkeztek az alkatrészek, amiket kértem?
Sárga Samu:- Meg ám, ma hajnalban meg is jött a szállítmány. Gyertek be és oda is adom- mondja, majd besétálnak Sárgával és Lalával az üzletbe.
Zöld és Szürke ismét kint maradnak. Hirtelen megjelenik a sarkon egy csapat kék és egy fekete. Zöld észreveszi őket.
Zöld Zana:- Jajj ne, már megint apa- sóhajtja.
A szürke csak tátog és mutogat, még mindig nem jött vissza a hangja. A bolyhok apja egyenesen a fiaihoz siet.
Fekete: -Már megint itt? Talán haza sem mentetek az este?
Zöld Zana:- Ugyan apa, miért ne mentünk volna haza? Korán keltünk és visszajöttünk, mert ma érkezett Sárga alkatrésze, amit az este kért.
Fekete:- Nem tetszik nekem, amit műveltek. Biztosan sántikáltok valamiben!
Zöld Zana:- Mi nem sántikálnunk semmiben, te viszont igen! Elárulnád, hogy miért nem, jöttél haza az este?
Fekete:- Semmi jogod kérdőre vonni. TE vagy a gyermek én a felnőtt! Én a munkámat végzem.
Zöld Zana:- Holdvédelmi ügy?
Fekete:- Holdvédelmi ügy és ehhez neked semmi közöd.
Zöld Zana:- Akkor miért ellenőrzöl állandóan?
Fekete:- Fölöttébb gyanús vagy. Ismerlek. Nagyon remélem, hogy nem készülsz semmire.
Zöld Zana:- Csak Sárgát várom. Ennyi- mondja kitárt karokkal.
A Fekete gyanúsan méregeti a fiait. Majd a boltba indul.
Zöld Zana:- Most hová mész?
Fekete:- Megnézem, hogy tényleg benn van e Sárga!
Az apuka bemegy. Zöld nagyot nyel, de nem mer utána menni. Alig telik bele néhány másodpercbe Sárga és az apja jönnek is kifelé.
Sárga Szem:- Alig várom, hogy megépítsem a sport rakétákat az autómra, apa. Úgy fog suhanni, akár egy álom, majd meglátod. Elviszlek egy körre, amint kész lesz.
Fekete:- Remélem is, az öcsédre pedig figyelj oda, mert valamiben biztosan sántikál!
Sárga Szem:- Ó-legyint,- ne aggódj miatta. Megígérte, hogy segít nekem. Úgyhogy el lesz foglalva egy jó darabig.
Fekete:- Ezt örömmel hallom, mert nekem fontos holdvédelmi dolgom van.
Sárga Szem:- Persze apa, csináld csak jó munkát- integet.
A fekete és serege lassan tovább mennek, de az apa a távolból még mutogat a Zöldnek. A két ujját a szemeihez teszi, majd fia felé mutat. Jelezve, hogy figyelni fogja.
Zöld Zana:- Holdasztikus, hogy apa folyton rám gyanakodik mindenért.
Sárga Szem:- Mert a csínytevések 99%- a te műved. Emlékezz csak a tavalyi holdbolyh fesztiválra. Becsempészted a tűzijátékok felét a közönség közé és ki is lőtted őket. Mindenki halálra rémült, egyedül te nevettél, meg Szürke.
Zöld Zana:- Meg a többi Zöld. Te is nevettél volna, ha nem a műhelyben gubbasztottál volna. Az a rengeteg vicces pofa- nevetve grimaszol. Szürke is utánozza.- Na de, hova dugtad Lalát?
Sárga Szem:- Hátul van Sárga raktárában. Meg hallottam apa hangját az üzletben, ezért megkértem Sárgát, hogy mutassa meg neki az érkezett alkatrészeket, amíg kiszaladok hozzád egy pillanatra.
Zöld Zana:- Még szerencse, hogy jó a füled- nevet.
Sárga Szem:- Igen, szerencsére nem nőtte be a szőr. Sárga megengedte, hogy a raktárában szereljem össze a rakétákat. Addig foglaljátok le magatokat, úgy is mindjárt kezdődik a fesztivál.
Zöld Zana:- Holdasztikus- sóhajt unottan. Sárga visszamegy az üzletbe. Zöldnek hirtelen felcsillan a szeme és Szürkére néz.- Mi lenne, ha feldobnánk kicsit a hangulatot?- Kérdi huncut, tekintettel.
Szürke tátogva ellenkezik, de hiába Zöldnek már csíntalanul csillognak a szemei. Körbe néz az utcában. A holdbolyhok díszítenek, mások a színpadot állítják fel, ahol este majd fellép a hold vagányok nevű banda. A színpadot látván Zöld gyanúsan mosolyogni kezd.
Zöld Zana:- Már tudom is mit fogok csinálni- mondja vigyorogva. Szürke a homlokára csap.
Ezután Zöld elillan. Szürke ott marad egyedül. Leül a bolt elé. Nemsokára arra megy egy másik Szürke.
Másik Szürke:- Holdnapot Szürke- Szürke Szoni integet neki és mutatja a torkát.-Ó szegénykém. Megfáztál? Elment a hangod?- Szoni a fejét rázza, hogy nem.- Akkor mi történt?- Kérdi a holdbolyh. Szoni feláll és megpróbálja elmutogatni mi lett vele. Először mutatja a két ujját.- Két ujjad van?- Szoni a fejét rázza, hogy nem és tovább mutatja a két ujját.- Két napja nincs hangod?- Ismét nem.- Két szó?- Kérdi. Szoni elégedetten bólogat.- Két szó miatt nincs hangod?- Kérdi értetlenül a Szürke- Szoni a fejét rázza, hogy nem. A másik Szürke gondolkodik, vakargatja az állát.- Akkor két szó az, ami miatt nincs hangod?- Szoni hevesen bólogat.- Mi az a két szó?- Szoni egy ujjat mutat.- Első?- Szoni bólogat és mutogatni kezd. Mutatja a torkát és elhúzza a kezét a nyaka előtt.- Le fog esni a fejed?- Kérdi ijedten a másik, de Szoni bólogat, hogy nem.- Történt valami a nyakaddal?- Szoni rázza a fejét ide- oda, hogy valami hasonló.- A torkoddal?- Szoni mutatja, hogy majdnem.- A hangoddal?- Szoni mutatja, hogy igen és csapkod a kezével a nyaka előtt.- Elment a hangod?- Szoni mutatja, hogy majdnem csak más szóval.- Meg kukultál? Hangtalanná váltál?- Szoni a fejét rázza.- Megnémultál?- Szoni bólogat, hogy igen, aztán mutatja, hogy jön a második szó és mutogatni kezd az ujjaival egy apró dolgot, amit a szájába vesz.- Megettél valamit?- Szoni mutatja, hogy igen, de mit?- Megettél valamit amitől megnémultál?- Szoni hevesen bólogat és kérdőjeleket rajzol a levegőbe.- Mit ettél meg?- Szoni mutatja a kis valamit az ujjaival. A másik Szürke gondolkodik.- Megettél egy cukrot és megnémultál tőle? Megakadt a torkodon? Várj segítek-mondja és Szoni hasát akarja nyomkodni, de ő hevesen tiltakozik ellene.- Hagyd, hogy megnyomjam a gyomrod, akkor kiköpöd- mondja a Szürke, de Szoni továbbra is ellenkezik. Hirtelen megjelenik Zöld, egy táskával.
Zöld Zana:- Mit csinálsz az öcsémmel?- Kérdi.
Másik Szürke:- Lenyelt egy cukrot és a torkán akadt, ezért nem tud beszélni.
Zöld Zana:- Dehogy akadt a torkán, csak megevett egy némító cukrot.
Másik Szürke:- Ja, szóval ezt próbálta elmutogatni.
Szürke bólogat. Zöld csak nevet rajtuk.
Zöld Zana:- Nincs is viccesebb, amikor egy Szürke, egy másiknak próbál mutogatni. Kár, hogy nem voltam itt hamarabb- nevet.
A másik Szürke megsértődik és elmegy. Zöld a testvérére néz és mutatja a táskát.
Zöld Zana:- Sosem találod ki mit hoztam!- Szürke kérdőn néz Zöldre.- Amint befejezik a színpadot fel osonok és kicserélem a reflektorokban az égőket, ezekre- mutatja a táskáját. Szürke bele pillant és vállat von,- ezek testvérem hologramm égők. Amint a lámpák felmelegednek, a hologramm működésbe lép és minden felé szellem bolyhok fognak repkedni. Ez jobb lesz, mint a tavalyi- nevet.
A szürke a fejét rázza és mutogatni kezd, de hiába Zöld már megy is a színpad felé. Feloson és piszkálgatni kezdi a reflektorokat. A bolyhok túl elfoglaltak ahhoz, hogy észrevegyék. Nemsokára nevetve megy vissza Szürkéhez, aki csípőre tett kézzel hadonászik neki.
Zöld Zana:- Ne is fáraszd magad, nem értem mit mutogatsz- nevet.
Sárga hirtelen előjön az üzletből.
Sárga Szem:- Zöld, kellene a kocsim, hogy el tudjuk vinni a rakétákat.
Zöld Zana:- Mi? Máris? Hogy csináltad meg ilyen gyorsan? Ez még tőled is holdrekord.
Sárga Szem:- Még nincsen készen, de mire visszajössz, addigra végzünk. Lala segítségével gyorsabban megy, mint valaha.
Zöld Zana:- Jól van, akkor hozzuk a kocsit- mondja és már indul is.
Szürke hevesen mutogatni kezd Sárgának a színpad felé és Zöldre, de a testvére nem érti mit akar. Erre mutat hármat az ujjával.
Sárga Szem:- Három szó?- Szürke egyet mutat.- Első szó?- Szürke bólogat és Zöld felé mutat.- Első szó Zöld- Szürke helyesli és kettőt mutat.- Második szó?- Szürke köpködni kezd és fintorog.- Valami nem jó?- Kérdi Sárga, Szürke bólogat.- Tehát rossz?- Szürke bólogat és hármat mutat.- Sárga a fejéhez kap. Értem már. Zöld rosszban sántikál a fesztiválon, igaz?- Szürke bólogat- Igen, ezt sosem hagyja ki, de most nincs időm a vicceire- mondja és visszamegy az üzletbe.
Szürke sóhajt egyet és vállat von, majd a színpad felé indul, aztán vissza, majd újra a színpad felé aztán vissza. A fejét vakargatja, nem tudja mi legyen. Aztán levegőbe csap és inkább visszaül a földre. Zöld hamar visszaér az autóval. Ovális, fényes autó. Négy ülés van benne. Leparkol az üzlet előtt és elégedetten száll ki belőle. Ki húzott mellhassal Szürke mellé sétál.
Zöld Zana:- Azt hiszem ez volt az első és utolsó alkalom, hogy Sárga engedte vezetni az autóját. Szóval jól kiélvezem a pillanatot- mondja sóhajtva.
Sárga kinyitja a bolt ajtaját. Lala és Samu ketten hoznak kifelé egy hatalmas rakétát, alig bírják el. Megpróbálják betenni a kocsiba, de az elfoglalja a teljes hátsó ülést.
Sárga Szem:- Úgy látszik kétszer kell fordulnunk- mondja szomorúan. Zöld, te gyere velem. Elvisszük a rakétát a parkba. Én ott maradok és beszerelem, addig te visszajössz a másikért és hozod Lalát is. Szürke, te jobb, ha most hazamész. Délután találkozunk.
Szürke szomorúan elköszön és elindul haza felé. Zöld boldogan pattan az autóba.
Zöld Zana:- Mégsem az utolsó volt- mosolyog.
Sárga beszáll és elhajtanak. Lala a bolt előtt áll Samuval. Nézi a fesztiválra készülődő bolyhokat.
Sárga Samu:- Voltál már holdbolyh fesztiválon?
Lala:- Még nem volt rá alkalmam.
Sárga Samu:- Minden éveben történik valami, mert Zöld állandóan kitervel valamit. Kíváncsi vagyok idén mit eszel ki.
Lala:- Talán most nem volt ilyesmire ideje.
Sárga Samu:- Á, azt nem nézném ki belőle. Neki elég egyetlen perc is, hogy zűrt csináljon.
Néhány bolyhos táncolni kezd a színpad előtt. Lala mosolyogva nézi őket.
Lala:- Látom indul a buli.
Sárga Samu:- Azok ott kérlek, minden évben elsőként kezdenek táncolni és mulatni. Bár nem épp a legjobb táncosok- nevet.- Az igazi élet este lesz, majd gyere el, ha tudsz.
Lala:- Remélhetőleg este már úton leszek hazafelé. Bár szívesen megnézném a fesztivált, de sajnos mennem kell.
Sárga Samu:- Kár. Talán majd máskor lesz rá alkalmad. Gyere menjünk be, igyunk egy forró holdkő teát.
Samu és Lala bemennek az üzletbe. A sarkon újra egy kék csapat tűnik fel és vizsgálódva elmennek a bolt előtt. A mesélők előjönnek.
Holdi mesélő:- Na hát mennyit mászkálnak ezek a kékek a környéken. Szerencsére észre sem veszik az orruk előtt lévő idegent.
Mesélő:- Most már hamarosan haza térhet. Néhány óra és készen van a hajója. Sárga hamar megcsinálja. Gyors kezű szerelő, az biztos.
Holdi mesélő:- Bizony a sárgák már csak ilyenek nálunk. Tudjátok nem sokára Zöld visszajön Laláért és a másik rakétáért. Ezalatt Sárga biztosan beszereli a korábban elvitt rakétát a hajóra. Viszont nem is sejtik, hogy fekete apjuk végig figyeltette őket és amint visszaérnek majd a hajóhoz rajtuk üt a kék csapat.

5. felvonás
A mesélők eltűnnek a színfalak mögött. A természet védelmi parkban vagyunk. Sárga épp befejezi az első rakéta beszerelését.
Sárga Szem:- Na ez könnyen ment. Remélem Zöld hamar visszajön.
Alig mondja ki, Zöld már dudálva meg is érkezik. Kiszállnak az autóból, majd kiszedik a rakétát is. Nagy nehezen a hajóhoz cipelik és a leendő helyére illesztik. Sárga gyorsan el is kezdi az oda illesztését. Hirtelen egy csapat kék jelenik meg a háttérben.
Zöld Zana:- Na ezt nem hiszem el?
Sárga hátranéz. Látja a közeledő kékeket, de nem törődik vele. Egyetlen célja, hogy befejezze a hajót. Sietni kezd vele.
Zöld Zana:- Hogy kerültek ezek ide? A szőrömet rá, hogy az az űrmarha kikotyogott valamit. Biztos eleredt a nyelve.
Sárga Szem:- Kizárt, hogy Szürke árult el minket. A cukornak még estig hatnia kell- mondja szerelés közben.
A kékek odaérnek hozzájuk. Az élükön a fiúk apjával.
Fekete:- Tudtam, hogy sántikáltok valamiben, de azt nem gondoltam volna, hogy holdárulók vagytok. A saját fiaim. Hogyan hozhattatok ekkora szégyenbe?
Sárga Szem:- Nem vagyunk árulók. Csupán segítünk egy marsi barátunknak hazajutni!
Fekete:- Elég a hazugságokból. Ez a fickó biztosan nem marsi.
Zöld Zana:- Miért ne lenne az?
Fekete:- Tudjuk, hogy lezuhant egy ismeretlen hajó tegnap. Azóta keressük, de érdekes módon nyoma veszett. Érdekes módon éppen ezen a helyen mutatták a műszerek a becsapódását.
Zöld Zana:- Ez csak véletlen lehet.
Sárga Szem:- Igen apa. Ez valóban csak véletlen. Azért jöttünk ide megjavítani a hajóját, mert itt csend van és nyugalom. Senki nem zavar és nyugodtan tudok koncentrálni a munkámra.
Fekete:- Valóban és elárulnátok mi baja lett a hajójának?
Lala:- Az a hajó elsodort mielőtt lezuhant volna és leszakította az oldal rakétáimat. Szerencsére Zöld és Sárga jó barátaim és volt kihez fordulnom.
Fekete:- Nem hiszek nektek.
Hirtelen az egyik kék oda siet a fekete mellé.
Kék:- Uram a fesztiválon káosz tört ki. Állítólag idegenek szállták meg a színpad környékét.
Fekete:- Miféle idegenek?
Kék:- Nem tudom uram. A szemtanúk megijedtek és elrohantak, de állítólag majdnem olyanok, mint mi csak furcsán néznek ki.
Fekete:- Most ezt megúsztátok, de ne higgyétek, hogy ennyivel végeztünk. Úgy látszik mégsem te vagy az akit kerestünk- mondja Lalára nézve, majd elfordul és a városba siet a csapattal.
Zöld Zana:- Ezt nem hiszem el, hogy mekkora holdmázlink volt.
Sárga Szem:- Valóban, de milyen lények szállhatták meg a színpad környékét?
Zöld nevetni kezd.
Zöld Zana:- Ezt ismét az én viccemnek köszönhetjük- nevet.
Sárga Szem:- Tényleg, hiszen Szürke is megpróbálta elmondani, hogy valami rosszban sántikálsz! Mit műveltél?
Zöld Zana:- Csupán kicseréltem a reflektorokban az izzót, hologrammosra, ami felmelegedés után szellemeket vetít- nevet.- Bár nem értem mitől indult be, mert estére terveztem a dolgot.
Sárga Szem:- Elfelejtetted, hogy mindig van egy főpróba az esti fellépés előtt?
Zöld Zana:- Tényleg- kap a fejéhez.- Ez kiment a fejemből. Akkor ezért indult be hamarabb.
Sárga Szem:- Legalább kapóra jött. Biztos nagy felfordulást okoztál vele.
Zöld Zana:- Ez volt a célom- nevet.
Sárga Szem:- Hála neked, meg sem kell várnunk az esti tűzijátékot! Akár azonnal felszállhatsz.
Lala:- Ennek örülök. Köszönöm, hogy segítettetek nekem. Sosem fogom elfelejteni, amit ígértem nektek. A jelentésemben azt fogom megírni, hogy a talaj alkalmatlan az építkezésre. Majd, ha felfejlődtünk arra a tízes szintre, akkor talán újra találkozunk!
Sárga Szem:- Remélem minél hamarabb eléritek és legközelebb együtt nézhetjük végig Zöld csíntevését a fesztiválon.
Zöld Zana:- Ennél jobbat sose fogok tudni kitalálni. Nehéz lenne holdberelnem a dolgot- nevet.
Lala:- Viszlát barátaim és köszönök mindent!
Sárga Szem:- Jó utat.
Zöld Zana:- És vigyázz a műholdakkal, nehogy még egyet tönkre tegyél nekem.
Lala:- Amint haza érek fel küldetek egyet, hogy ne maradj le a kedvenc műsorodról többé. Viszlát barátaim.
Lala beszállt a hajóba és hatalmas robajjal felszállt. A mesélők elősétálnak.
Holdi mesélő:- Ne ennyi volt a holdi kaland. Sárgáék haza indultak. Otthon még lesz miről beszélgetniük az apjukkal, de Lala legalább haza juthatott.
Mesélő:- Bizony. Tudjátok gyerekek hazudni csúnya dolog, de most egy nemes célért tették a bolyhok. Azért, hogy megmentsék Lalát a holdi hatóságok faggatásától. Lala pedig meghálálja majd, mégpedig azzal, hogy alkalmatlannak minősíti a holdat az építkezésre. Az biztos, hogy ő lesz az egyetlen ember a földön, aki tudni fogja, hogy a galaxisban nincsenek egyedül és ő lesz az egyetlen ember a földön, aki várni fogja azt a percet, amikor a galaktikus szövetség baráti kezet nyújt majd.
Holdi mesélő:- Ezt a percet nem csupán ő fogja várni. Lesz néhány holdbolyh is. Azok a bolyhok, akik elsőként köthettek barátságot egy emberrel.
Mesélő:- Viszlát barátom, viszlát gyerekek!

Szoboszlai Beáta: A hajnal kor harcosai

Családi mese színdarab

1.    felvonás
Késő este van, hétköznap, csütörtök. A helyszín a 9 éves Janika szobája. A ruhák szana- szét hevernek a földön, a régi játékok a polcon porosodnak. A tankönyvek az asztalon, szinte érintetlenül fekszenek. Az iskola táska a sarokba dobva. Az ágy úgy van, ahogyan a kis kópé reggel kibújt belőle. A lepedő összegyűrve, a paplan félig lecsúszva az ágyról. Csönd van, a szoba sötét. A sarokból gyenge fény szűrődik, ami kissé megvilágítja a gyermek birodalmát. Reggel iskola, de a kisfiú a sarokban ül a gyenge fényt adó monitor előtt, nem törődve a körülötte lévő világgal. Teljesen belemerült a számítógépes játék világába. A fején fülhallgató. A barátaival egy program segítségével beszélgetnek. Együtt játszanak, összeköti őket az online világ. A hajnal kor harcosainak világa.
Janika:- Elfogyott a varázspontom, valaki nyomna rám egy feltöltő varázslatot?
Hirtelen lassan, kinyílik a szoba ajtaja. A fiú édesanyja óvatosan bekukkant a szobába. Látja, hogy a gyermek még mindig játszik. Csípőre teszi a kezét és gúnyosan odaszól neki:
Anyuka:- Nem kéne már aludnod?
Nincs semmi válasz. A fiú nem hallja a fülhallgató miatt. Az anyja újra rászól, hangosabban:
Anyuka:- Nem kéne már aludnod?
A fiú hátranéz, majd vissza a monitorra és közben serényen kattog az egérrel.
Janika:- Ne zavarj, most főellenséget ölünk.
Az anya nem próbál vitázni. Valójában nem is érdekli, mit csinál a fia. Vállat von és szó nélkül kimegy, majd becsapja az ajtót. A gyermek meg sem rezzen. Izgatottan tovább nyomkodja a gombokat. Közben tovább beszél a barátaihoz.
Janika:- Mindjárt meghal, már csak tíz egység az élete. Remélem dob egy A-s fegyvert, kéne a nagy karimnak.
Hirtelen bejön az apa, nagyon mérges, amiért a fiú még a gép előtt ül. A gyermek hátranéz. Megretten az apját látva.
Janika:- Mindjárt kikapcsolom, esküszöm. Csak egy perc és befejezzük.
A gyermek mentegetőzik, de hiába. Az apa odasétál hozzá és leszedi a fülhallgatót a fejéről. A gyermek félve tűri, de tesz még egy próbát a játék befejezésére.
Janika:- Kérlek apa csak még két perc.
Válasz helyett egy hatalmas pofon csattan az arcán.
Apuka:- Takarodj az ágyadba. Most jöttem haza a munkából, fáradt vagyok, ne kelljen még egyszer szólnunk!
A fiú könnyek közt az ágyba rohan és a paplan alá bújik. Az apa kikapcsolja a gépet, nem törődve a játékkal, majd szó nélkül kimegy. A fiú zokog. Gyűlöletet érez.
Janika:- Utállak titeket!
Az apja szerencsére nem hallotta. A fiú lassan, szomorúan alszik el. A szobában egy hatalmas plüss maci hever a sarokban, amint a fiú elalszik a maci föláll és halkan az ágyához oson. Óvatosan betakarja a gyermeket, majd visszaül a helyére és ő is nyugovóra tér.
A nap sugarai beragyogják a szobát. Janika bedagadt, kisírt szemekkel ébred. Fáradtan ásít egyet, majd kivánszorog az ágyból. Gyorsan bekapcsolja a számító gépet. Iskola előtt még játszani akar egyet.
Janika:- Gyorsan megnézem, nem e vesztek el a cuccaim az este. A többiek biztosan mérgesek, amiért főellenség ölés közben hirtelen eltűntem. Pedig olyan kevés élete volt már és csak 20 százalék kellett volna hozzá, hogy én is szintet lépjek.
Hirtelen kiabálásra lesz figyelmes.
Anyuka:- Gyertek reggelizni!
Janika:- Mindjárt megyek!
A fiú gyorsan tálcára teszi a játékot és kirohan a szobából. Ekkor a sarokban lévő óriás plüss maci, hatalmasat nyújtózik.
Plüss maci:- Már azt hittem soha sem megy ki.
Szuperhős figura:- Csak csendben Maci, bármikor visszajöhet, még nem ment el az iskolába.
A régi, poros játékok félve bújnak elő. Irigyek a számítógépre, mert miatta feledte el őket a gyermek.
Plüss maci:- utálom, ezt a vacakot- mondta, miközben a csípőre tett kézzel a számítógépet vizsgálgatja.- Régen bezzeg, velem birkózott, amikor unatkozott és a bundámat is mindig kifésülte. Most meg megesz a por- szomorkodik, s közben megcsapkodja a bundáját, amiből csak úgy száll a rengeteg por.
A játékok köhögni kezdenek.
Gumi sárkány:- Elég Maci! Megfulladok- köhögi!- Így is tele van a tüdőm porral, már tüzet sem tudok lehelni- mondja, s közben nagyokat fúj köhécselve, de csak a por jön a száján- látod?
Szuperhős figura:- Bár én is számítógépes karakter lehetnék!
Plüss Maci:- Ugyan Szuper srác! Mi jó lenne benne, ha egész nap, egy ilyen vacak dobozba lennél zárva?
Szuperhős figura:- Nem lennék így elhanyagolva- mondja szomorúan.
Hirtelen a fiú hangját hallják.
Janika:- Megyek öltözni!
A játékok gyorsan vissza ugranak a helyükre és mozdulatlanná válnak. A fiú a géphez rohan és megnyitja a játékot, közben ledobja a pizsamáját, ami épp a maci fején landol.
Janika:- Szuper, még egy szörnyet megölök és meg van a 20- as szint.
A földről felveszi a tegnap oda dobott ruhákat és felöltözik.
Janika:- Meg is van, végre tanulhatok új támadásokat és szerezhetek c-szintű ruhát. Alig várom, hogy haza jöjjek a suliból.
Gyorsan kilép és kikapcsolja a számítógépet, majd felkapja a táskáját és kirohan a szobából. A játékok újra feléledhetnek. A maci két újjal leveszi a pizsamát az arcáról.
Plüss Maci:- Fújj, ez már büdös- mondja fintorogva.
A többiek csak nevetnek rajta.
Gumi sárkány:- Figyeljetek! Ez így nem mehet tovább! Valamit tennünk kell! Janika mást sem csinál, csak egész nap a számítógép előtt ül és játszik, ezzel az ostoba játékkal.
Plüss Maci:- Mégis mit tehetnénk?
Szuperhős figura:- Talán beszéljünk a fejével?
Plüss Maci:- Megőrültél? Nem beszélhetünk vele, akkor a játék tanács örökre száműzne bennünket!
Szuperhős figura:- Akkor mit csináljunk?
Gondolkodni kezdenek. Vakargatják a fejüket és közben ide-oda mászkálnak. Hirtelen megszólal egy hang.
Hang:- Annuska babája segíthet nektek.
Gumi sárkány:- Ki az- kérdezi? Közben hapcizik egy hatalmas porfelhőt.
Hang:- Én vagyok az, a foci labda.
A plüss maci és a szuperhős figura keresgélni kezdi, merre van a labda.
Foci labda:- Itt vagyok az ágy alatt.
A maci a földre hasal és bekukkant az ágy alá.
Plüss Maci:- Szent varróm! Mennyi szemét van itt- mondja miközben mindenféle papírt dobál odébb.
Lassan kiveszi a foci labdát.
Foci labda:- Nem is tudom, mikor voltam utoljára idekint. Oly rég óta heverek az ágy alatt, idejét sem tudom már. Mozdulni sem bírtam a sok szeméttől, amit Janika oda dugott.
Plüss maci:- Szegény barátom, amióta meg van ez a számítógép egyikünknek sem könnyű az élete.
Gumi sárkány:- Na de mi a helyzet Annuska babájával?- kérdezi izgatottan.
Foci labda:- Valamikor régen Janika a folyosón játszott velem és egyenesen a kishúga szobájába rúgott. Mielőtt értem jött volna, az édesanyja ebédelni hívta, így ott maradtam egy ideig. Akkor találkoztam Terezával. Ő Annuska tündér babája. Valaha a játék tanácsnak dolgozott, ő volt a titkárnőjük és sok mindenről tud, amiről más játékok nem.
Szuperhős figura:- ha ilyen jó melója volt, mit keres Annuska szobájában?
Foci labda:- Feltaláltak egy új Barbi babát, amelyik sokkal csinosabb volt és a ruhája színváltós. Hozzá képest Tereza szürke és unalmas volt, ezért a játék tanács lecserélte őt és nyugdíjazták, majd egy játékboltba került, ahol Annuska meglátta és megkérte az édesanyját, hogy vegye meg neki.
Plüss maci:- Tud vajon segíteni nekünk?
Foci labda:- Nem tudom, talán.
Hirtelen egy régi dömper gurul elő a sarokból. Öregnek és morcosnak tűnik, a kerekei kopottak. Jajgatva lassan a többiek mellé parkol.
Öreg dömper:- Csak nem el akarjátok varázsolni szegény Janikát?- kérdezi.
Gumi sárkány:- Nem rossz ötlet- hapcizik egyet.
Plüss maci:- Ugyan miért akarnánk elvarázsolni? Csak azt szeretnénk elérni valahogyan, hogy rájöjjön az élet igazi értékeire és ne egész nap a számítógép előtt ücsörögjön, ostoba játékokat játszva.
Öreg dömper:- Ez esetben nincs ellenvetésem, de erre másnak is szüksége lenne.
Szuperhős figura:- Na ezt meg hogy érted?
Öreg dömper:- Az a számítógép nem magától jött ide, Janika szülei vették. Az édesanyját nem érdekli mit csinál vele, az apja pedig megüti akárhányszor nem azt csinálja, amit mond neki, de igazából ő sem figyel oda arra, mit csinál a fiú.
Szuperhős figura:- Ez szép megfigyelés, de én még mindig nem értem, hogy mire akarsz kilyukadni!
Öreg dömper:- Pedig egyszerű. Nem csak ez a szegény fiú tehet arról, hogy a számítógép ennyire magával ragadja. A szülei sem motiválják őt eléggé, a munka után fáradtak, vagy nem érdekli őket mit csinál a gyermek, csak csendbe legyen, vagy pedig tettlegességgel érvényesítik az akaratukat rajta.
Szuperhős figura:- Aha és mégis, mit tehetnénk?
Az öreg dömper a fejét rázza, a többiek a vállukat vonogatják.
Plüss maci:- A szülőkre is ráfér egy kis emlékeztető az élet igazi értékeiről. Beszéljünk Terezával!
Amint kimondja, lépteket hallanak a folyosóról. Gyorsan mindannyian mozdulatlanná válnak. Az ajtó lassan kinyílik és Annuska sétál be rajta. Ő a kis fiú öt éves húgocskája. Rózsaszín kis ruhában, két oldalra kötött coffal és a hóna alatt a tündér babával érkezik. Lassan a számítógép elé áll és maga elé tartja a babáját.
Annuska:- Látod Tereza! Ez az a csúnya gép, amiről meséltem neked. Jancsusz- így hívja a bátyját-egész nap csak ezzel foglalkozik és már velem sem játszik. Pedig régen olyan sokat játszottunk együtt. Bárcsak ne vették volna meg anyáék neki- sóhajt.
A kislány a számítógép asztalra teszi a babát, majd törölgetni kezdi a kicsorduló könnyeket a szeméből. Hirtelen benyit az anyukája.
Anyuka:- Gyere már Anna! Elkésünk az óvodából- mondja és közben megfogja a kislány kezét.
Annuska nem örül az indulásnak és ellenkezni próbál.
Annuska:- Nem akarok menni- kiáltja dacolva, majd kihúzza a kezét az anyjáéból.
Anyuka nagyon mérges lesz, nem is próbál beszélni a lánnyal, egyből alaposan elfenekeli és kirángatja a szobából. Azt sem hagyja neki, hogy a kedvenc babáját magával vigye. A játékok lassan újra felkelnek.
Gumi sárkány:- Micsoda mázli! Épp veled akartunk beszélni- mondja a tündérnek.
Hirtelen világosság lesz a baba körül és egy pillanat alatt ember nagyságúvá válik. A haja fekete és kontyba van kötve. Kerek szemüveget visel és szürke hosszú ruhát, a szárnyai kissé gyűröttek. A kezében egy varázspálcát tart. Szomorúan sóhajt egyet:
Tereza:- Jajj szegény Annuskám, mindig kikap, ha nem akar indulni. Pedig csak fáradt még szegény, de ti miért akartok velem beszélni?
Szuperhős figura:- Szeretnénk tenni valamit Janikáért, hogy ne a számítógép legyen a mindene.
Plüss Maci:- A focilabda mesélte, hogy te a játéktanácsnak dolgoztál. Abban bízunk ismersz valamilyen módszert, amivel elérhetnénk a célunkat.
Tereza:- Nem szívesen emlékszem vissza azokra az időkre. Kiválóan végeztem a munkám és mégis lecseréltek egy divatosabb cicababára- mondja durcásan.
Gumi sárkány:- Pedig te is nagyon divatos vagy- tüsszent.
A tündér baba mosolyog, örömmel fogadja a bókot.
Tereza:- Hát… igazán így gondolod?
Gumi sárkány:- Pe-pe-persze- mondja tüsszentve.
Tereza:- Tudjátok, a munkámat szívesen csináltam. Szerettem új játékokkal találkozni. Rengeteg történetet hallottam és sok-sok problémát segítettem megoldani a tanácsnak. El sem hinnétek mennyi minden történik a világban- mondja ábrándozva.
Plüss maci:- Akkor tudsz valamit a mi problémánkra is?- kérdezi izgatottan.
Tereza:- Éppenséggel tudok. Találkoztam már hasonló esettel. Nincs más dolgotok, mint elmenni a tanácshoz és elmondani a problémátokat. Ők majd értesítik az álom manókat. Általában ők az illetékesek a hasonló ügyekben.
Szuperhős figura:- Az álom manók mit fognak tenni?
Tereza:- Álomport fújnak majd a fiúra. Nem akármilyen álomport ám, hanem varázsálomport. Olyan lesz az álma mint, ha a valóságban járna és közben olyan akadályokon kell átjutnia, amikből tanulhat.
Szuperhős figura:- Ez, hogyan segít rajtunk?
Tereza:- Úgy, hogy az álmaiban ti is benne lehettek. Ti lesztek a segítői, akik megmutatják a helyes utat neki. Csakis így jöhet rá, mik is a fontos dolgok az életben.
Öreg dömper:- A szüleire is ráférne egy fújás- mondja morgolódva.
Tereza:- Bizony rá, de külön kérvényeznetek kell, hogy a szülőkkel is foglalkozzanak.
Plüss maci:- Rendben, akkor induljunk mihamarabb. Ne vesztegessük a drága időt.
Gumi sárkány:- Amit ma megtehetsz, ne halazd ho-ho-ho- hapcizik egyet- holnapra- mondja miközben az orrát dörzsöli.
Tereza a falhoz sétál és elővesz egy varázs krétát a ruhája alól. Lassan egy ajtó formát rajzol a falra.
Tereza:- A leggyorsabb út, ami a tanácshoz vezet- mondja mosolyogva.
A maci odasiet és megnézi az ajtót. Tereza a kezébe nyomja a krétát.
Tereza:- Ez tündér kréta, csak rajzolj egy ajtót a falra és az oda nyílik, ahová menni akarsz, de kérem majd vissza!
Plüss maci:- Köszönöm.
A hatalmas maci megtolja az ajtót, de mielőtt átmenne rajta hátra fordul és megkérdezi a többieket:
Plüss maci:- Na ki jön velem?
Szuperhős figura:- Szuper srác segít a bajban-kiáltja, miközben egyik keze az égre mutat, a másikkal pedig a csípőjén támaszkodik.
Gumi sárkány:- Már megint pózol- gúnyolódik.
Szuperhős figura:- Ez a védjegyem! Ennek köszönhető a hatalmas eladási számom.
Öreg dömper:- Ezek a mai fiatalok!
A szuperhős csak von egyet a vállán, majd a maci után siet. Lassan mindketten átbújnak az ajtón. A többiek elvonulnak.
2.    felvonás
Helyszín: A játéktanács irodája. Az ajtó egy világos irodába vezet, ahol egy íróasztal mögött egy hosszú szőke hajú, divatos, rózsaszín és kék ruhába bújt Barbi baba fogadja a játékokat. Körben a szobában több játék várakozik. Van ott plüss nyuszi, akiből itt-ott kiáll a tömés és az egyik füle le van tépve, van kopaszra nyírt Barbi baba és fejetlen póni is. Ki ülve, ki állva. Az íróasztal mellett egy ajtó van. Mögötte a tanács irodája. Körben ülnek a tagok és meghallgatják az érkező játékok panaszait. A tanácstagok mind más játék figurák. Öten vannak, az első gumi kacsa, a második egy ken baba, a harmadik dobókocka, a negyedik fa pillangó és az utolsó egy bohóc.
Amint a maci és a szuper hős belépnek a Barbi kedvesen fogadja őket.
Szuperhős figura:- Tényleg divatos cicababa- súgja a macinak.
Plüss maci:- Psszt-csitítja barátját, hiszen a Barbi már előttük állt.
Barbi baba:- Miben segíthetek nektek? Talán panaszotok van? A gazdátok letépte valamelyik testrészeteket?- kérdezte miközben alaposan végig mérte őket-Hmm. Nem látok hiányt, akkor esetleg a kutyájának engedi, hogy játsszon veletek?- tovább szemlélődött- Á nem, nem úgy néztek ki.
Plüss maci:- Esetleg elmondhatnánk?- vágott közbe.
Barbi baba:- Magamtól is rákérdeztem volna- mondta sértődötten.
A maci és a szuperhős egymásra néztek. A szuperhős felhúzza a vállait, majd így szól:
Szuperhős figura:- Milyen szép, divatos ma drága hölgyem!
Barbi baba:- Minden nap az vagyok- feleli elégedetten, majd mosolyog- Szóval miben segíthetek?
Plüss maci:- Azért jöttünk, mert a gazdánk már nem játszik velünk, pedig még olyan fiatal. Egész nap csak a számítógép előtt ül és azon játszik. Semmi más nem érdekli. A szülei helytelenül kezelik és gyakran ki is kap a kishúgával együtt. Szeretnénk, ha segítene a tanács, hogy egymásra találjanak és rá jöjjenek, mi az élet igazi értéke.
Barbi baba:- Milyen szép kívánság. Manapság egyre gyakoribb ez a probléma, egyre többen fordulnak hozzánk e miatt. Ma sem ti vagytok az elsők- majd a sarokba mutat, ahol már várakozik egy plüss maci és két kis autó.- Kaptok egy sor számot- mondja és az asztalához siet.
A sor hosszú, a két játék végig néz a többi várakozón.
Szuperhős figura:- Szívesen nézek egész nap egy ilyen csodaszép divatos hölgyet, de…,-gondolkodik- ha hamar végezhetnék talán még elmehetnék, hogy vegyek neki valami igazán szép meglepetés ajándékot- mondja miközben kacéran pislog a barbira és megsimogatja az arcát.
A barbi az asztalára visszateszi az elővett sorszámot.
Barbi baba:- ilyen kedves játékok még sem állhatnak itt egész nap, várjatok egy percet- mondja, majd be siet a tanácshoz.
A tanácsnál épp egy kopaszra nyírt baba siránkozik a csodaszép haja miatt.
Gumi kacsa:- Gyakori eset. A kislányok imádnak fodrászosat játszani.
A titkárnő érkezése szinte örömmel tölti el a tanács tagokat. Kissé unják már a baba nyafogását.
Ken:- Gyere kedves, mond mi hírt hoztál.
Barbi baba:- Van itt két játék, akiknek az ügye nem bír halasztást. Nagyon fontos-mondja bólogatva.
Bohóc:- Akkor hát, jöjjenek, maga kedves pedig szokja meg az új frizuráját, nem a hajnövekedős szériából való- nevet.
A kopasz baba mérgesen ront ki:- nem igazság- kiáltja. Távozása közben fellöki az ajtóban várakozó plüss macit is. A nyitott ajtón a barbi kiint a két játéknak, hogy jöhetnek. A plüss maci és barátja lassan bekukkant az ajtón, majd kissé zavarban sétál be.
Plüss maci:- üdv.
Szuperhős figura:- Helló.
A tanácstagok csak a fejükkel biccentenek vissza. A barbi kimegy.
Bohóc:- Mi az a fontos panasz? Hiányzik valamitekből egy arasz?- neveti.
A két játék egymásra néz, nem értik a viccet. Vállat vonnak és el kezdik mesélni miért jöttek.
Plüss maci:- A kis gazdánk már nem játszik velünk, pedig még csak kilenc éves. Egész nap a számítógép előtt ül és azon játszik. Semmi más nem érdekli. A szülei helytelenül kezelik és gyakran ki is kap a kishúgával együtt. Szeretnénk, hogy helyre rázódjanak mindannyian. Szeretnénk, ha a fiú nem csak a géppel játszana, hanem velünk is és azt is, hogy a szüleivel jobb legyen a viszonya.
Pillangó:- Ez volt olyan sürgős?
Szuperhős figura:- Nekünk az!
Pillangó:- Hát legyen. Barbi- kiállt.
Barbi benéz az ajtón.
Barbi baba:- Igen?
Pillangó:- Hívd az álom manókat, újabb munkát kapnak.
Barbi baba:- Máris-feleli, majd kimegy telefonálni.
Ken:- Az álom manók tudják a dolguk.
Dobó kocka:- A varázs álompor, majd emlékeztet mindenkit a fontos dolgokra.
Bohóc:- Persze csak álmukban, hogy mennyire hatott, az majd ébren kiderül- nevet.
Gumikacsa:- Menjetek haza és várjátok a manókat. Jöhet a következő!
A maci és a szuperhős figura lassan az ajtó felé indulnak. Amint a hatalmas plüss a kilincshez nyúlna, hirtelen egy fejetlen póni ront be mérgesen.
Fejetlen póni:- Panaszt teszek, elegem van. Ez a neveletlen kölyök már hatodjára tépi le a fejem! Mit tegyek, hogy végre másik gazdát kaphassak?
A maci és a szuper hős meghökkenve állnak és nézik az elégedetlen játékot. A bohóc feláll és gyengéd kézmozdulattal jelzi nekik, hogy távozzanak. Gyorsan így is tesznek. Kifelé menet a barbi mosolyogva int nekik.
Barbi baba:- Gyertek, néhány nyomtatvány alá kellene írnotok- mondja miközben az asztalra tesz egy kupac papírt.
A maci és a szuper srác oda sétálnak.
Barbi baba:- Melyikőtök írja alá?
Szuperhős figura:- Én az erő vagyok, ő a szép író-mondja és a macira mutat, miközben vagányan az asztalra könyököl.
A barbi biccent egyet és a tollat a macinak adja, majd sorba elé teszi a papírokat és mutatja hol kell aláírni.
Barbi baba:- Ezen az áll, hogy panaszt adtatok le…ezen külön kérvényezitek a szülők elbűvölését…ezen igazoljátok, hogy elfogadjátok a tanács határozatát…ezen pedig igazoljátok, hogy a korábban regisztrált lakcímetek nem változott. Ennyi lenne most már mehettek is. Az álom manók éjjel fognak érkezni, amint a család elaludt. Sok sikert.
Plüss maci:- Köszönjük és viszlát, további jó napot- mondja miközben elfelé sétál.
A barbi baba mosolyogva integet és puszit dob a szuperhősnek.
Szuperhős vissza integet, majd oda súg a macinak, aki közben épp ajtót rajzol a falra.
Szuperhős figura:- Te, remélem ez nem vette komolyan, hogy majd veszek neki valami ajándékot.
A maci óvatosan hátra néz, látja, ahogyan a barbi még mindig mosolyogva integet.
Plüss maci:- Szerintem már azt is elképzelte, hogy feleségül veszed- mondja nevetve.
Szuperhős figura:- Mi? Feleségül?- hökken fel, majd visszanéz és végig néz a babán- Hát, talán nem is lenne rossz asszony belőle- nevet.
Az ajtó elkészül és a két játék átlép rajta.
3.    felvonás
Helyszín, újra a fiú szobája. A tündér baba az asztalon ül, a többi játék szerte a szobában hever és várakoznak. A gumi sárkány kissé ideges, hiszen hamarosan haza jön a kis gazdájuk az iskolából és a barátai még nem tértek vissza. Ő az egyetlen, aki fel- alá járkál a szoba közepén.
Gumi sárkány:- Mikor jönnek már vissza? Mindjárt itthon lesz Janika, akkor hogyan fognak észrevétlenül bejönni?
Öreg dömper:- Ezek a mai fiatalok! Nem erényük a türelem- sóhajtja.
Gumi sárkány:- Türelem? Mégis, hogyan lehetnék türelmes ebben a feszült várakozá-á-á-á- tüsszent-sban.
A dömper csak a fejét rázza. Hirtelen megnyílik a falon egy ajtó és betoppan rajta a maci és a szuper hős. Az összes játék izgatottan pattan fel és eléjük rohan. Tereza a kezét tartja.
Tereza:- Most már kérem a krétám.
Plüss maci:- Tessék itt van, köszönöm, hogy segítettél.
Gumi sárkány:- Mondjátok már mi volt!
Plüss maci:- Este jönnek az álom manók és varázsporral fogják, elvarázsolni az egész család álmát, hogy míg alszanak, meglássák a helyes utat. Mi pedig segítünk nekik megtalálni.
Foci labda:- Hogy érted, azt hogy mi segítünk megtalálni?
Szuperhős figura:- Mi is ott lehetünk az álmaikban.
Ajtó csapódás hangja hallatszik. Hazajött valaki. A léptek szaporán a szoba felé közelednek. A játékok gyorsan a helyükre sietnek és mozdulatlanná válnak. A tündér baba is vissza változik kicsi játékká. Az ajtó hirtelen kinyílik és Janika rohan be rajta. A táskáját még az ajtóban eldobja. Első útja a számítógéphez vezet. Bekapcsolja. Meglátja kishúga babáját az asztalán.
Janika:- Ez meg mit keres itt?- kérdi, majd a háta mögé dobja.- Végre Péntek! Ma egész hajnalig játszhatom.
Az ajtó újra kinyílik, Annuska lassan besétál rajta. Meglátja a babát a földön. Lassan lehajol és fölveszi.
Annuska:- Miért dobtad ide a babámat?
Janika:- Mit keresett a szobámban?- kérdezi vissza mérgesen.
Annuska:- Azért maradt itt, mert anya elrángatott az oviba és nem hagyta, hogy visszajöjjek érte- feleli megszeppenve a kislány.
Janika:- Na és te mit kerestél a szobámban reggel? Ez nem a te szobád- kiáltja.
Annuska:- Csak megmutattam Terezának, azt a csúnya gépet, amivel egész nap játszol!- kiáltja.
Janika: Remélem nem nyúltál hozzá?- kérdezi mérgesen, közben feláll és a húga elé áll. Az ujját fenyegetően a kislány elé emeli.
Annuska:- Nem, de utálom és bárcsak tönkremenne, mert mióta meg van sose játszol velem és undok vagy!- kiáltja dacosan, majd mérgesen kirohan a szobából, kezében a babával.
Janika vállat von.
Janika:- Hülye kis pisis- motyogja.
Nem törődve a sértett kis testvérével visszaül a gép elé és már indítja is a játékot.
Janika:- Na végre mehetek új támadásokat tanulni, de előbb vennem kell teleportáló tekercseket, mert elhasználtam mindet tegnap este. Azután irány Gavarellia főtere, ahol Gajun mestertől megtanulhatom az új dolgokat.
Janika boldogan dörzsölgetni kezdi a kezeit örömében. Hirtelen megcsörren a telefonja. A fiú felveszi.
Janika:- Szia Olivér, épp most akartam rád írni, hogy vagyok. Gyere fel te is és keressünk valami jó kis főellenséget, csak előbb még tanulok egy kicsit… ok szia.
Nemsokára az anyukája kopog az ajtón.
Anyuka:- Gyere vacsizni.
Janika:- Majd később, tanulok!
Anyuka:- Ok, tanulj csak, de azért egyél mielőtt lefekszel, a kedvenced van.
Janika:- Szuper már csak a teleport kaput kell megtalálnom, hol is van ebben a városban?
Janika pötyögni kezd a gépén és felteszi a fülhallgatóját is. Olivérrel beszélget.
Janika:- Bocs, hogy tegnap eltűntem, apám bejött és letiltott a gépről…Tényleg, esküszöl mindannyian meghaltatok…sajnálom én maradtam volna még segíteni, de apám kikapcsolta szó nélkül és az ágyba zavart…ma próbáljuk meg leverni megint?…ok, most úgy is hétvége van, nem  hiszem, hogy piszkálni fog…Figyu megyek kajolok valamit, mert piszok éhes vagyok, aztán gyorsan zuhanyzok egyet és jövök, sietek.
Janika felpattan a székről, a fülhallgatót az asztalra teszi és kisiet a szobából. A plüss maci gyorsan fel is áll.
Plüss maci:- ideje volt már, hogy kimenjen.
Gumi sárkány:- Kezdtem azt hinni, hogy megint a gép előtt akar enni.
Szuperhős figura:- Ááá én tudtam, hogy ma kimegy- legyint.- Az anyukája currys sült csirkéjének sosem tud ellenállni, azt mindig rendesen eszi meg- nagyot szippant a levegőbe és sóhajt egyet.- Ide érzem a finom illatát. Ilyenkor mindig azt kívánom, bárcsak nekem is lenne gyomrom- mondja miközben a hasát dörzsöli.
Öreg dömper:- Á ezek a mai fiatalok. Bárcsakozás nélkül már meg sem tudsz lenni.” Bárcsak számítógépes karakter lehetnék, bárcsak lenne gyomrom”-idézi gúnyosan.- Inkább örülnél neki, hogy szuperhős figura vagy és nem egy rozoga, vén játék.
Szuperhős figura:- Te pedig zsörtölődés nélkül nem tudsz meglenni, neked talán sosem voltak vágyaid?
Az öreg dömper szomorúan lehajtja a fejét.
Öreg dömper:- Voltak- sóhajtja,- de sosem váltak valóra és már nem is fognak.
Az öreg szomorúan vissza gurult a helyére és nem is szól a többiekhez.
Gumi sárkány:- Na most jól megbántottad- hapcizik egyet hatalmasat, majd ő is elkullog.
Szuperhős figura:- Még, hogy én őt? Ő kezdte- mondja, majd leül a maci mellé.
Plüss maci:- Hagyd már, öreg és kopott. Neki is csak az fáj, ami mindannyiunknak, hogy Janika nem törődik velünk.
Szuperhős:- Akkor sem értem, miért engem piszkál, miért baj, hogy vannak vágyaim?
Plüss maci:- Nem baj, hogy vannak vágyaid. Sőt inkább az a baj, hogy neki is vannak, vagy voltak, de sosem váltak valóra. Talán csak a csalódástól akar megkímélni.
Szuperhős figura:- Miféle csalódástól, hiszen tudom én, hogy gyomrom nem lehet már, játék vagyok. Csupán jó lenne.
Plüss maci:- Alig várom, hogy elaludjon mindenki.
Szuperhős figura:- Izgulsz?
Plüss maci:- Persze. Te talán nem?
Szuperhős figura:- Hát, nem is tudom. Talán egy kicsit.
Foci labda:- Mi lesz, ha nem sikerül?
Plüss maci:- Ugyan már, legyél kicsit pozitívabb. Bízzunk a sikerben.
Gumi sárkány:- Mégis mit fogunk mi csinálni az álom világban?
Plüss maci:- Segítünk Janikának ráébredni, hogy van világ a számítógépen kívül is.
Gumi sárkány:- Aha, de még mindig nem értem, hogyan tesszük ezt meg.
Szuperhős figura:- Majd kitalálunk valamit, hiszen azt sem tudjuk miben kell segítenünk neki.
Gumi sárkány:- Biztos, hogy jó ötlet volt ez?
Plüss maci:- Ne kételkedj, ha már elkezdünk valamit legalább mi higgyünk a sikerében. Különben, hogy várhatná el bárki, hogy sikerrel járunk.
A gumi sárkány tüsszent egyet. Újra siető léptek hangja rázza fel a szobát. Janika beront az ajtón és lehuppan a székre, a gép elé. Felteszi a fülesét és folytatja a játékot.
Janika:- Itt vagyok, visszajöttem…én most Gavarrelliában vagyok, most tanultam új támadásokat…ok, akkor találkozzunk Purella főterén.
Szuperhős figura:- Ez szerintem sosem fog elaludni- súgja a macinak.
Plüss maci:- Psszt még meghalja.
Szuperhős figura:- Ugyan! A fejemet rá, hogy észre se venné azt sem, ha a háta mögött ugrálnék!
Plüss maci:- Megőrültél? A tanács beolvasztat mérgében, ha mégis észre vesz.
Gumi sárkány:- Én állom a fogadást!
Plüss maci:- Sárkány- csitítja.
Öreg dömper:- Ez már valami, ez már nekem is tetszik. Ugrálj csak a háta mögött, ha tényleg nem vesz észre, akkor egy teljes napig miénk a fejed!
Plüss maci:- Ti nem vagytok magatoknál! Mégis mit kezdenétek a fejével egy napig?
Gumi sárkány:- Tarthatnánk röplabda versenyt, míg Janika suliban van- nevet.
Szuperhős figura:- Ez nem is rossz ötlet.
Plüss maci:- A te fejed lenne a labda- mondja meghökkenve.
Szuperhős figura:- És? Tök jó lenne. Na figyeljétek!
A szuperhős figura lassan föláll és a fiú mögé oson. Hátra néz a többiekre. A sárkány izgatottan bólogat, míg a maci levegőt sem mer venni félelmében. A szuper srác a fiú felé fordul.
Janika:- A hátam mögött állsz?
A játék hős megtorpan egy pillanatra. Egyik lábát felhúzza és a kezét az arca elé emeli ijedtében.
Janika:- Nem látlak, ja új karival vagy? Jól néz ki, mikor csináltad?
A szuper figura megnyugszik. Óvatosan ugrálni kezd a fiú mögött. A kezeit jobbra, balra lóbálja. Közben táncolni kezd.
Janika: Meddig ugrálsz még itt mögöttem?
A szuper figura megint megijed és összehúzza magát.
Janika:- Menjünk már keressünk egy főellenséget.
A játék ismét megnyugszik. Hátra fordul és a hüvelyk ujját mutogatja a többieknek. Amint visszafordul, Janika hátra néz. A szuper hős gyorsan az ellenkező irányba húzódik. A fiú abba az irányba is elnéz, de a szuper hős gyorsan a másik irányba bújik, közben a körmeit rágja.
Janika:- Mehetünk.
A szuperhős most már gyorsan leül, vissza a helyére.
Szuperhős figura:- Látjátok, megmondtam- dicsekszik.
Plüss maci:- Nagyszerű- mondja a fejét rázva.- Bár nem értem, miért örülsz annyira annak, hogy a te fejed lesz a labda egy napig.
Szuperhős figura:- Legalább lesz mivel játszani- mondja vállat vonva.
Janika:- Találtam egyet, ennek csak 500 egység az élete, nem valami erős, de kezdetnek jó lesz.
Szuperhős figura:- Te sárkány, fogadjunk, hogy nem mersz a háta mögé állni és táncolni egyet.
Gumi sárkány:- Miért tennék ilyet?
Szuperhős figura:- Mert akkor két napig játszhatnátok a fejemmel, de ha nem mered, akkor egyet sem.
Öreg dömper:- Nem ér ilyen aljas trükkel visszatáncolni, már fogadtunk.
Gumi sárkány:- Igen, így van. Elég nekünk egy nap is.
A plüss maci csak a fejét rázza és halkan nevet. A szuper hős csap egyet a levegőbe.
Szuperhős figura:- A manóba.
Janika hirtelen feláll és leveszi a fülhallgatóját. A játékok meg sem moccannak. A fiú körbe sétál a szobában és szétnéz.
Janika:- Annus?- kérdi kissé megilletődve, majd vállat von és visszaül.- Egy pillanatra úgy hallottam, mint ha beszélne valaki mögöttem. Hátborzogató, de nincs itt senki. Biztos a kishúgom szórakozik- mondja a mikrofonba.
Plüss maci:- Látod, mondtam én, hogy hallja- súgta a szuperhősnek.
Janika megint hátra fordul. A szemeivel ijedten kémlel körbe.
Janika:- Mióta levettem a játékról a zenét olyan mint, ha mögöttem beszélgetne valaki-mondja a barátjának.- talán nem aludtam ki magam eléggé az este…dehogy fekszem le korábban…kezdhetjük persze…hogyhogy?…Ne már most tényleg színházba mész? Akkor ezt leverjük és nem leszel már többet ma?…kár, de akkor talán jobb, ha én is hamarabb fekszek le és akkor holnap hajnalig nyomhatjuk.
Szuperhős figura:- Ez az!
Plüss maci:- Pszt.
Janika serényen kattog az egérrel. A szoba egyre sötétebb. A fali óra kis mutatója egyre közelebb kerül a nyolcashoz.
Janika:- Jól van ez meg van, könnyen ment, de mondtam, hogy gyenge. Neked dobott valami jót?.. Nekem is csak egy fegyver erősítő tekercset adott…jól van menj csak, jó mulatást.
Lassan leveszi a fejéről a fülhallgatót, ásít egy nagyot.
Janika:- Istenem, de fáradt vagyok, összeakadnak a szemeim is. Majd holnap folytatom- mondja és kikapcsolja a gépet.
Lassan az ágyához ballag és úgy, ahogy van belehuppan. Néhány perc és már alszik is. A maci feláll és oda oson. Óvatosan a fiúra néz és megbökdösi kicsit.
Gumi sárkány:- Megőrültél, még felkel!
Plüss maci:- Csecsemő kora óta nem láttam így elaludni, itt valami nem stimmel- mondja aggódva.
Hirtelen egy manó jön elő az ágy mellől. Sötét kék kezeslábast visel, a derekán egy széles övvel. A fején sötét kék sapka van. A szemei alá két-két fekete csík van rajzolva. Óvatosan szétnéz a szobában, majd int egyet és még két ugyanilyen manó jön elő a semmiből.
Plüss maci:- Ti lennétek az álom manók?
Első manó:- Igen mi vagyunk azok.
Szuperhős figura:- Nem akarok tolakodó lenni, de úgy néztek mint egy csapat betörő!
Második manó:- Mit gondolsz a betörők, kiktől lopták a ruha ötletet? Azt hiszik, láthatatlanok lesznek, mint mi, ha hasonlóan öltöznek.
Gumi sárkány:- Az meg hogy lehet, hiszen az emberek nem láthatnak meg minket.
Első manó:- Volt már néhány afférunk a felnőttekkel, akire nem sikerül felejtő port fújnunk, azt békén hagyjuk. Úgysem hisz neki senki- nevetnek.
Második manó:- Na ne húzzuk az időt, ha már elaltattuk gyorsan csináljuk a többit is.
Plüss maci:- Szóval ti voltatok? Tudtam, hogy valami nem stimmel. Janika nem szokott így elaludni.
Első manó:- Mégis mit gondoltál? Azt hitted itt állunk majd egész hajnalig, mire végre ez a kis tökmag hajlandó lefeküdni? Nem lett volna ideje álmodni sem!
Második manó:- Elég a fecsegésből, az éjszaka hamar elmúlik és nekik még sokat kell álmodniuk. Én megyek a szülőkhöz.
Harmadik manó:- enyém a kislány.
Első manó:- Ezek szerint én maradok itt.
Egyszerre a három manó összeteszi a bal kezét és így kiáltanak:- Álomra fel! Ezután mindegyik megy a maga dolgára.
Az első manó Janika szobáját kezdi vizsgálni. Köreb néz a polcokon, az asztalon, mindenhol.
Szuperhős figura:- Nekem gyanús ez a fickó! Mit keresgél itt, ha egyszer álom manó. Biztosan tolvaj- mondja a macinak.
Plüss maci:- Biztos meg van az oka rá.
Gumi sárkány:- Milyen oka lehetne a kutakodásra?
Plüss maci:- Jól van megkérdezem- a plüss maci odasétál a manó mellé és faggatni kezdi.- Mondd mégis mit keresel?
Első manó:- Bármit, ami a negatív kisugárzásával zavarhatná a gyermek álmát.
Szuperhős:- Negatív kisugárzás- nevet- Az itt csak neked van, mert fölöttébb gyanús amit művelsz.
A manó felvesz egy követ a polcról és mérgesen a szuperhős elé áll. A követ az orra elé dugja és így szól:
Első manó:- Na figyelj szuperhősöcske. Én dolgozom és a munkámnak vannak szabályai. Például az, hogy át kell vizsgálnom a szobát, mert lehetnek olyan dolgok, amik zavarják a nyugodt álmot. Ilyen például ez a kő is, ha nem hiszel a negatív energiákban olvass el, egy feng shui könyvet- mondja majd odébb áll és folytatja a munkáját. A követ egy dobozkába teszi és visszarakja a polcra.
A szuperhős duzzogva figyeli tovább. A manó befejezi a keresgélést és a fiú ágyához lép. Az övéhez nyúl és elővesz egy kis tasakot alóla. Belenyúl és kivesz egy csipet varázs álomport belőle. A játékok aggódva és érdeklődve figyelik, mit művel. Lassan kinyújtja a tenyerét a fiúcska arca előtt és ráfújja a varázsport.
Első manó:- Szép álmokat kislegény.- Ezután a játékok felé fordul.- Hárman mehettek be az álmába. Három feladat vár majd rá, de minden feladatnál csak egyikőtök segíthet neki.
A manó alaposan körbe nézett a játékokon.
Gumi sárkány:- Most mégis mit méregetsz minket?
Első manó:- Tudod a varázsálomport személyre szabva keverték ki a játéktanács tündérei. Belekavarták a feladatokat is, amikhez meghagyták milyen játékot válasszak. Elég nehéz döntés. Nem épp ilyen játékokat képzeltem el.- Gondolkodik.- Megvan. A maci, a szuperhős és a dömper mennek.
Gumi sárkány:- Ez nem igazság. Én miért nem mehetek?
Első manó:- Éppenséggel mehetnél, de csak három feladat van. Viszont, ha nagyon akarsz a szülők álmában benne lehetsz.
A gumi sárkánynak felcsillan a szeme.
Gumi sárkány:- Szuper- mondja a mancsait dörzsölgetve.
A manó még egy marék álomport vesz elő és a játékokra fújja. Azok szépen lassan a földre esnek és álomba zuhannak. Kivéve a sárkányt.
Gumi sárkány:- Hé velem mi lesz?
Első manó:- Ez a Janika személyre szabott varázspora volt. A szülőké a társamnál van, gyere kikísérlek hozzá- mondja és közben az ajtó felé indul, a sárkányba karolva. Kimennek.
4.    felvonás
A helyszín egy erdő, reggel van. Janika az ágyában alszik az egyik fa tövében. Körülötte három érdekes külsejű élőlény sétálgat. Vékony karjuk és lábuk van, viszont a pocakjuk nagy és kerek. A fejük pedig annál is nagyobb. Olyanok akár a csupasz majmok, csak nagyobbak. Az egyikük felugrik a fiú ágyára, majd le róla. Janika felriad. Körülnéz.
Janika:- Hol vagyok?- kérdezi, majd lassan felül és a szemeit dörzsölgeti.
A furcsa nagyfejű lények fel-alá sétálnak. Nem szólnak semmit. Janika lassan feláll.
Janika:- Ezek Omárok?- kérdi meglepetten- A hajnalkorban lennék? Hogyan kerültem ide?
Hirtelen egy tündér lány sétál elő a fák mögül. Hosszú hófehér haja van, amit egy csillogó fém csat fog hátra. A ruhája ragyogóan fehér, hosszú ujjú, köntösre emlékeztet.
Janika:- Ki vagy te?
Tündér:- Én vagyok Natalia mester. Az erdei templom főpapnője. Én segítek a hozzád hasonló kezdőknek tovább jutni a hajnalkor világában.
Janika:- Hajnalkor? Valóban ott lennék? Hogyan kerültem ide? Á ez biztos csak egy álom! Megtennéd, hogy belém csípsz?
Natalia mester:- Csípjelek meg?
Janika:- Igen, attól felébredek- mondja, közben tartja a karját a tündér felé.
A tündér mester egy hatalmasat csíp a fiú karjába. Janika visítva odébb ugrik.
Janika:- Jajj ez fájt.
Natalia mester:- Most miért panaszkodsz? Te kértél rá.
Janika: Akkor ez valóban a valóság lenne?
Natalia mester:- Nem számít hol vagy! Okkal vagy itt. El kell jutnod Cassandriába.
Janika:- Miért kell oda jutnom?
Natalia mester:- Ott vár az életed igazi értelme, de vigyázz, ha rossz úton mész, akkor az árny városba jutsz. Ott pedig csak hamis boldogságot találsz. Elveszel és az árnyak örökre elnyelnek.
Janika:- Mégis merre van ez a város és honnan tudhatnám, hogy melyik a jó út?
Natalia mester:- Ezt nem mondhatom el neked. Viszont itt egy tőr, amire szükséged lehet-lassan elővesz egy csillogó markolatú apró tőrt a ruhája alól és a fiú felé tartja.
Janika elveszi.
Janika:- Hű az anyját, egy tünde tőr. Pont, mint a kalandor karakterem c szintű tőre. Mit rejtegetsz még a ruhád alatt? Páncélt nem kapok?
Natalia mester:- Amire szükséged lesz útközben megleled- mondja a tündér higgadt hangon, majd a körülöttük sétálgató lényekre mutat.- Ezeknél a lényeknél gyakran van hegyikristály, ha megszerzel hármat és elviszed a közeli városba Amáriónak, akkor cserébe adni fog neked egy térképet, ami Cassandriába vezet.
Janika a lényekre néz, majd vissza a tündérre, aki már el is tűnt a fák között.
Janika:- Még lett volna kérdésem- kiáltja utána.- Mindegy,- a kezében lévő tőrre néz és közben, arra gondol, hogyan juthatott az számítógépes játékban azokhoz a tárgyakhoz, amik szörnyeknél voltak.- csak meg kell ölnöm őket és akkor kidobják majd a kristályokat.- mondja elégedetten.
Megragadj a tőrt és az egyik lény felé indul, hatalmas harci kiáltással. Hirtelen a plüss maci elő ugrik az egyik fa mögül és a fiúra ugrik. Mindketten a földre esnek.
Janika:- Szállj le rólam te dagadt medve.
Plüss maci:- Bocsáss meg, de nem hagyhattam, hogy bántsd szegény teremtést- mondja miközben feláll és leporolja magát.
A mancsát a fiúnak nyújtja, de ő ellöki és magától áll fel.
Janika:- Te vagy az Dörmi? Mit keresel te itt? Várjunk csak… te beszélsz?- kérdi meghökkenve.
Plüss maci, vagyis Dörmi:- Én vagyok-mondja lehajtott fejjel,- azért jöttem, hogy segítsek neked megtalálni a célod.
Janika:- Egyedül is megtalálom, csak meg kell ölnöm ezeket a szörnyeket és elvenni tőlük a kristályaikat. Aztán megkeresem Amáriót és odaadom neki őket, cserébe pedig kapok egy térképet, azon pedig simán eligazodom. Viszont hogy lehet, hogy élsz?
Dörmi:- Ez itt egy más fajta világ, azért élhetek, de miből gondolod, hogy bántanod kell őket ahhoz, hogy megkapd a kristályokat?
Janika:- Ugyan ez minden számítógépes játékban így van. Honnan tudod, hogy hol vagyunk és hogy kerültünk ide?
Dörmi:- Hosszú történet, majd elmesélem valamikor. Viszont ez nem egy játék, használd az eszed, ne tegyél olyat, amit később megbánhatnál!
Janika a fejét vakargatja és közben töpreng.
Janika:- Mégis mi mást kéne tennem? Kaptam egy tőrt is.
Dörmi:- Egy tört sokféle képen lehet használni.
Janika:- Jól van, ha ilyen okos vagy, akkor mondd meg te mit tennél?
Dörmi:- Mondjuk megkérdezném tőlük, hogy van e náluk kristály és ide adnák e?
Janika a fejét rázza.
Janika:- Kizárt, hogy ilyen egyszerű legyen- sóhajt.-Jól van, teszek egy próbát, de ha nem sikerül jön a jó öreg hajnalkori harcos módszer.
Janika odalép az egyik lényhez és megütögeti a vállát.
Janika:- Hello. Van nálad hegyikristály?
Nagy meglepetésére a fura kis lény megáll és ránéz, majd így szól:- van.
Janika:- Ideadnád nekem?
Fura lény:- Csak, ha válaszolsz egy kérdésemre!
Janika:- Simán és mi az?- kérdezi.
Fura lény:- Miért jó játszani?
Janika:- Mégis mivel?
Fura lény:- A játékokkal.
Janika:- Úgy érted a számítógépes játékokkal?
Fura lény:- Nem, hanem a rendes játékokkal.
Janika a macihoz fordul.
Janika:- Most erre mit kellene válaszolnom?
Dörmi:- Talán azt, hogy igazam volt.
Janika:- Jól van igazad volt, tényleg nem kellett bántani, de mit feleljek a kérdésre.
Dörmi:- Ennyire nem emlékszel már arra, hogy miért volt jó játszani velem?- kérdi szomorúan a maci.
Janika:- Szerettem veled játszani, mert nagy vagy és lehetett veled birkózni, olyan puha volt a bundád. Mindig azt képzeltem, hogy igazi vagy. Gyakran azt játszottam, hogy harci medve vagy és rajtad lovagolok a csatába, vagy porondmester voltam és te voltál az okos medvém, aki minden trükköt tudott.
A maci elérzékenyül és pityeregni kezd.
Dörmi:- Azok voltak ám a szép idők- mondja megszeppenve.
Janika:- Most miért sírsz?
Dörmi:- Mert már nem vagyok számodra egyik sem.
Janika:- Értem már, azért jó játszani a játékokkal, mert bármit elképzelhetünk és játék közben tanulhatunk is- mondja, miközben a lény felé fordul.
Fura lény:- Helyes válasz, cserébe adok neked két kristályt és egy cipőt, hogy ne mezítlábasan menj tovább.
Janika a lábára néz, pizsamában van és mezítláb. Elveszi a cipőt és a kristályokat, majd leül, hogy felhúzza a lábbelijét.
Janika:- Köszönöm- lassan feláll.- Pont jó, mint ha csak rám öntötték volna.
A fura kis lény vidáman tovább ugrál.
Dörmi:- Most kérdezd meg, azt a másikat is- mondja és a másik lényre mutat.
Janika odasiet és megáll előtte.
Másik lény:- Kristály kéne?
Janika:- Igen. Van nálad?
Másik lény:- Van egy.
Janika:- Odaadnád nekem?
Másik lény:- Mégis miért adnám?
Janika a macira néz, majd vissza és a vállait felhúzza.
Janika:- Szépen kértem- mondja kissé kételkedve a válasza helyességében.
Másik lény:- Lehet, hogy szépen kérted, de korábban bántani akartál minket!
Janika:- Nem, dehogy akartalak.
Másik lény:- Nem vagyok süket, hallottam.
Janika:- Ostoba voltam, sajnálom, azt hittem gonosz szörnyek vagytok és így vehetem el tőletek a kristályokat.
Másik lény:- Ezekért a kristályokért keményen megdolgoztunk és te csak úgy el akartad venni tőlünk, mert egy buta játékban így szokás.
Janika szóhoz sem jut. Ámul bámul a szavak hallatán.
Dörmi:- Figyelj! Janika nem olyan rossz fiú ám, mint hiszed. Kissé megtévesztette egy játék, amivel állandóan játszik, de most azért van itt, hogy mindent jóvá tegyen. Segítenél neki kérlek?
Másik lény:- Te rendes maci vagy, neked oda adnám, de nem te kérted!
Janika:- Kérlek add nekem a kristályod! Szükségem van rá.
Másik lény:- A macidnak helyén az esze, ezért oda adom, de csak egy feltétellel.
Janika:- Mi lenne az?
Másik lény:- Én megdolgoztam ezért a kristályért! Órákig ütögettem a falat a bányában, mire rátaláltam, ha meg akarod kapni, dolgozz meg te is érte!
Janika:- Dolgozzak?- kérdi meghökkenve.
Másik lény:- Igen, ahogy mondtam.
Janika:- Mégis hogyan?
A fura kis lény az egyik fához siet és az odvából elővesz egy tarisznyát. Janika elé áll és kinyitja azt. Három kő van benne, kiveszi és a fiúnak tartja.
Másik lény:- Itt van három ékkő.
Janika:- Ezek csak kövek-legyint.
Másik lény:- Jó hát akkor nincs miről beszélgetnünk- mondja és visszateszi a köveket a tarisznyába.
Dörmi:- Várj még, hiszen csak gyerek, adj neki egy kis segítséget.
Másik lény:- Hát jó-mondja és előveszi a köveket újra.- Mint mondtam, ez három ékkő.
Janika:- Ok, ékkő, ha te mondod!
Másik lény:- Nem hiszed, hogy többek, mint egyszerű sáros kövek, igaz?
Janika:- Nem úgy néznek ki.
Másik lény:- Nem is lesznek többek annál, ha nem szánsz időt arra, hogy jobban megismerd őket!
Janika:- Hogy ismerhetnék meg jobban néhány követ? Talán ezek is beszélnek?
Másik lény:- Ez lesz a feladatod. Ismerd meg őket és lásd meg bennük az ékköveket, ha sikerül tied a hegyikristályom.
Janika elveszi a három követ és leül szomorúan a földre. A lényecske a fa alá sétál és lefekszik aludni. A maci lassan a fiú mellé ül, aki épp a köveket forgatja a kezében.
Janika:- Mégis, hogyan ismerkedjek meg a kövekkel?
Dörmi:- A játékodban mit tennél?
Janika:- A hajnalkorban? Ott nem kell ilyesmiket csinálnom. Ott esetleg csak kő gólemek vannak, akiket le kell győznöm és adnak jó sok pontot, amitől fejlődöm, meg néha dobnak egy két varázsitalt is.
Dörmi:- Nem sok értelme lehet ennek a játéknak, ha nem tanulsz belőle semmit.
Janika felemeli a fejét.
Janika:- Ha azért jó játszani, mert szórakozva tanulhatunk belőle, akkor a hajnalkorral nem is jó játszani?
Dörmi:- Mégis egész nap a gép előtt ülsz.
Janika:- Csupán idő fecsérlés, igaz?
Dörmi:- Néha, ha már eleget játszottál, vagy tanultál és unatkozol, olyankor jó elütni vele az időt. Te viszont minden mást ütsz el a számítógép előtt ülve.
Janika:- Kimaradok az életből?
Dörmi:- Valami olyasmi. Nem az egészből, de sok mindenből igen.
Janika:- Kezdem érteni, miért kerültem ide, de hogy segít ez nekem a kövekkel?
Dörmi:- Ezzel is jól elütjük az időt.
Janika:- Vagy a köveket- mondja megvilágosodva.
Dörmi:- A köveket?- kérdi meglepetten, majd felugrik- Tényleg, üsd össze a köveket!
Janika rögvest el is kezd két követ egymáshoz ütögetni és láss csodát, amint a sáros kőréteg letörik az egyikről, alatta fényesen ragyogó drága követ pillant meg. Ámulva emeli fel, a nap csak úgy szikrázik rajta. Gyönyörű zöld színe van.
Janika:- Smaragd?- kérdi csodálkozva.
Dörmi:- Gyorsan a többit is.
Janika törni kezdi a többi követ is. A második alatt csodás kék, a harmadik alatt pedig szikrázó piros ékkő lapul. Janika a kezeiben tartja a három csodás követ és lassan a lényhez sétál vele.
Janika:- Ezt nézd! Sikerült. Megtaláltam az ékkövet a sáros kő alatt- mondja örömmelteli hangon.
A fura kis lény, lassan feltápászkodik és álmosan a fiúra néz. Megdörzsöli a szemeit, majd feláll és elveszei a köveket.
Másik lény:- Látod, én meg mondtam, hogy ezek ékkövek.
Janika:- Igazad volt, sajnálom, hogy kételkedtem.
Másik lény:- Azt tudod-e, hogy mi ebből a tanulság?
Janika:- Persze- feleli örömmel,- ha széttöröm a követ alatta drága követ találok.
Dörmi a homlokára csap, míg a fura kis lény a fejét rázza. Janika értetlenül nézi őket.
Másik lény:- Nem minden az, aminek látszik!
Janika:- Ezt most miért mondod? Talán nem ékkövek?
Dörmi ismét a homlokára csap, Janika értetlenül néz.
Másik lény:- Ez smaragd- mondja és felemeli a zöld követ,-ez zafír- mutatja a kéket,- ez pedig rubint- mondja a pirosra mutatva.- Mind a három, drágakő. Viszont csiszolatlanok, az azt jelenti, hogy egyszerű kő fedte őket. Első ránézésre értéktelen, koszos kő, de ha jobban megnézed és megtisztítod, akkor rájössz, hogy valójában értékes drágakő.
Janika:- Értem már. Nem szabad első ránézésre ítélnem igaz? Ezt azért csináltad, amiért elsőre bántani akartalak volna. Most már értem. Sajnálom.
Másik lény:- Az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó! Én pedig kristályt ígértem neked, ha elvégzed a feladatot, bár kissé nehezen ment. Tessék itt van- közben a fiú felé nyújtja a hiányzó kristályt.
Janika elveszi.
Janika:- Köszönöm!
Másik lény:- Nincs mit és ne feledd, amit tanultál ma.
Janika:- Azt hiszem sosem feledem.
A lényecske elégedetten mosolyog, majd elsétál. Janika elteszi a pizsamája zsebébe a köveket, majd a macira néz.
Janika:- Most mehetünk a városba,…de vajon merre van?
Dörmi:- Talán kövessük a táblát!
Janika:- Milyen táblát?
Dörmi:- Hát azt ott- mondja és az egyik fa alá mutat, ahol egy tábla lapul az ágak alatt.
Janika odamegy és elsepri az ágakat, elolvassa.
Janika:- Ezen az áll, hogy még 13 km-re van a legközelebbi város Damia.
Dörmi:- Gyalog kissé messze van.
Janika:- Mondd Dörmi, nem lennél újra az én hátas medvém?
Dörmi örömmel fogadja a kérést.
Dörmi:- Bármikor, szívesen lennék az. Na pattanj fel- feleli a maci, miközben négykézlábra ereszkedik, hogy a fiú felülhessen a hátára.
Janika a hátára pattan és futni kezd a fiúval a város irányába. Az erdő igen nagy, sokáig futkosnak még, mire kiérnek belőle.
5.    felvonás
A helyszín Damia városa, a piac tér. Egymás mellett vannak az üzletek. Az árusok a bolt előtt ülve kínálják a portékáikat. A tér közepén egy szökőkút van, de nincsen benne víz.
Dörmi és Janika a városba érnek. Lassan sétálnak be a piac térre.
Janika:- Hú a manóba, pont mint a vadászok falva a játékban- mondja, miközben ámulva néz körül.
Az emberek félnek a medvétől. Sikongatva bújnak el, ahová csak tudnak. Két katona a fiúhoz siet, ők a város őrei.
Egyik katona:- Tűnj innen te ronda medve.
Janika:- Tudod kit nevezz te rondának! Dörmi az én kedves mackóm, ne bántsátok.
Egyik katona:- Kedves mackó?- kérdi meglepve.
Másik katona:- A mi környékünkön csak vad medvék vannak.
Janika:- Ne ítéljetek első ránézésre! Dörmi nem vad, ő az én kedvenc plüss mackóm.
Dörmi:- Hello- mondja zavartan.
Egyik katona:- Hiszen ez beszél.
Dörmi:- Mit csodálkozol? A ti vad medvéitek talán nem beszélnek?
Egyik katona:- Nem szoktunk beszélgetni velük!
Másik katona:- Én beszéltem a múltkor egyel- neveti.- Könyörgött, hogy ne csináljak prémet a bundájából- gúnyolódott, nevetve.
Dörmi meghökkenve hallgatja a gúnyolódó férfiakat, de Janika nem hagyja annyiban.
Janika:- Elég legyen! Miért vagytok ilyen undokak olyan valakihez, akit nem is ismertek?
A két férfi egymásra néz, majd vállat vonva felelnek a fiúnak.
Másik katona:- Hiszen ez egy medve. Minden medve egy vadállat.
Janika:- Dörmi nem az!
Egyik katona:- Bármi legyen is a te kis házi mackód, ide nem jöhet. Az emberek félnek a medvéktől. Nem sétálhatsz csak úgy vele a városban.
Másik katona:- Talán, ha tennél rá egy szájkosarat és egy pórázt- mondja, miközben egy fonott kosarat hoz elő és a medve orrára próbálja.
Dörmi a fejét rázza, nem illik rá a kosár. Az emberek még mindig félve kukucskálnak.
Dörmi:- Jobb lesz, ha a városon kívül várlak meg- mondja szomorúan.
Janika:- Dörmi ne menj el, szükségem van a segítségedre.
Másik katona:- Még, hogy szükséged van egy medve segítségére?- nevet.
Egyik katona:- Mégis miben segíthet neked egy medve? Talán elvezet a méz árushoz?- nevet.
Másik katona:- Vagy a zöldségeshez málnáért- még jobban nevet, már a térdüket csapkodják.
Janika:- Az én medvém a világ legokosabb medvéje-mondja dühösen.- Segített nekem hegyikristályt szerezni és most is szükségem van rá, hogy megtaláljam Amáriót!
Egyik katona:- Amáriót keresed?
Janika:- Igen őt. Tudod hol találom?
Egyik katona:- Megmutatom neked, hol van a boltja, de csak akkor, ha medvédet kiküldöd a városból.
Janika szomorúan a medvére néz.
Dörmi:- Ne sajnálj, én már segítettem neked ott, ahol tudtam. Hidd el menni fog nélkülem is, csak higgy magadban! Na meg a régi barátaidban.
Dörmi gyorsan elrohan. Janika utána indulna, de az egyik katona megfogja a kezét.
Egyik katona:- Na gyere kölyök, elviszlek Amárióhoz.
Másik katona:- Ne aggódj a medvéd miatt, nincs vadászidény.
Az emberek újra előmerészkednek és folytatódik a piaci zsongás. A katonák egy kovácshoz vezetik a fiút. Magas, termetes ember. Tiszta izom. Bőr nadrágban és bőr kötényben veri a vasat. Kardot készít.
Egyik katona:- Amárió! Vendéget hoztunk-mondja a katona, majd előrébb löki a fiút, aztán elsétál a társával.
Amárió:- Mi szél hozott erre kislegény?
Janika:- Hoztam neked három hegyikristályt-feleli a fiú, miközben előveszi a zsebéből a köveket és a férfi felé tartja.
Amárió:- Szép darabok, mit szeretnél cserébe? Készítsek talán egy gyűrűt, vagy valami ékszert az édesanyádnak?
Janika:- Nem, én csak egy térképet szeretnék cserébe, ami elvezet Cassandriába.
Amárió:- Cassandriába? Az a világ másik végén van? Miért akarsz olyan messzire menni?- kérdi meglepve.
Janika:- Natalia mester mondta, hogy oda kell mennem, mert ott megtalálom az életem értelmét.
Amárió:- Áhh, szóval Natália.
Janika:- Ismered őt?
Amárió:- Natáliát mindenki ismeri, ő terelgeti a vándorokat a hajnalkor útjaira. Téged viszont jó messzire terelt. Viszont attól tartok, hogy most nem tudok adni neked térképet, ami elvezet a célodhoz.
Janika:- Miért? Hoztam kristályokat is, ahogyan Natalia mondta.- kérdi kissé csalódottan.
Amárió:- Azzal nincs is baj, de sajnos odaadtam az utolsó térképem egy kislánynak, ma korán reggel.
Janika:- Egy kislánynak?- kérdi meghökkenve.- Azt a térképet nekem kellett volna adnod! Ez a sorsom, vagy mi.
Amárió:- Sajnálom, de neki is szüksége volt rá. Annyira aranyos kislány volt, hozott nekem egy tarisznyányi hegyikristályt és hiába kértem csak hármat a térképért, ő nekem adta mindet. Cserébe csak annyit kért, hogy készítsek egy medve alakú medált a fivérének.
Janika:- Persze, kedves lehetett, de én most hogyan jutok el Cassandriába?- mondja gúnyos csalódottsággal.
Amárió:- Készíthetek neked egy új térképet, de ahhoz szükségem lenne néhány dologra, amit nem olyan könnyű megszerezni.
Janika:- Mondd el mi kell hozzá és én megszerzem- mondja felcsillanó szemekkel.
Amárió:- Szükség lesz egy térképnek való papír tekercsre, amit az iratszeres Kalinánál találsz. Aztán kell nekem három suttogó gomba kalapja, amiből festéket csinálhatok. Végül kéne víz is, a gyógykútból, de sajnos kiapadt a vize. Már napok óta száraz, senki nem tudja az okát.
Janika:- Nem lenne egyszerűbb vízfestéket használnod, vagy temperát?
Amárió:- Az meg micsoda?
Janika:- Te most viccelsz velem? Nem tudod mi az a tempera és vízfesték?
Amárió:- Nem, nálunk ilyesmi nincsen. Mint mondtam suttogó gomba és gyógyvíz kell, abból készíthetek festéket. Mi ezt használjuk.
Janika:- Hol találok suttogó gombát?
Amárió:- az erdő mélyén, a hegyi forrás közelében nőnek, de vigyázz, mert egy tündér őrzi őket. Elég zsémbes nőszemély, nem szereti, ha csak úgy letépkedik a növényeket. A hegyi forrásból ered a gyógyvizünk is, talán rájössz, miért száradt ki.
Janika:- Megteszem, amit tudok.
Amárió:- Sok sikert.
Janika odébb áll. Keresni kezdi az írószerest. Néhány üzlettel odébb meg is találja. Kalina épp a bolt előtt ül és kötöget. Idősebb hölgy, hosszú ruhában, fejkendővel a fején. Janika odasétál hozzá és megszólítja.
Janika:- Jó napot, szükségem lenne egy térképhez való papír tekercsre.
A néni lassan felemeli a fejét, kíváncsian végig méri a fiút a szemeivel.
Kalina:- Van pénzed?
Janika:- Pénzem az nincs, de Amárió azt mondta, hogy szereznem kell egy papír tekercset, hogy térképet tudjon rajzolni nekem és itt kaphatok.
Kalina:- Kapni kaphatsz, de nem ingyen. Mindennek meg van a maga ára. Fizetned kell érte.
Janika:- Mennyit?
Kalina:- 3 arany.
Janika:- Arany?- kérdi meglepve.- Honnan szerezzek aranyat?
Kalina:- Kérj a szüleidtől, vagy dolgozz meg érte.
Janika:- A szüleim nincsenek itt, de szívesen dolgozok cserébe a térképért.
Kalina:- Várj csak fiam, nem úgy értettem, én nem adok neked semmilyen munkát. Dolgozz máshol.
Janika:- Mégis hol? Csak most jöttem a városba, sosem jártam itt korábban- mondja csípőre tett kézzel. Ennek a mozdulatnak hála kikandikált a tőr a pólója alól. Az öregasszony szemei rászegeződtek.
Kalina:- Milyen mese szép tőröd van. Minek az egy ilyen kis fiúnak?
Janika:- Kaptam, ajándékba- lassan előveszi, látja ahogyan a nő le sem bírja venni a szemeit róla.- Tetszik?- kérdi miközben ide-oda mozgatja, mert Kalina követi a fejével is.
Kalina:- Nagyon szép. Tudod mit? Megveszem tőled három aranyért és abból megveheted a papír tekercset.
Janika elmélkedni kezd, egész jó üzletnek hiszi, egy pillanatra. Már kezdi a nő felé nyújtani, amikor hirtelen megjelenik a szuperhős figurája és megragadja a kezét.
Szuperhős figura:- Nem hinném, hogy ez a tőr ilyen keveset ér kis barátom.
Janika:- Ezt nem hiszem el. Te vagy az Hiro? Te is itt vagy?
Szuperhős figura, azaz Hiro:- Ahol a szükség, ott a segítség! Szuper srác pedig segít a bajban!
Az öreg, árus asszony mogorván nézi a szuperhőst.
Hiro:- Nem gondolja, hogy nem szép dolog így átvágni egy kisfiút, akinek szüksége van valamire?
Kalina:- Én üzlet asszony vagyok. Nem számít kivel üzletelek és honnan jön, vagy mire van szüksége. A lényeg, hogy jól járjak.
Hiro:- Akkor itt egy jó ajánlat, de ez az utolsó. Ez a tőr megér vagy húsz aranyat, de mi odaadjuk kilencért is, ha mellé megkapjuk a papírt.
Az öregasszony gondolkodik.
Kalina:- Legyen- mondja morogva, mert nagyon kell neki a tőr.
Janika boldogan adja át és örül, hogy ismét segített neki az egyik játéka. A néni is odaadja a papír tekercset és a kilenc aranyat, majd bemegy az üzletébe. Janika boldogan csörgeti a pénzt a markában, míg a másik kezében a tekercset szorítja.
Janika:- Már csak gombákat kell szereznem és gyógyvizet. Köszönöm, hogy segítettél.
Hiro:- Ezért vagyok itt- nevet.
Janika:- Tudom, szuper srác segít a bajban.
Hiro:- Bizony segít, úgyhogy menjünk vegyünk neked valami értelmes ruhát. Nem mászkálhatsz egész nap pizsamában.
Janika végig nézi magát, majd értetlenül néz vissza a játékra. Hiro megragadja a kezét és már viszi is egy szabó üzlete felé. Néhány perc elteltével, csodás új ruhában hagyja el a boltot a fiú. Igazi hajnalkoros öltözet. Bőr nadrág, bőr mellvért, csizma, karvédő és széles övtáska a derekán. Elégedetten végig néz magán.
Janika:- Jól nézek ki nem?
Hiro:- Nagyon, vagány.
Janika:- Pedig ez csak egy kezdő bőr ruha szett.
Hiro:- A célnak megfelel. Na gyere keressük meg azokat a gombákat- mondja, közben átkarolja a fiú vállát és elindulnak a városkapu felé. Janika alig várja, hogy elmesélje Dörminek, hogyan került elő Hiro, de a városon kívül hűlt helyét találja.
Janika:- Hol van Dörmi? Azt mondta itt meg vár.
Hiro:- Tudod, Dörmi már segített neked egyszer, ezért nem maradhatott tovább. Most rajtam van a sor, de ne aggódj, a macival később találkozhatsz még.
Janika:- Cassandriában, ugye?
Hiro:- Lehetséges, de most menjünk. Keressük meg a gombákat.
Lelkesen elindulnak az erdő felé. Janika a szemeivel a környéket figyeli, hátha mégis megpillantja valahol kedves mackóját.
6.    felvonás
A helyszín ismét az erdő. Janika és Hiro céltudatosan halad a hegyi forrás felé. Az erdei ösvény hosszú és kanyargós, de nemsokára hallani lehet a hegyi forrás csobogását. Közelednek.
Hiro:- Hallod ezt?
Janika:- A csörgedező hangra gondolsz?
Hiro:- Igen! Ez a forrás lesz. Hallani a mederben futó friss víz csorgását.
Örömmel indulnak a hang irányába. Nemsokára a forráshoz érnek. A partján meg is pillantják a suttogó gombákat. Sokkal nagyobbak, mint ahogyan, azt Janika elképzelte. Legalább egy méteresre nőttek. A kalapjuk hófehér és sárga foltos.
Hiro:- Méretes egy gombafajta. Honnan tudjuk, hogy valóban ezek a suttogó gombák?
Janika a vállát húzza.
Janika:- Más gombát én nem látok itt- mondja, miközben körbe néz.
Hirtelen suttogó hangra lesznek figyelmesek.
Hiro:- Mit mondtál?
Janika:- Én ugyan nem mondtam semmit, azt hittem te suttogsz.
Hiro:- Én meg sem szólaltam.
-sususususs.
Ismét hallják a suttogást. Alaposan hegyezni kezdik a füleiket és figyelni kezdenek.
Janika:- Azt hiszem a gombák suttognak- mondja halkan, miközben az egyik gombához hajol.
Hiro:- Nekem is úgy tűnik- súgja.
Janika:- Ezek szerint, biztosan ezek a suttogó gombák.
Hiro:- Igen. Vajon mit suttognak?
Janika:- Nem mindegy? Csak fogjunk három kalapot és menjünk tovább.
Janika máris az egyik kalapjáért nyúl és húzni kezdi. Csak húzza, húzza. Nem adja könnyen magát. Hiro segít neki és megfogja a fiú derekát, majd együtt újra húzni kezdik. A fiú húzza a gomba kalapját, Hiro pedig a fiút. Hirtelen, mindketten a földre ülnek. A kalap leszakad.
Janika:- Sikerült. Nem volt épp könnyű, de sikerült- örül.
Hiro:- Hát, ha így kell lecibálni a másik kettőt is, a végére igen csak megfájdul majd a sejhajunk a sok eséstől- nevet.
Hirtelen egy mérges tündér szalad elő a fák közül.
Tündér:- Mit műveltek ti a gombáimmal?- kérdi dúlva-fúlva.
Hirtelen megijednek a mérges tündértől, de muszáj válaszolniuk.
Janika:- Szükségem van három suttogó gomba kalapjára, hogy Amárió tintát készíthessem nekem belőle, amivel rajzol nekem egy térképet Cassandriába.
Tündér:- Miből hiszed, hogy a tinta fontosabb a gomba életénél?
Janika:- Szükségem van rá, el kell jutnom Cassandriába, mert ott vár az életem értelme. Nem tévedhetek el, mert akkor az árnyvárosba jutok. Kell az a térkép.
Tündér:- Miből gondolod, hogy a te célod fontosabb a gombáénál?- kérdi mérgesen, csípőre tett kézzel.
Janika:- Nem hiszem, tudom, hogy az- feleli a fiú határozottan.
Tündér:- Tudod ezek a gombák is fontos céllal vannak itt, de mégis letépkedik a kalapjaikat, mert az embereknek fontosabb a saját céljuk.
Janika:- Ezek csak gombák, egyszerű növények.
Tündér:- Talán annak látszanak, de sokszor a legegyszerűbb növényeknek van a legnagyobb szerepük. Erre még sosem gondoltál?-kérdi dühösen.
Hiro:- Engedje meg kedves, hogy megjegyezzem- szól közbe hirtelen,- hogy ilyen meseszép tündért még sosem láttam.
Tündér:- öö-zavarba jön.- Köszönöm, hogy így gondolod- mondja a haját csavargatva.
Hiro:- Nem igazán értem, miért véded így ezeket a gombákat?
A tündér sóhajt egy nagyot, majd kissé elpirulva a bóktól, mesélni kezd.
Tündér:- Ezek nem akármilyen gombák, hanem varázs gombák. A kalapjukban különleges anyagot termelnek, amiből a városiak tintát készítenek, de e nélkül elpusztulnak. Ez azért ilyen nagy baj, mert a gyökerük is különleges, a belőle kiszivárgó különleges anyag a forrásba folyik a talajon keresztül. Ettől gyógyforrás a forrás, de ezt rajtam kívül senki nem tudja- mondja, miközben a forrás felé mutat.- Sajnos ezek a gombák nem szaporodnak olyan gyorsan, mint a többi fajta, csupán tíz évente szórnak el, egyetlen spórát. Így egyre kevesebb van belőlük. Szegények próbálnak erre figyelmeztetni, ha veszélyt éreznek, de az emberek csak suttogásnak hallják és nem is figyelnek rájuk.
Janika:- Ó, úgy sajnálom, hogy letéptem a kalapját. Bárcsak vissza tudnám csinálni- mondja bűnbánóan.
Hiro:- Szükséged volt a kalapra- nyugtatja.
Janika:- Mit értem volna vele, hiszen gombák nélkül nincsen gyógyvíz. Gyógyvíz nélkül pedig nincsen tinta.
Tündér:- Hamar beláttad. A természet körforgásban van. Egyiknek szüksége van a másikra, bármily apró is.
Hiro:- Hát ezek nem éppen aprók-gúnyolódik, a tündér mérgesen néz rá, ezért gyorsan hangnemet vállt.- A te szépséged mellett viszont a nap fénye is eltörpül- mondja nyájasan.
A tündér ismét elpirul, majd a fiú felé fordul.
Tündér:- Tudod mit? Te rendes fiúnak látszol, ezért segítek neked. Úgy tudom, a tinta készítéshez három kalap kell. Igaz?
Janika:- Igen, Amárió ennyit mondott.
Tündér:- Korábban jártak erre emberek, akiknek sikerült letépniük egy-egy kalapot. Én elvettem tőlük és elkergettem őket, de a kalapokat eltettem. Neked adom azt a kettőt, így azzal együtt, amit leszedtél meg lesz a három.
Janika: -Köszönöm neked. Hogyan hálálhatnám meg?
Tündér:- Én nem mehetek a városba, aki idejön meg hamar elszalad. Te beszélhetnél az emberekkel és elmondhatnád nekik, hogy milyen fontosak a gombák! Segíts nekem megállítani a gombák pusztítását.
Janika:- Rendben ez semmiség. Megteszem, amit lehet.
Hiro:- Volna még itt valami szépségem.
A tündér kérdően néz a hősre.
Hiro:- Azt mondják a városiak, hogy kiapadt a kútjuk, amit a gyógyforrás táplált. Tudod-e mi okozza?
Tündér:- Ez engem is meglep, de bevallom kissé örülök is neki.
Janika:- Akkor nem tudod, hogy mi van a vízzel?
Tündér:- Nem tudom biztosan, de van egy tippem. Láttam egy hódcsaládot a minap. Erre felé nem nagyon éltek az előtt, biztosan ide vándoroltak valahonnan. Talán ők építettek egy gátat a forrásra.
Hiro:- Hódok?
Tündér:- Azok bizony, de a víz miatt se aggódj- mondja és egy fához siet. A gyökerei alól elővesz egy csinos üveget, majd a forráshoz viszi és megtölti vízzel, majd a fiúnak adja.- Tessék, vidd ezt is. Kívánom, hogy eljuss Cassandriába.
Janika:- Köszönöm.
Hiro:- Hálásak vagyunk neked- mondja és csókot dob a tündérnek.
A tündér kuncogva elillan a fák között. Janika és Hiro pedig a forrásmentén elindulnak megkeresni a hódokat.
Janika:- Furcsa.
Hiro?- Micsoda?
Janika:- A játékomban, az ilyen erdő védő tündéreket csak varászlattal lehetett legyőzni, ráadásul mind agresszív volt és sosem segítettek-nevet.
Hiro:- Nem minden tündér egyforma- nevet.- Mondd. Szerinted milyen számítógépes karakter lennék?
Janika:- Te?
Hiro:- Igen én. Miért?
Janika:- Te úgy vagy jó, ahogy vagy! Mellesleg van belőled számítógépes karakter és az nem olyan jó, mint te.
Hiro:- Tényleg van?
Janika:- Igen. Szuperkombat a neve és meg kell védeni a várost, mindenféle lénytől. Elég uncsi és a karakter sem elég kidolgozott. Figurának százszor jobb vagy.
Hiro elégedetten húzza ki magát. Majd a fiú felé fordul.
Hiro:- Azt mondod jó vagyok figurának?
Janika:- Azt, igen.
Hiro:- Akkor, miért nem játszol már velem? Miért fontosabb neked, a számítógép?
Janika megáll, lehajtott fejjel sóhajt egy mélyet.
Janika:- Tudod még magam sem tudom. Ebben a játékban minden olyan más. Szabadon tehetem, amit akarok és közben ott van minden barátom. Rengeteg dolgot szerezhetek és fejlődhetek. Megtanulhatok új dolgokat.
Hiro:- Akarod mondani csak a karaktered.
Janika:- Mit akarsz ezzel mondani?
Hiro:- Azt, hogy te nem fejlődsz és nem jutsz előrébb ezzel a játékkal. Csupán elütöd a rengeteg idődet, amit mással is tölthetnél. Miért akarsz hős lenni egy valótlan világban, amikor lehetsz az az életben is? A valóságban is tanulhatsz érdekes új dolgokat, amik a hasznodra vállhatnak
Janika:- Erre még sosem gondoltam.
Hiro:- Ne egy karaktert erősíts és taníts. Fejleszd önmagadat. Na meg néha engem is elővehetnél.
Janika:- Azt hiszem igazad van. Tényleg túlságosan elmerültem a játékban.
Hiro boldogan mosolyog, közben tovább indulnak. Az erdőben hirtelen egy hód fut el előttük.
Janika:- Ott a hód- kiáltja.- Kapjuk el.
Gyorsan utána erednek. Futnak, de hiába a hódnak bottal üthetik a nyomát.
Janika:- Hová tűnhetett el ilyen gyorsan?- kérdi zilálva.
Hiro:- Nem tudom- liheg.
Kicsit még lihegnek, majd tovább indulnak. Hirtelen a hód elébük ugrik egy fa mögül. A kezében egy botot forgat és közben fenyegetően morog. Janika megtorpan és Hiro mögé bújik.
Janika:- Csinálj valamit.
Hiro:- Mégis mit? Fegyvere van- mutat a hódra.
A hód rúg egyet a levegőbe, majd újra megforgatja a botot és így szól:- és nem félek használni.
Janika:- Te vagy a szuperhős, csinálj már valamit.
Hiro nagy levegőt vesz és kihúzza magát, majd a hód elé lép.
Hiro:- Tedd le a botot, te hód.
Hód:- Henrik a nevem- mondja és közben a szuperhős térdére üt egyet, aki a földre csüccsen.
Janika:- Hé, ne bántsd őt- kiáltja.- Miféle hód vagy te?
Henrik:- Én egy békés hód vagyok, aki nem szereti, ha idegenek kergetik.
Hiro feláll és mérgesen közelebb megy a hódhoz. Hirtelen kikapja a kezéből a botot és messzire dobja.
Hiro:- Én pedig nem szeretem, ha bottal ütik a lábaimat.
Henrik:- Mit akartok tőlem? Nem adom ám a prémem egy könnyen- mondja, miközben a kezeivel csápol a levegőbe.
Janika:- Ugyan, miről beszélsz? Nekünk nem kell a bundád!
Henrik:- Tényleg nem? Akkor meg miért kergettetek?
Hiro: Kérdezni akartunk valamit. Ez nem jutott az eszedbe? Vagy a hódoknak nincs olyan a fejükben?- kérdi miközben megütögeti a hód fejét.
Henrik elhessegeti a kezét és hátrébb áll.
Henrik:- Térjünk a lényegre. Mit akartok?
Janika:- A közeli városban kiszáradt a kút, amibe a hegyi forrásból érkezik a víz. A tündér pedig említette, hogy látott hódokat. Azt mondta, hogy talán ti építtettetek egy gátat.
Henrik:- Építettem egy gátat, de csak én, mert egyedül jöttem ide.
Hiro:-A tündér azt mondta, hogy egy egész családot látott.
Henrik:- Mert gyorsan futok, olyan gyorsan, hogy többnek látszom egyszerre.
Hirtelen egy kis hód szalad elő.
Kis hód:- Apa, apa.
Hiro:- Szóval egyedül vagy, mi?- gúnyolódik.
Henrik:- Nem tudom ki ez és honnan jött még sosem láttam.
Kis hód:- Miért mondod ezt apa? Én a te pici fiad vagyok. Talán elfelejtetted?
Henrik:- Jajj dehogy felejtettem el, de apa most idegen bácsikkal beszélget. Tudod mit mondtam neked az idegenekről.
Janika:- Tőlünk nem kell félnetek. Nem akarunk bántani.
Henrik:- Az otthonunkat elpusztították. Vele együtt az összes hódot, a szomszédokat, rokonokat. Nem bízom senkiben. Azért jöttünk ide, mert azt hittük itt új otthont építhetünk magunknak.
Janika:- Építhetsz is, de engedj át egy kis vizet a gátadon, hogy eljusson a városba is. Akkor biztosan békén hagynak az emberek. Amúgy is, itt a medvéket utálják, ha jól tudom.
Henrik:- A medvéket? Érdekes még egyet sem láttam.
Janika:- Megteszed, hogy átépíted a gátat? Kérlek.
Henrik:- Jól van, megcsinálom, de el ne mondd a városban, hogy itt vagyunk.
Janika:- Senkinek sem szólok róla, majd azt mondom, hogy egy fa dőlt a mederbe.
Henrik:- Köszönöm.
Janikáék tovább indulnak. A hód és kicsinye integetnek nekik. Visszamennek a kanyargós erdei ösvényre, main már hamar a városba érnek.
7.    felvonás
Ismét Damia városában vagyunk, a piactéren. Janika Amárióhoz siet. A kovács az udvaron üti a vasat. Janika odasiet hozzá.
Janika: Megszereztem mindent, amit kértél. Elkészíted a térképet?
Amárió:- Látom nem vesztegetted az időd. Hamar megjártad az erdőt. A kútról megtudtál e valamit?
Janika:- Igen, egy nagy fa dőlt a mederbe és az elterelte a vizet, de találkoztam egy favágóval, aki már dolgozik rajta, hogy legyen víz- mondja, miközben Hirora kacsint.
Amárió:- Érdekes. Nem tudtam, hogy bárki is elment volna megnézni.
Janika:- Hát nem tudom honnan ment oda, nem kérdeztem.
Amárió:- Na mindegy, mutasd mit hoztál.
Janika elé teszi a három gomba kalapot, a tekercset és az üveg vizet.
Amárió:- Szép-mondja.- Minden megvan. Szükségem lesz egy kis időre, míg megcsinálom a tintát és megrajzolom a térképet. Addig, jobb, ha keresel egy kocsist, vagy valakit, aki arra felé megy. Cassandria nincs éppen túl közel.
Janika:- Úgyis van még egy dolog, amit el kell intéznem- mondja és a piac tér közepére sétál.
Janika lassan felmászik a kút peremére és szónokolni kezd.
Janika:- Emberek figyeljetek rám!- Az emberek lassan köré gyűlnek.- Fontos üzenetet hoztam nektek az erdei tündértől.
Egy férfi:- Attól a goromba némbertől? Kit érdekelne az üzenete?
Janika:- Goromba, de megvan rá az oka. Higgyétek el, ez az üzenet a ti érdeketek is.
Másik férfi:- Kizárt, hogy nekünk közös érdekeink legyenek!
Janika:- Már pedig van közös érdeketek. Itt a gyógyvizetek, ami kiapadt- kiáltja.- Tán nem érdeketek, hogy újra folyjon belőle a víz?
Egy asszony:- Tudtam, hogy a tündér csinált valamit a vízzel.
Janika:- Nem, dehogy. A mederbe egy fa dőlt bele, az gátolja, hogy eljusson a faluba. Ne forgassátok ki a szavaimat.
Hiro:- Emberek hallgassátok meg a fiút közbe vágás nélkül, akkor megértitek mit szeretne elmondani- kiálltja, miközben Jani mellé áll. Az emberek elcsendesednek.
Janika:- Mind jól ismeritek a suttogó gombákat, hiszen ezekből készítitek a tintát, amivel írtok.
Egy férfi:- Persze, amiket a tündér nem hagy leszednünk.
Hiro mérgesen a férfi elé ugrik.
Hiro:- Még egy szó és össze- vissza kenlek ezzel a tintával, de úgy, hogy sosem mosod le magadról.
A férfi meghúzza magát.
Janika:- A tündér azért védi ezeket a gombákat, mert nagyon kevés van belőlük. Tíz évente egyetlen spórát szórnak el, pedig nagyon nagy szerepük van a gyógyvíz kialakulásában.
Egy asszony:- Ugyan már, mi közük a gombáknak a vízhez?
Hiro elé is odaugrik és csendre inti.
Janika:- A gombák gyökereiből olyan anyagok szivárognak a forrásba, amitől a víz gyógyerővel bír. Gombák nélkül nincs gyógyvíz. A gombákból viszont egyre kevesebb van, mert ti- mutat körbe az embereken- irtjátok őket a tintáért. Túl ritkán szaporodnak ahhoz, hogy újak nőjenek a helyükre.
Az emberek meglepődve fordulnak egymás felé.
Egy férfi:- Sosem hittem volna, hogy a gombák táplálják a forrást.
Másik férfi:- Szükségünk van a tintára. Mégis hogyan készítsünk, ha a gombákat nem szedhetjük le?
Janika:- Ezt nem tudom, de ha felkeresitek a tündért és beszéltek vele, talán kitaláltok egy másik megoldást.
Egy asszony:- Az a tündér nagyon zsémbes és mindig elzavar mindenkit! Hogyan beszélhetnénk vele?
Janika:- Azért zavart el benneteket, mert a gombákat bántottátok. Kössetek békét vele, vigyetek fehér zászlót, vagy valami. Biztosan segíteni fog, ha látja rajtatatok, hogy megértettétek az üzenetét.
Hiro ismét felpattan a fiú mellé és kitárt karokkal elkiáltja magát.
Hiro:- Víz pedig nemsokára újra lesz.
Abban a pillanatban, ahogyan kimondta, a szökőkútból újra folyni kezdett a víz. Kirobbant, akár egy gejzír.
Az emberek ujjongani kezdenek. Egyesek azt kiabálják „ csoda történt”. Janika és Hiro elégedetten mosolyognak, majd lassan lemásznak a peremről.
Janika:- most már jöhet a fuvar- mondja nevetve.
Hiro csak mosolyog.
Hiro:- Tudod, ideje mennem.
Janika:- Menned kell? Mégis hová és miért?
Hiro:- Tudod én csak ennyit segíthettem neked. Az úton már más lesz a segítségedre, csak bízz a barátaidban.
Janika:- Érdekes. Dörmi is ezt mondta. Biztosan összebeszéltetek! Viszont, ha a barátaimban kell bíznom, akkor nem is kell fuvart keresnem, mert biztosan itt terem majd az én régi kedves öreg dömperem is.
Amint kimondja, hirtelen egy ragyogó piros dömper száguld elő a házak mögül és eléjük áll. Kihúzva magát, peckesen és elégedetten.
Öreg dömper:- Kit nevezel itt öreg dömpernek?- kérdi boldogan.
Hiro:- Hú az annyát, ide a lazagnát! Milyen szuper új és fényes vagy!
Öreg dömper:- Végül is itt bármilyen lehetek- mondja és kacsint egyet.
Hiro:- Na ne, akkor én is lehettem volna új szerkóban? Miért nem mondta senki, hogy ilyet is lehet?
Öreg dömper:- Miért nem kérdeztél rá, mit lehet?
Hiro a homlokára csap, majd a fiúhoz fordul.
Hiro:- Hidd el, ha tudtam volna, akkor mega, hiper szuper szuperhős lettem volna.
Janika:- Ugyan Hiro! Te így is mega, hiper szuper vagy a számomra, bár nem igazán értem miről beszélsz- nevet.
Hiro:- Köszönöm, hogy annak tartasz. Remélem sikerrel eljutsz Cassandriába.
Öreg dömper:- Viccelsz? Ilyen csúcs járgánnyal bárhová eljuthat- nevet.
Janika:- Én köszönöm neked, hogy mellettem álltál és segítettél.
Hiro:- Ugyan, hiszen tudod
Egyszerre:- Szuper srác segít, ha baj van!
Ezzel Hiro el is megy. Janika még figyeli egy darabig. Hirtelen a kovács kopogtatja meg a vállát.
Amárió:- Siettem, ahogyan tudtam. Itt a térképed- mondja és a kezébe nyomja a tekercset.
Janika:- Á, köszönöm.
Amárió:- Nincs mit. Tudod, hallottam a szónoklatod és nagyon hálás vagyok, hogy felvilágosítottad a népet. Tiszteletre méltó, ha valaki így kiáll egy fontos dolog mellett. Ezért úgy döntöttem, hogy nem kérek semmit a térképért cserébe. Tartsd meg a kristályokat. Akárhányszor rájuk nézel, mindig emlékezz rá, hogy milyen nemes dolgot cselekedtél.
Janika:- Köszönöm.
Amárió:- Viszlát fiú- mondja és visszamegy a műhelyébe.
Janika:- Viszlát.
Janika:- Most már megvan a térkép is- közben kitekeri.- oh, azt hittem bonyolultabb lesz az út.
Öreg dömper:- Talán bonyolultabb is lett volna, ha másképp cselekszel, mint ahogy eddig cselekedtél.
Janika:- Azt akarod mondani, hogy saját magam tettem könnyebbé az utat, a tetteimmel?
Öreg dömper:- Bizony azt.
Janika nagyot sóhajt és az ég felé néz.
Janika:- Apám mibe keveredtem? Jobb lesz, ha indulunk. Szeretnénk már otthon lenni végre.
Öreg dömper:- Talán nem tetszik a hajnal kor világa?
Janika:- Elég fura ami azt illeti.
Öreg dömper:- Hiányzik a számítógéped?
Janika:- Inkább Dörmi és Hiro, na meg a családom.
Hirtelen egyre erősödő, hatalmas fény világítja be a teret. Janika a szemeit védi. A piac tér kissé átalakul. A háttérben egy hatalmas, pompás kastély látszik. A házak csillognak. Az égből konfetti eső hullik és lufik szállnak minden felől. Janikát ünneplik. A fiú ámulva néz.
Janika:- Mi történt itt?- Kérdi meglepve.
Öreg dömper:- Eljutottál Cassandriába.
Janika:- Nem is mentünk sehová.
Natalia mester lassan előlép a lufik közül.
Natalia mester:- Nem is kellett menned sehová. Cassandria jött el hozzád.
Janika:- Az meg, hogy lehet, hiszen azt mondtátok nagyon messze van.
Natalia mester:- Ügyesen kiálltad az eléd tárt próbákat és rájöttél, hogy mi az ami igazán hiányzik neked. Ezzel közelebb jutottál a célodhoz és nincs is szükség több próbára.
Janika:- Akkor hol a családom?- kérdi felcsillanó szemekkel- Azt mondtátok, hogy az életem igazi értelme fog várni itt rám. A családom az életem.
Natalia elégedetten mosolyog és lassú mozdulattal a háta mögé mutat. Ott van a fiú édesanyja, édesapja és kishúga, na meg a gumi sárkány, Dörmi és Hiro is. Örömmel futni kezdenek egymás felé, majd hirtelen elsötétedik minden.
8.    felvonás
Újra Janika szobája a helyszín. A fiú riadtan ugrik ki az ágyából.
Janika:- Hol vannak a többiek? Mi történt?- tapogatja végig magát, majd a földön heverő macihoz rohan és rázni kezdi.- Dörmi ébredj. Csak álmodtam- sóhajt szomorúan.
Hirtelen a szülei berontanak az ajtón és a fiúhoz rohannak.
Janika:- Anya, Apa?
Anyuka:- Hihetetlen álmom volt kisfiam, bocsáss meg kérlek, hogy eddig nem figyeltem úgy oda rád- megöleli a fiút, zokogva.
Janika:- Anya, csak álmodtam.- súgja.
Apuka:- Nekem is bocsáss meg, esküszöm többé soha sem bántalak, nem hozom haza a munkahelyi feszültséget és pláne nem vezetem le rajtad, csak mert nem fogadsz szót- ő is átöleli a fiút.- Borzalmas álmom volt nekem is. Végig egy tüsszögő sárkány kergetett és mindenfélét mondott.
Hirtelen Annuska is bejön az ajtón.
Annuska:- Én szépet álmodtam- mosolyog és közelebb megy.
Mindannyian a kislányra néznek. Annuska mosolyogva a zsebébe nyúl és elővesz egy medve alakú kristály medált. Odanyújtja Janinak.
Annuska:- Tessék, még ajándékot is hoztam neked, pedig meg sem érdemled.
Janika lassan elveszi és ámulva nézi, majd ős is a zsebébe nyúl. Meglepődik, amint az ujjaival érzi a tartalmát. Lassan három hegyi kristályt vesz elő. Hatalmas szemekkel nézi, miközben a tenyerében forgatja őket.
Janika:- Még sem álmodtam?- súgja, majd elmosolyodik és átöleli a kishúgát.- Hidd el Annus, mától minden másképp lesz.
A család boldogan ölelkezik össze, ez az álom mindannyiukat megváltoztatta.